Ötven éve az atlaszt nézegettük, merre lehet az a Sztara Zagora. Valahol Bulgáriában – ennyit tudtunk róla, mert az UEFA Kupa-sorsolás után ez jelent meg a sportújságban: Beroe Sztara Zagora (bolgár)–Honvéd.
Aztán a kispestiek sima hármast kaptak az ismeretlentől.
Képzeljék, miként bámultak néhány héttel korábban Bécsben. Az első fordulóban ugyanis a bolgár csapat 7-0-ra verte az Austriát. A 90 Minuten című osztrák lap azt írta: „A bécsieket szó szerint lemészárolták.” A Kurierban ez állt:
Szörnyű volt még nézni is, mintha a bolgár felnőttek osztrák ifikkel játszottak volna.
Pedig a bécsi együttes felvonultatta a nyolcszoros bajnok, hatszoros osztrák kupagyőztes, 55-szörös válogatott, 1978-ban KEK-döntőt játszó Robert Sarát; a lila-fehérekkel hétszer bajnok, négyszeres kupagyőztes, hetvennyolcban szintén KEK-döntős, hatszoros válogatott Karl Daxbachert; az FC Bruges-zsel 1976-ban UEFA Kupa-, majd 1978-ban – Kű Lajos társaként – BEK-finalista, 25-szörös válogatott Eduard Kriegert; vagy a nemzeti együttesben 28-szor szereplő Helmut Köglbergert.
E klubhősöket szégyenítette meg Petko Petkov, aki öt gólt ért el a hétből. Összesen héttel szomorította el a bécsieket, mert a mindössze két és fél ezer néző előtt megrendezett „visszavágón” (3-0) újabb kettőt szerzett.
Mi már valamelyest ismertük, mivel Atanasz Mihajlov helyett a szünetben becserélték az 1971 májusában rendezett bolgár–magyar Eb-selejtezőn (3-0), és ő lőtte a házigazdák második gólját a Rothermel – Fábián, Páncsics, Vidáts, Juhász Péter – Dunai III, Kocsis Lajos, Zámbó – Fazekas, Albert, Kozma kezdő tizeneggyel kivonuló honfitársaink ellen. Ez volt az a meccs, amely után Hoffer József – aki két szerepet játszott nem egy gázsiért, azaz egyszerre irányította az MTI sportosztályát, valamint a válogatottat – felhívta távirati irodai titkárnőjét, és azt diktálta neki: „Lemondott Hoffer József szövetségi kapitány.”
Egyéb emlékezetes esemény is történt aznap Bulgáriában. Az utánpótlás-válogatottak meccsét Nicolae Rainea, az utóbb három világbajnokságon és a BEK 1983-as döntőjében bíráskodó, „a Kárpátok mozdonyaként” emlegetett román sporttárs addig vezette, amíg a vendéglátók nem lőttek gólt: Borisz Sztankov a 97. percben emelt a Lévay – Török Péter, Salamon, Bálint, Horváth – Kocsis István, Pintér, Tóth András (Tóth Bálint) – Szabó Sándor, Máté, Nagy László összetételű magyar fiatalok hálójába (1-0).
Hoffer helyére az 1967-ben kifúrt Illovszky Rudolfot rendelték hatalmi szóval, jóllehet ő már elszerződött a görög Pierikosztól a Zaragozához. Kinevezése, a parancsuralmi jelleg ellenére, futballtörténelmi jelentőségűvé vált, hiszen vezényletével jutott ötven évvel ezelőtt – mindmáig utoljára – az Európa-bajnokság legjobb négy csapata közé és olimpiai döntőbe a magyar válogatott.
Az meg további unikum, hogy a gólszóró Petkovot a másodosztályból válogatta be Vaszil Szpaszov bolgár szövetségi kapitány, a Beroe Sztara Zagorát ugyanis 1970-ben, a Levszki Szófia elleni bajnoki mérkőzésen kitört nézőtéri botrány miatt kizárták az élvonalból. A csapat aztán nemhogy rögvest visszakapaszkodott a második ligából, de hetvenegyben érmet nyert (harmadik lett) a legmagasabb osztályban.
S olyannyira jól haladt a nemzetközi porondon is, hogy a 0-7 napjainkig az osztrák futball második legsúlyosabb veresége az európai klubtornákon. Holtversenyben. Mert akadt másik 0-7 is, azt a Linzer ASK szenvedte el (szintén az UEFA Kupában) a Tóth Zoltán – Viczkó, Dunai III, Sarlós, Tóth József – Schumann (Kellner), Zámbó, Tóth András – Fazekas, Törőcsik, Nagy (Fekete) összetételű Újpesttől 1977 szeptemberében a Megyeri úton.
A legnagyobb csapást a Real Madrid mérte 1990-ben az FC Tirolra (9-0), szintén a Real Madrid intézte el 7-1-re a Wiener Sportclubot (1959-ben), ugyanennyire verte a Köln az Innsbruckot (1983-ban), és 6-0-ra a zágrábi Dinamo a Grazer AK-t (1964-ben), valamint a Valencia a Rapidot (2016-ban).
A 33-szoros válogatott Petkovot csaknem egy évtizeddel később leigazolta az Austria – addig hiába környékezte az illetékes bolgár elvtársakat –, de az akkor már harmincöt esztendős csatár öreg napjaira nem futhatott be olyan fényes karriert Bécsben, mint amennyire parádézott 1972 őszén.
Október 25-én a kispestiek sem tudták tartani. Sztara Zagorában helyi nézőcsúcs született, 18 993 néző fogadta a Honvédot – az Austria megsemmisítését 12 971-en látták –, s Petkov a második félidő első percében megszerezte a vezetést, miután „állva hagyta Ruzsinszkit és Tajtit” (idézet a korabeli Népsportból). Aztán Dimitar Dimitrov lőtt bombagólt, majd Borisz Kirov emelt a hálóba (3-0), és az 59. percben már kialakult a végeredmény.
Bicskei Bertalan, a Honvéd kapusa és csapatkapitánya azt mondta:
Tehetetlenek voltunk a Beroe szuper negyedórájával szemben.
Petkov pedig így nyilatkozott: „Sokkal többet gondoltunk a Honvédról, és ez az első félidőben óvatossá tett bennünket. Örülök, hogy szünet utáni játékunkkal bizonyítottuk, nem véletlen az a tíz gól, amellyel a bécsi Austriát megleptük.”
Kispesten ezek után alig 5166 néző gyűlt egybe, a jó humorú és vérbeli szakíró Várkonyi Sándor karcolatot is közölt mindjárt: „A mérkőzés a 16. percnél, Gruzmicsák Hümér az 1846. nézőnél tartott. Ő ugyanis ezt számolta. Erre a célra elhozta hazulról golyós számológépét, a Központi Statisztikai Hivatal komputerét, valamint felkért egy, már a cirkuszban is szerepet vállaló fejszámolót. A szünetet Hümér arra használta fel, hogy egyeztesse magánszámításait a hivatalos fizető nézőszámmal.”
Mintha mai bajnokikról írta volna.
A Bicskei – Kelemen (Füle), Dudás, Egervári, Tajti – Pál, Kocsis Lajos, Pintér, Szűcs Lajos – Fehérvári, Kozma összeállítású Honvéd a csekély érdeklődésnek megfelelően futballozott, és Pál József egyke fejesgóljával győzött. Azaz 1-3-as összesítéssel kiesett.
A Beroe sem sokáig maradt versenyben. A következő fordulóban 0-0-t ért el Belgrádban, az OFK ellen, majd a visszavágón újabb nézőcsúcsot jegyeztek fel Sztara Zagorában (22 706), ám a jugoszláv csapat 3-1-re nyert. A korabeli kommentár így szólt: „A belgrádiak hidegre tették Petkovot.”
Lehet, hogy december 13-án eleve könnyebb volt, mint máskor.