Testhezálló szerep, sok hatékonyság, egy csipet szerencse: így lett a Fradi különös betolakodó a nagyok közé

Valószínűleg mindenki arra számított, amit kapott a Trabzonspor–Ferencváros mérkőzéstől: a továbbjutásra (hiába) hajtó, így motiváltabbnak is tűnő török együttes 1-0-ra győzött a már biztos csoportelső Ferencváros ellen a Senol Günes Stadionban. A Fradi így 3–1–2-es mérleggel, 10 ponttal, 8-9-es gólkülönbséggel zárta az első helyen a H csoportot.

Ennél csak egy kvartettben lehetett kevesebb ponttal elérni a csoportelsőséget: az F-ben, melyben a Feyenoord, a Midtjylland, a Lazio és a Sturm Graz egyaránt 8 ponttal zárt, végül az osztrákok húzták a rövidebbet, ők még a Konferencia Ligában sem folytathatják (a Lazio pedig átesett a harmadik számú kupába). A legtöbb csoport kettészakadt, így nem meglepő, hogy a 16 továbbjutóból 10 többet ért el 10 pontnál.

Alig maradt keleti

Hogy mennyire nem papírforma a Ferencváros továbbjutása és csoportelsősége, azt jól mutatja a Bajnokok Ligájában talpon maradt 16 és az Európa Ligában (a BL-ből átesőkkel együtt számolva) versenyben levő 24 csapat földrajzi eloszlása. Inkább sokatmondó, mintsem megdöbbentő a szinte totális nyugat-európai dominancia.

A 40 csapatból 27 topligás (tehát angol, spanyol, német, olasz vagy francia),

8 a topligákat közvetlenül követő három nyugat-európai bajnokságból (portugál, holland, belga) érkezett. Ez 35 klub, mindössze 8 bajnokságból. A maradék ötből egy északnyugat-európai (dán), két közép-európai (osztrák, magyar), egy kelet-európai (ukrán) és egy délkelet-európai (török). Az egykori keleti blokk csapatai közül csak a Ferencváros és a Sahtar Doneck maradt versenyben, már ha nem számoljuk azt a két német együttest (RB Leipzig, Union Berlin), amely egykori NDK-s területeken van.

Ráadásul még a kicsiknek megmaradt, valóban tiritarka mezőnyt felvonultató Konferencia Ligában is van 9 csapat a 8 legerősebb európai bajnokságból. Viszont ott a klubok harmada (Slovan Bratislava, Lech Poznan, Partizan Beograd, Dnipro, CFR Cluj, Ludogorec, Sheriff, Qarabag) az egykori keleti blokk képviselője.

Az az érzése a szemlélőnek, hogy az olló csak nyílik, csak nyílik, ki tudja, meddig? A BL mellett az EL is a nagyok játszótere, az erő- és tudáskoncentráció nyertesének számító (Dél)Nyugat-Európa legjobb bajnokságai korlátlanul uralják a terepet. A Red Bull Salzburg és a Midtjylland szintén inkább ehhez a csoporthoz tartozik (közben mindkét csapat megmutatja a kiváló játékos-megfigyelői hálózat és a magas szintű játékosnevelés eredményeit), a Fenerbahce és a Sahtar jelenléte pedig nem meglepetés, mindkét együttes megszokott arc a kontinentális porondon.

A Transfermarkt keretértékbecslése szerint a BL-ben és EL-ben talpon maradt csapatok közül csak három olyan van, amelynek keretértéke nem éri el az 50 millió eurót: a dán Midtjylland (48,6 millió euró; 1,8 millió eurós átlagos játékosérték), a belga Union Saint-Gilloise (44,15 millió; 1,84 millió) és végül a Ferencváros (40,05 millió; 1,54 millió).

Ebben a mezőnyben az FTC – bármennyire is domináns hazánkban és bármennyire erős is közép-európai mércével a kerete – valóságos rendszerhiba, különös betolakodó a nagyok közé.

Bejutása az EL-nyolcaddöntőbe épp ezért óriási teljesítmény.

Testhezálló szerep

A Ferencváros csoportmérkőzéseinek értékelésekor a fentieket mindenképpen figyelembe kell venni, ugyanis a különböző adatsorokon az látszik: noha a magyar bajnok már nem kezdő ebben a körben, még a csoportkörös társaságban is a kisebb halak közé tartozik, remek eredményei ellenére.

Ezt tükrözik a WyScout által felvett adatok. A Ferencváros tudniillik úgy nyerte meg a csoportját, hogy közben:

• Minden mérkőzésen ellenfele lőtt többet kapura
• Egy kivételével minden mérkőzésen a Fradi ellenfele birtokolta többet a labdát
• Kettő kivételével minden mérkőzésen ellenfele xG-je volt a magasabb. Ha összeadjuk a hat csoportmeccs xG- és xGA-értékét (utóbbi az ellenfél xG-je), akkor 6.97–10.2 jön ki, ez durva kerekítéssel 7–10-es gólkülönbséget feltételezne (ehhez képest 8–9 a tényleges)
• Ha xG/lövés, és xGA/lövés bontást csinálunk, akkor viszont nem nagy a különbség a Ferencváros és ellenfelei helyzeteinek minősége között. Az FTC három meccsen is jobb volt ellenfelénél ebben a mutatóban

Azt nem mondhatjuk, hogy a Ferencváros lejátszotta volna a pályáról csoportellenfeleit, ám ez – és itt utalunk vissza az erőviszonyokra – reálisan nem is elvárható. Ebben a társaságban a Fradi esélye az volt, hogy felnő az EL-csoportkör megkövetelte szintre, megpróbálja minél jobban eltüntetni a keretek közti különbséget és lecsap minden kínálkozó esélyre. Pontosan ezt is tette, és ez olyasmi, amiről tudjuk, hogy Sztanyiszlav Csercseszovnak igencsak testhezálló szerep.

A Fradi vezetőedzője az orosz válogatott trénereként sorozatosan vívott olyan mérkőzéseket (Uruguay, Spanyolország és Horvátország ellen) a 2018-as világbajnokságon, melyeken ellenfelei minősége egyértelműen jobb volt.

Az oroszok különösebben nem törődtek a labdabirtoklással (az egész vb-re vetítve 38 százalékos volt a labdabirtoklásuk, a harmadik legalacsonyabb a mezőnyben), azzal sem, hogy ellenfeleik többet lőnek (a szaúdiak elleni mérkőzést kivéve minden rivális túllőtte az oroszokat). A helyzetek minősége sem volt túl magas (csak a szaúdiak ellen volt az orosz xG magasabb, mint a vetélytársé), ennek ellenére a házigazda bejutott a legjobb nyolc közé, búcsúztatta a sokkal esélyesebb spanyolokat és csak tizenegyespárbajban maradt alul a későbbi ezüstérmes horvátokkal szemben.

Mivel tudták az oroszok ellensúlyozni a spanyolok vagy a horvátok technikai és minőségi fölényét? Rengeteg munkával és futással, sok-sok jó védekező beavatkozással, kompaktsággal, valamint a megnyíló (viszonylag kevés) lehetőség jó hatásfokú kihasználásával. Ez nem különbözik nagyban attól, amivel a Fradi elérte a csoportelsőséget az Európa Ligában.

Az orosz válogatott valamivel hatékonyabb volt, de ehhez nagyban hozzájárulhatott, hogy kiválóan hajtotta végre a pontrúgásokat (11-ből 5 gólja pontrúgás után született) és volt egy klasszikus erőcsatára, Artyjom Dzjuba, aki már csak termetével is igen sok gondot okozott az ellenfeleknek. Ha pedig a kapu elé keveredtek, akkor remekül összpontosítottak: a 2018-as világbajnokságon az orosz csapatnak kellett a legkevesebb kísérlet egy gól eléréséhez! Ha a Ferencváros ilyen hatékonysággal nem is büszkélkedhet, azért az első tízben volt az EL-csoportkörben az egy gólhoz szükséges kísérleteket tekintve.

A csoportmérkőzések alapján Csercseszovnak (és csapatának is) jobban állt, ha nem domináns félként kellett fellépnie. A csoportellenfelek ereje megkövetelte, jól szervezett védekezés köré épített pragmatikus játék nagyon feküdt az FTC-nek. Itthon a Ferencváros szinte mindig érvényre tudja juttatni minőségi fölényét, de a nemzetközi porondon ez már a selejtezőkre sem feltétlenül igaz, legkésőbb a csoportkörre pedig megváltozik a szereposztás: az odáig kiemelt magyar csapat egy csapásra a kicsik között lesz a mezőnyben, és ennek tudatában kell játszania.

Meglehetősen hasonló ez a szerep ahhoz, amit a magyar válogatott igen gyakran – és igen jól – játszott az elmúlt években. Marco Rossi válogatottja és Csercseszov Fradija a nemzetközi porondon gyakran találkozik papíron erősebb, mélyebb keretű ellenféllel, ám a különbség már nem akkora, hogy ne tudná minimalizálni vagy egy-egy meccsen eltüntetni azt. Mind a válogatott, mind a Ferencváros elég jó ahhoz, hogy ne kizárólag egy jobb együttes játékának elrontására koncentráljon, hanem felvegye a versenyt közel egyenlő ellenfélként, és elég veszélyt jelent ahhoz, hogy folyamatos figyelemre és óvatosságra kényszerítse a másik felet.

A Ferencváros legnagyobb bravúrja – monacói győzelem ide, hazai Crvena zvezda-verés oda – minden bizonnyal a Trabzonspor elleni hazai siker volt, hiszen a Fradi a 16. perctől emberhátrányban játszott. Ehhez képest a Fradi nemcsak nyert, hanem kilenc mezőnyjátékossal is magasabb minőségű helyzeteket dolgozott ki, mint török ellenfele.

Könnyen lehet, hogy ez a mérkőzés alapjában befolyásolta a folytatást: a csapatnak hitet és erőt adott, hogy egy nagyon erős ellenfelet emberhátrányban küzdve le tudott győzni.

Erre lehetett építeni: a rémesen futballozó Monacót sikerült belerántani egy kevéssé szórakoztató, helyzetet alig hozó meccsbe, amelyet a Ferencváros egy szerencsés lövéssel meg tudott nyerni. A Crvena zvezda ellen Belgrádban jött egy óriási pofon (a szerb élcsapat a vezetés megszerzése után szétkontrázta a Fradit), ám a visszavágón az egyenlő erők küzdelmét a magyar csapat nyerte meg. A Monaco ellen hazai pályán rengeteg munkával és csipetnyi szerencsével sikerült a pontszerzés (a francia együttes az első félidőben óriási helyzeteket hagyott ki sorozatban), a Trabzonsporral szembeni törökországi meccs pedig már nem sokat számított, ez tükröződött a Fradi visszafogott játékában is.

Mezőnybe simulva – kiemelkedő eredménnyel

Az EL-csoportkör mutatóit végig nézve a Ferencváros a legtöbb esetben belesimul a középmezőnybe, ami fegyvertény: bizonyítja, hogy a magyar bajnok felnőtt az Európa Liga szintjéhez, és a kontinentális középmezőny teljes jogú tagjának tekinthető. Átlag feletti azonban az eredményesség: mondhatni, ebben a csoportkörben kipattant, aminek ki kellett, és bepattant, aminek be kellett. A jó teljesítmény, a rengeteg munka és Fortuna kis segítsége pedig csoportelsőként juttatta tovább a zöld-fehéreket egy kiegyenlített négyesből. Ez – mármint a csoportelsőség – azért nem feltétlenül következett az adatokból, de a futballt sosem lehet (teljesen) számokra fordítani.

Magyar csapat ennyi pontot (10) még sosem szerzett európai kupa főtábláján, a csoportkörben – eddig a Fehérvár (2018/19, EL) és a Ferencváros (2019/20, EL) tartotta a rekordot 7-7 ponttal. A Fradi az első magyar klub, amely a csoportkörben legalább három győzelmet aratott, eddig kettő volt a maximum. Szintén az FTC az első, amely a csoportkörből tovább tudott jutni az egyenes kieséses szakaszba. A 2023-2024-es kupasorozatoknak a zöld-fehérek már 26-os, magyar együttestől kiemelkedően magasnak számító koefficienssel vághatnak neki, már ha kvalifikálják magukat (ez gyakorlatilag biztosra vehető).

A Ferencváros az eddig megvívott 14 kupamérkőzéssel eljutott oda, ahol magyar csapat 1984/85 óta nem volt

– a legjobb 16 közé egy európai sorozatban. A Videoton akkor a döntőig folytatta bravúrsorozatát, azt azért most nehéz vizionálni, hogy a Fradi résztvevője lehet a budapesti finálénak. Igaz, már „csak” három párharcot kell nyerni ehhez.

A csoportelsőség azt jelenti, hogy a magyar bajnoki címvédő legközelebb csak március 9-én lép pályára, és március 16-án, Budapesten játssza a visszavágót; a párosításokat február 24-én sorsolja ki az UEFA. A lehetséges ellenfelek listája veretes:

• Csoportelsőként már a 16 között van (és kiemelt): Arsenal, Fenerbahce, Betis, Union Saint-Gilloise, Real Sociedad, Feyenoord, Freiburg, Ferencváros
• Csoportmásodikként a play-inben van: PSV, Rennes, AS Roma, Union Berlin, Manchester United, Midtjylland, Nantes, Monaco
• A BL csoportharmadikjaiként a play-inben vannak: Ajax, Bayer Leverkusen, Barcelona, Sporting CP, Salzburg, Sahtar Doneck, Sevilla, Juventus

Nagy a valószínűsége, a nyolcaddöntőben már BL-nívójú csapat keveredik a Fradi útjába, és csoportelsősége ellenére sem valószínű, hogy a magyar bajnok lesz a favorit. De hát ez a csoportmérkőzéseken sem zavarta Csercseszovot, stábját és csapatát.