Fradi-hős lett Zachariassen: a láthatatlan ember, aki helyzetbe futja magát

A Ferencváros 0-1-re áll a Monaco elleni Európa Liga-mérkőzésen, az óra ketyeg, a zöld-fehéreknek bő tíz percük van arra, hogy egyenlítsenek, és ezzel kivívják a továbbjutást. Aissa Laidouni Tokmac Nguenhez passzol, a Fradi tízese a balösszekötő helyén, a kaputól jó 18 méterre néz fel. Akár lőhetne is, de észreveszi, hogy – míg a többi támadó nyakán lóg egy-egy védő – Kristoffer Zachariassen hirtelen elkezd a pálya bal oldala felé sprintelni. Tokmac bokából egészen varázslatos passzt ad, Zachariassen körül tér nyílik (tökéletes ütemben mozgott el, meglepve a hátvédeket), már „csak” egy éles, ballábas lövés kell félmagasan a rövidbe, és tombolhat a Fradi-tábor. FTC–Monaco 1-1, nem sokkal később a magyar bajnoki címvédőt már csoportgyőztesként és EL-továbbjutóként éltetik a szurkolók. A Ferencváros 2004 óta első magyar csapatként érte meg egy európai kupa tavaszi folytatását – akkor a DVSC volt erre képes.

A bravúr nagyságát (illetve a magyar labdarúgás hosszú, mély hullámvölgyét…) mutatja, hogy az elmúlt negyven évben csak négy magyar klub tudta kiharcolni a kupatavaszt. Az Újpest 1983/84-ben (KEK), az UEFA-kupa-döntős Videoton 1984/85-ben, a DVSC 2003/2004-ben (UEFA Kupa) és a Ferencváros most (Európa Liga). Ami a hatvanas években (tíz évből nyolcszor volt legalább egy magyar szereplő a tavaszi folytatásban) és a hetvenes években (tízből hétszer) mindennapos volt, azóta bravúrrá lett. Az meg csak adalék, és mutatja a rendszer hatalmasra duzzadását, hogy míg régen általában 4 vagy 6 sikerrel vett mérkőzés kellett a tavaszi folytatás eléréséhez, a Fradi ebben az idényben már 13 európai kupamérkőzésénél jár.

No, de vissza az Üllői útra és vissza Kristoffer Zachariassenhez, aki góljaival jó úton jár afelé, hogy a nagy kedvencek közé kerüljön! A Monaco elleni találat tökéletesen megmutatta a legnagyobb erényeit. Nemcsak a kíméletlen befejezést, hanem azt is, ahogyan helyzetbe hozta magát: az elmozgást, a megnyíló területek rendkívül ügyes kihasználását. Kis túlzással,

védője nagyjából az elemzésnél vette csak észre, hová tűnt az orra elől a norvég.

Zachariassen olyan játékos, akit nagyon nehéz „csak” számokkal kalibrálni, holott ma minden korábbinál több adat és mérőszám áll rendelkezésünkre. Az ok pontosan ugyanaz, amiért a Bayern München világklasszis támadóját, Thomas Müllert nehéz számokkal meghatározni: a területek megnyitását, az üres zónákba bemozgást, a mozgásokkal másoknak nyitott teret, a labda nélkül végzett tevékenység hasznosságát alig lehet mérni és kifejezni. Müller persze egy unikornis, egyedi jelenség, aki elképesztő hatékonysággal és intelligenciával használja ki erősségeit, annak ellenére, hogy (saját bevallása szerint) nem cselez jól, nem kiemelkedően gyors és nem is lő kiválóan. De egyedülállóan látja és érzi azt, hogy mikor, hogyan és hová kell mozogni; ráadásul világklasszis radarja van, remek a megfigyelőképessége. Ezt maga így fogalmazza meg: „A legfontosabb az időzítés a passzoló játékos és a megfelelő zónába befutó társa között. A futballban vannak veszélyes területek, ahová bemozogva – ha tanulmányozod ezeket – a legérzékenyebb pontján kaphatod el az ellenfelet. A vonalaik közé kell beindulni, de pont jókor. Mindig ez volt a játékom egyik legnagyobb erőssége.”

Müllerből így lett (saját, gyakorlatilag lefordíthatatlan szóalkotásával) „Raumdeuter”, az üres területek ragadozója. A „jókor, jó helyre” mozgás nemcsak saját eredményességét segítette elő, hanem társainak is nagyon erős támogatást nyújtott. Robert Lewandowski erről így vélekedett: Müller folyamatos elmozgásai azt eredményezik, hogy neki centerként sokkal több tér jut, és nem lóg állandóan két-három védő a nyakán.

A Ferencváros játékosa, ha nem is teljesen Müller-szerű futballista, hasonló erényei miatt lett kulcsember.

Amikor a Fradi szerződtette a Rosenborgtól, a norvég bajnokság egyik legveszélyesebb középpályásaként érkezett. Már a Nest-Sotra (114 tétmérkőzés/20 gól) és a Sarpsborg (107/23) színeiben felhívta magára a figyelmet gólerősségével, hogy aztán a Rosenborgban (45/21) kiteljesedjen, és csatárokhoz méltón termeljen. Ehhez képest Magyarországra igazolása után a gólok eleinte elmaradtak. Szerződtetése pillanatától 2022 áprilisáig Zachariassen csupán három gólt szerzett, kettőt a Tököl elleni Magyar Kupa-mérkőzésen, az meg nem feltétlenül mérvadó.

Hozzá kell tenni, a beilleszkedést nyilván nem segítette, hogy az FTC-nél edzőváltás volt az idény előtt, majd aközben is, posztja és szerepköre pedig rendre változott. Aztán áprilisban már bekattant valami: Zachariassen elkapta a fonalat, illetve Sztanyiszlav Csercseszov és stábja is megtalálta, hol (és miben) a legjobb. Azóta 30 mérkőzésen 14-szer talált be, a 2022-es európai kupamérkőzéseken pedig 11 találkozón 5 gólnál tart.

Zachariassennek három kulcsfontosságú hozzájárulása van a csapat játékához: a gólok, a labda nélküli mozgása és az elképesztő munkabírása. A mozgást nehéz mérni, a nettó futómennyiség önmagában nem sokat jelent (nem mondja meg azt, hogy jókor, jó helyre, hasznosan fut-e a játékos, csak azt, hogy sokat), így ha a gólok elmaradnak, akkor ugyanoda lyukadunk ki, mint sok Fradi-drukker az előző idényben. Ha ez a srác nem szerez gólt, nem ad gólpasszt, nem igazán jó a passzjátékban és nem cselez jól, akkor vajon minek van itt? A formába lendült Zachariassen aztán megmutatta, mi keresnivalója van a magyar bajnoknál. Ő maga is tudja, hogy játéka nem könnyen leírható mérőszámokkal, erre utal az, amit 2018-ban a róla portrét készítő Verdens Gangnak mondott. A VG így vezette fel cikkét: „Nem biztos, hogy egyáltalán észrevették Kristoffer Zachariassent a pályán – egészen addig, amíg meg nem indul előre, be nem fejel egy labdát, be nem pofoz egy kipattanót és nem szerez így újabb gólt.”

Zachariassen ezt mondja magáról:

Mindig is olyan játékos voltam, aki rengeteg láthatatlan munkát végez el a pályán.

Munkabírását, állóképességét, sprintjeinek számát (és azok hasznosságát) a norvégok is extrémnek minősítették, enélkül nem kerülne ennyiszer helyzetbe és nem szerezne ennyi gólt. Kimondottan nehéz mérni, miért is annyira értékes játékos. Ha a WyScout adatait vesszük: Zachariassen nem ad sok gólpasszt és gólpassz előtti átadást, kevés a kulcspassza, átadásainak pontossága egész pályafutása alatt legfeljebb közepes volt (76,2 %-os karrierátlag). Nem labdacipelő támadó középpályás, progresszív labdafelhozatalainak száma sem magas. Kevés a veszélyes és pontos beadása. Keveset cselez. Viszonylag keveset passzolnak is hozzá, nincs kiemelkedően sokat játékban. Nem pontrúgó-specialista. Labdaszerzésben és a szabad labdák lekapcsolásában kimondottan erős, az a számokból is kiviláglik, hogy rengeteget dolgozik. Ha összehasonlítjuk Tokmac Nguennel a karrierátlagait, a következőt látjuk:

A két játékos általában más szerepkört lát el a pályán, az ábra inkább azt hivatott illusztrálni, hogy mennyire logikusabban levezethetők az adatokból Tokmac gól- és xG-mutatói. Tokmac sokat (és jól) cselez, ezzel rengetegszer tudja előrehozni a labdát, és egy az egyben megverni ellenfelét. Sokszor passzolnak hozzá, sokat ér labdába a tizenhatoson belül, sokat vállalkozik, sokat lő, és ennek megfelelően veszélyes is, ráadásul időnként elő is készít társainak. Eközben Zachariassennél semmi ilyesmit nem látunk: keveset cselez, viszonylag ritkán egy az egyezik, nem kap sok labdát, és nem is tömi labdával a társakat. Ehhez képest rengeteget kerül a kapu elé, gólátlaga (0,28) és xG-átlaga (0,21) is Tokmacéhoz fogható (0,31 és 0,29).

Az FBRef és az Opta elmúlt egy évben felvett, a topszintre (5 topliga, BL, EL) vonatkozó statisztikai adatsora szerint Zachariassen poszttársaival összevetve előkészítésben, passzjátékban kimondottan gyengének számít, cselezésben sem erős. Egy csomó „hagyományos” középpályás-mutatóban alacsonyak a számai. Ugyanakkor egészen kiemelkedő az akcióból szerzett gólokat, az xG-t, a büntetőterületen belüli labdaérintéseket tekintve. Akciógólok tekintetében a 98. percentilisben van – azaz vele összemért poszttársai döntő többségénél gólveszélyesebb –, tizenhatoson belüli labdaérintésekben a 91., xG-ben (a tizenegyesek ebbe nem számítanak bele) a 89. percentilisbe tartozik. Passzkísérletek, passzpontosság, progresszív passzok, lövést előkészítő akciók és gólpasszok számában eközben az utolsó 10 percentilisbe ragadt.

Különös (és ritka) profil ez, egy olyan támadó középpályásé, akit nem a szurkolók körében oly népszerű, klasszikus középpályáserényei tesznek kulcsemberré. Zachariassen nagyon jó befejező, de

a legnagyobb erőssége a labda nélküli mozgásban van.

Olyan futballista, aki helyzetbe tudja futni magát. Jól méri fel, hol nyílnak meg üres területek, jó helyekre mozog, jó helyekről lő, a helyzeteit is jól értékesíti – és végig bírja erőnléttel ezt a munkát. A „semmiből” rengeteg (és remekül időzített) futással teremt „valamit”. Elsősorban nem a labdával, hanem a területtel dolgozik.

Nem véletlen, hogy az egyik legfontosabb fegyvere volt a Rosenborgnak és az egyik legfontosabb fegyvere lett Csercseszov Fradijának – szinte láthatatlanul jár-kel a pályán, hogy egy-egy kulcspillanatban az ellenfél hátába állítsa a kést. Most már a Monaco (is) tudna erről mesélni…

Tavasszal folytathatja – ahogyan a Fradi is.