Grazie, signor Giuntoli! – a klubházban kell keresni a nagyon hasító Napoli legfontosabb emberét

Amikor a nyáron elment a csapat legjobb védője, Kalidou Koulibaly, legjobb középpályása, Fabian Ruiz, illetve ikonikus támadója, a local hero Lorenzo Insigne, sokan azt gondolták, a Napoli nagy ciklusának vége szakad. Ezt a gondolatot erősítette, hogy nyíltsisakos nyilatkozatháború alakult ki Luciano Spalletti edző meg Aurelio De Laurentiis tulajdonos között, és hogy még nagyobbnak tűnjön a baj, Spalletti egy nyilvános edzésen az öltözőbe parancsolta utolsó megmaradt sztárját, a minősíthetetlenül viselkedő Victor Osimhent.

Aztán szép lassan érkeztek a bejelentések: a Chelsea-hez távozó Koulibalyt a török bajnokságból érkező koreai Kim Mindzsével, a Torontóba szerződő Insignét pedig a grúz Hvicsa Kvaracheliával pótolja a Napoli. Itt sokan ledobták a láncot, és kijelentették: véget ért az időszak, amikor a Napoli – hol kézitusában, hol hátravont zárótűzzel – a scudettóért harcol. Na, ők tévedtek óriásit.

Luciano és Cristiano szeretettel üdvözöl

A Napoli – a mezőny egyetlen veretlen csapataként – vezeti a Serie A-t tizenegy forduló után, a nápolyiak szerezték a legtöbb gólt, és ha valaki azt gondolná, hogy a sorsolás kegyeltje a déli csapat, elég ránézni a rangadók tabellájára. Ezen az első hét helyezett egymás elleni meccseit összesítik az ilyen statisztikákra igencsak gerjedő olasz újságírók, és a változatosság kedvéért ezt a táblázatot is a Napoli vezeti három rangadón (Milan, Roma, Lazio) aratott három győzelmével.

Ehhez jön még a történelmi összevetésben is kiemelkedő Bajnokok Ligája-szereplés. A Napoli az egyik legnehezebb csoportba került, de öt forduló után öt győzelemmel állva olyat tett, amit korábban csak két olasz csapat tudott.

Nem túlzás kijelenteni, hogy

a nápolyiaké Európa egyik legjobb formában lévő csapata.

A káprázatos eredményeket tulajdoníthatjuk akár az Insigne posztján villogó Kvaracheliának, akár az elképesztő munkát végző Kimnek, vagy a többi kiválóan sikerült igazolásnak, de ha egyet hátra lépünk, a két legfontosabb szereplő a nápolyi sikersztoriban az edző Luciano Spalletti és a sportigazgató, Cristiano Giuntoli. Sőt ha csak egy valakit kell megnevezni, az nem az edző lesz.

Félreértés ne essék, Spalletti nagyszerű edző, aki egész pályafutása során képes volt úgy machinálni a rendelkezésre álló kereteivel, hogy végeredményben túlteljesítsen velük. Az ő munkásságának köszönhető az a szélvészgyors labdajáratásra épülő, elképesztő sebességű támadásokat hozó, mégis rendkívül stabil játék, amit a Napolitól látunk. Mégsem ő a legfontosabb kulcsember.

Mindenkit neki köszönhet a Napoli

A firenzei születésű Giuntoli 2015-ben lett a nápolyiak sportigazgatója, azaz nincs a mostani csapatban egyetlen olyan játékos sem, akit nem a toszkán szakember hozott a klubhoz. Giuntoli egyszerre érkezett Maurizio Sarrival, így komoly szerepe volt a Sarriball kialakulásában is, mert egyből bizonyította, hogy nem csupán tökéletesen érzi a tréner rezgéseit, de tévedhetetlen szemmel szúrja ki a Mister taktikájához illeszkedő profilú játékosokat.

Sarri nagyszerű középpályájára rongyos 11 millióért hozta el Udinéből a brazil Allant, aki nemcsak kulcsszereplő lett: négy évvel később a duplájáért adták el a Premier League-be, mint amennyiért vették.

Közben folyamatosan érkeztek a Napolihoz azok a figurák, akik a mostani csapat meghatározó alakjai:

a balhátvéd Mario Rui 6 millióba sem került, a mostani csapatkapitány, Giovanni Di Lorenzo 8-at kóstált, míg Piotr Zielinskinek megkérte ugyan az árát az Udinese (16 millió), de most 40-et ér.

Pedig nem kellett garasoskodnia, De Laurentiis elnök hajlandó volt komoly összegeket költeni a csapatra, Hirving Lozanót például 45 millió euróért vette meg Giuntoli, és Fabian Ruizért is 30-at kért a Betis, arról nem beszélve, hogy a jelenlegi csapat sztárcsatára, Victor Osimhen 75 millióba kóstált. De a komoly költések is mindig ésszel, tudatosan és a gazdasági egyensúlyt szem előtt tartva zajlottak, Osimhen érkezésének nyarát például a nigériai vaskos ára ellenére majdnem 50 milliós profittal zárta a csapat.

Sarri után Carlo Ancelotti és Gennaro Gattuso alá is jó együttest varázsolt a toszkán szakember, de a legnagyobb varázslatot az idei évre tartogatta. Ezzel ráadásul nemcsak az olasz, hanem a nemzetközi mezőnyt is sokkolta.

Az olcsóbb jobb

Tisztességes évadot futott legutóbb a Napoli, a bajnok Milantól mindössze hét pontot kapva végzett a dobogó legalsó fokán, ám a nyári változásokat látva sokan egy lyukas garast nem adtak volna azért, hogy ezt meg tudja ismételni a csapat. Giuntoli azonban rendkívül okosan mozgott az átigazolási piacon, és nemcsak a játékosok kvalitásait tartotta szem előtt, hanem a fizetési költségeken is nagyot akart spórolni a klubnak.

A Napoli a nyáron úgy hozott be 81 millió eurót játékoseladásból, hogy a négy legtöbbet kereső futballistájától (Koulibaly, Insigne, Mertens, Manolasz – utóbbitól csak papíron) megszabadult. Amellett, hogy a bérköltségen is nagyot spórolt, az új igazolások olcsón érkeztek, azaz gazdaságilag tökéletesen sikerült a rendszerváltás. Csakhogy ez legtöbbször azt hozza magával, hogy a csapat játéka drasztikusan visszaesik.

És itt lép be Giuntoli tévedhetetlen szeme.

A szakember Kvaracheliáért 10 milliót, Kimért 18-at fizetett, és véglegesítette a 2021-2022-ben káprázatos szezont futó belső középpályást, Frank Anguissát. Mélyített a kereten is különböző kölcsönökkel, Giacomo Raspadori és Giovanni Simeone összesen nem került egymillió euróba, ami azért is szép eredmény, mert mindketten négy gólnál járnak már a Bajnokok Ligájában.

A Napolinál beállt változások nem azért nagyon látványosak, mert a tavalyi csapat kulcsjátékosai nem voltak elég jók, hanem azért, mert a mostaniak nagyon-nagyon jók. Ez alól talán csak Lorenzo Insigne a kivétel, mert a bal szélen alacsony hatásfokkal dolgozó, kicsit kedvetlennek is tűnő nápolyi legenda helyén valami elképesztően nagyot megy a fiatal grúz, aki védekezésben és támadásban is felülmúlja a Torontóban levezetgető szélsőt. De a többiek esetében ez másként van.

Kapcsolódó

Elég volt két meccs, és a kimondhatatlan nevű grúzból máris Kvaradona lett

Berobbant a Serie A-ba a Napoli grúz szélsője, Hvicsa Kvarachelia, aki olyat tett, mint előtte a klubjában senki: első két bajnokiján három gólt szerzett. Oroszországban már jól ismerik, mivel korábban kétszer lett a liga legjobbja, a hazájában rajonganak érte a drukkerek, és most a vérmes nápolyiak is dörzsölik a tenyerüket, hogy itt az Insigne-utód.

Koulibaly szuper éveket húzott le Nápolyban, de talán a legutóbbi sikerült neki a legjobban, ezért is gondolták sokan, hogy a koreai Kimre nagy lesz a szenegáli kabátja, miközben Koulibaly tavalyi partnere, a várakozásokon felül teljesítő Amir Rrahmani is megérzi a klasszis távozását. Attól meg főleg joggal tartottak, hogy az előző középpálya motorja, az átmeneti játék első számú letéteményese, Fabian Ruiz nagyjából pótolhatatlannak tűnt.

Ehhez képest Kim abszolút zökkenőmentesen ugrotta meg a szintlépést a török és az olasz bajnokság között, Kvarachelia elhomályosítja Insignét, a nápolyi középpályán pedig egymást múlja felül Anguissa és Lobotka, valamint a 10-es posztjáról visszazáró Zielinski, így szinte fel sem tűnik Fabian Ruiz hiánya (aki eddig mindössze 500 percet tudott játszani az érte 30 millió eurót fizető PSG-ben).

Spalletti hihetetlenül gyorsan rendkívül olajozottan működő rendszerbe pakolta a játékosokat, akik saját tudásszintjük felső határához közel (vagy azon is túl) teljesítenek. Kulcsember szinte minden érkező, de a korábban igazoltak is csúcsra vannak járatva.

Ha viszont csak egy kulcsembert kellene megnevezni a Napoli eddig egészen parádés szezonjában, az mindenképpen Cristano Giuntoli lenne.