Mit tud ez a 19 éves srác, aki hetek óta a hátán viszi a Dortmundot?

A még most is csak 19 éves Jude Bellingham 2020-ban érkezett a Borussia Dortmundhoz az akkor az angol másodosztályból kieső Birmingham Citytől. Már az elmúlt két szezonban, Marco Rose és a régi-új edző, Edin Terzic irányítása alatt is alapember volt a sárga-feketéknél, de a mostani idényben különösen tündököl:

csak az öt Bajnokok Ligája-csoportmérkőzésen négy gólt szerzett az angol válogatott középpályás, és ehhez jön még a bajnokságban elért három találata.

Érdemes tehát egy pillantást vetni arra, milyen típusú futballista is, és mit tesz hozzá a dortmundi együttes játékához.

A hétvégi fordulóban a Frankfurt ellen is betalált:

Terzic már a második ciklusát tölti a Dortmund vezetőedzőjeként. A horvát származású tréner a 2010-es évek elején, fiatalon abbahagyta a futballt, és játékosmegfigyelő lett a Dortmund akadémiáján. Később Törökországban és Angliában másodedzőként segítette honfitársa, Slaven Bilic munkáját. Szakmai potenciáljának és dortmundi kötődésének köszönhetően 2020 decemberében Lucien Favre távozása után a Dortmund megbízott edzője lett a szezon végéig. Most pedig a vesztfáliai klub hosszú távon is rá merte bízni az együttest.

Terzic csapata az őszi szezonban eddig kitűnően magán viseli a modern német futball trendjeit. Labdabirtoklásban az egyik oldalt túltöltve, gyors kombinációkkal képesek futballozni, védekezésben pedig pragmatikusan vegyítik a magas letámadást, és a saját térfélre visszahúzódó, középmagas védekezést. Mindezt leginkább négyvédős rendszerben teszik, 4-3-3-as, vagy 4-2-3-1-es felállásban. Terzic eddig mindössze egyszer játszatta az együttest három belső védővel, a meglepetéscsapat Union Berlin elleni első félidőben. Ez azonban húsz perc alatt két kapott gólt, és vereséget is eredményezett az október közepi mérkőzésen, így a 3-5-2-vel való ismerkedést egy félidő után feladták a dortmundiak.

Ebben a négyvédős rendszerben Jude Bellingham rendkívül hibrid szerepben játszik, kihasználva mind cselezőkészségét, mind passzolási képességeit.

A négy védő előtt többnyire Salih Özcan vagy Emre Can őrjáratozik védekező középpályásként, Bellingham pedig némileg magasabban helyezkedik. Képes tehát mélységbe visszalépve és a vonalak közé felmozogva is játékba avatkozni, sőt az akciók végén nemritkán lendületből, támadóként érkezik a tizenhatos vonalára. Nemcsak a pálya hosszában, hanem széltében is flexibilisen mozog: bár papíron a posztja középső középpályás, gyakran helyezkedik a pálya széle és közepe közötti félterületben.

A két szárny közül a bal oldali játék jobban áll neki, hiszen jobblábasként innen képes befelé cselezni. Ezen az oldalon jól kombinál olyan társakkal, mint a felfutó balhátvéd Guerreiro, a harmadik középpályás Julian Brandt, valamint a két fiatal tehetség, Karim Adeyemi és Youssufa Moukoko. Bal oldali akcióból Bellinghamnek több látványos megmozdulása is volt már a szezonban, ilyen például a Sevilla elleni BL-meccsen szerzett gól.

Bellingham a Sevilla elleni idegenbeli BL-meccsen a szélsővédő mögötti területbe indul, a jelenet végén befelé cselezve megszerzi a Dortmund második gólját.

Bellingham a bal oldali félterületből lő a kapuba a Stuttgart elleni bajnokin.

Középső blokkal szemben nem mindig lép vissza a labdáért, hanem bátran felmozog a vonalak közé mélységi passzopciót biztosítani.

A Stuttgart ellen nagyszerűen forgat Süléhez, majd a saját labdája után lendületből befut a tizenhatoson belülre, és maga szerez gólt.

Bellingham szerepe a Dortmund labdabirtoklásában tehát sokkal inkább támadó, mintsem védekező középpályásnak nevezhető.

Ez a labdakihozatal első fázisában, letámadó ellenfelekkel szemben némileg hátrányt jelent a csapat számára. Ilyenkor a támadás kezdetén gyakran csak egy játékos helyezkedik a védelem előtt passzopciót nyújtani, így a Dortmund nem mindig képes létszámfölényt kialakítani a labdakihozatal kezdetén. Bellingham persze van annyira játékintelligens, hogy ilyenkor, egy sorral feljebb játszva megpróbáljon a szituációnak megfelelően mozogni.

Ezekben az esetekben azonban gyakran már csak a védővel a nyakán, a saját kapuja felé fordulva vagy éppen az oldalvonal mellé szorulva tud visszalépni. Ez tehát már nem ugyanaz a szituáció, mintha eleve mélyebben helyezkedett volna.

Labdakihozatal a Bayern elleni bajnokin. Emre Can el van szigetelve, Bellingham pedig nem lép vissza, így nincs passzopció. A jelenet hazaadással zárul.

Labdakihozatal a Sevilla ellen, idegenben. Az emberfogást a Dortmund forgással próbálja kijátszani, de ismét nincs elég passzopció.

Bellingham sokoldalúságát a támadójátékban az idei statisztikák is jelzik. Az Understat mutatói szerint a Bundesliga-mérkőzéseken a dortmundi játékosok közül ő hozta össze a második legmagasabb xG-mutatót (3.48) Youssoufa Moukoko (3.53) mögött. A várható gólpassz (xA) mutatót tekintve csak hatodik helyen áll a csapatban, a minőségi lövések tehát nem közvetlenül az ő passzaiból jönnek. Az XGChain mutatóban (amely kumulálja az összes olyan támadás xG-értékét, amelyben a játékos részt vett) Bellingham 8.83-as értéket ért el, amely messze a legmagasabb a sárga-feketéknél, mögötte Julian Brandt 5.85-öt mutathat fel.

Bellingham tehát többnyire kihagyhatatlan azokból a támadásokból, amelyek lövéssel végződnek. Ha ebből a mutatóból kivonjuk a kulcspasszokat és a gólpasszokat, vagyis csak a labdakihozatali fázisra koncentrálunk, megkapjuk az xGBuildup mutatót. Ebben 5.35-el Bellingham szintén csapata éllovasa. Az előbb említett fontossága tehát főleg a labdakihozatalokra vonatkozik. Bellingham egyébként az előző években sem volt kevésbé lényeges láncszeme a Dortmund gépezetének, és minden statisztikában nagyjából hasonló számokat produkált, vagyis az akkori profilja nagyjából megegyezik a mostanival. Igaz, a 90 percre vetített (az idén, ugye, még jóval kevesebb mérkőzést játszott) xGChain és főleg xG mutatóban látványosan javult, ami azt jelenti: a korábbinál is meghatározóbb embere a minőségi helyzettel végződő támadásoknak, sőt maga is jelentősen több alkalommal kerül magasabb minőségű helyzetbe. Az elmúlt három évadra vonatkozó összesített Bundesliga-statisztikáit az alábbi képen láthatjuk.

Bellingham tehát az egyéni képességeit kitűnően képes a csapat szolgálatába állítani, jól megtalálja az egyensúlyt a kettő között, ezáltal

megfelel a modern futballista prototípusának.

A labda elleni játéka ezt még jobban alátámasztja: Bellingham nemcsak a letámadásból veszi ki a részét az emberét mindig megfelelően lefedezve, hanem a 4-5-1-es középső blokkban is kitűnően látja el a feladatát, mint jobb oldali középső középpályás. A Dortmund védekezése a saját térfelén ráadásul nemzetközi mércével nézve is kifejezetten kompakt. Mivel az első sorban csak egy ember védekezik, a középpályáról kell mindig valakinek úgy kitámadnia, hogy közben az öt középpályás a fedezőárnyékával a mögöttes területeket is lezárja.

Ehhez minden játékos részéről harmonikus együttmozgás szükséges, senki sem maradhat ki a kollektív munkából. Bellingham az egyik középső emberként ennek rendre eleget tesz. Sőt: az FBRef statisztikái szerint a mostani bajnoki idényben az ellenfél védőharmadában ő szerelt a legtöbbet a Dortmund-játékosok közül – egészen pontosan hétszer. Ez messze a legmagasabb szám a csapatban, mögötte Brandt és Meunier áll három-három szereléssel. A középső harmadban végrehajtott szerelések tekintetében szintén Bellingham a legeredményesebb 17 sikeres kísérlettel, őt Hummels 12, Schlotterbeck pedig 10 szereléssel követi.

Letámadás a Sevilla ellen: Bellingham kilép a 4-5-1-es középső blokkból, a formációt átmenetileg 4-4-2-re módosítva, és nyomás alá helyezi a labdát kapó belső védőt.

Védekezés a középső blokkban a Bayern ellen. A kompakt 4-5-1-es védelmi blokk nagyszerűen lezárja a pálya közepét. Bellingham kilép az emberre, ügyelve közben a fedezőárnyékára is.

Bellingham tehát beváltani látszik az évekkel korábban hozzá fűzött reményeket. Fiatal kora ellenére második éve stabil alapember a Dortmundban, a támadásból és a védekezésből is hatékonyan veszi ki a részét.

Jól megtalálja az egyensúlyt kiemelkedő egyéni képességei és a csapatjáték között.

Kérdés persze, hogy Terzic csapata mennyire tud versenyképes lenni a Bundesligában, és ez a teljesítmény elég lesz-e Bellinghamnak ahhoz, hogy az angol válogatottban – amelyben hatalmas a konkurencia – rendszeresen helyet kapjon.