A berlini kiscsapat foszthatja meg trónjától a Bayern Münchent?

A német Bundesligában 2002 és 2012 között hat alkalommal is előfordult, hogy nem a legnagyobb és legtehetősebb csapatnak számító Bayern München hódította el a bajnoki címet, a 2013 és 2022 közötti időszakban viszont kizárólag a bajor csapat szerezte meg a „salátástálat”, teljes egyeduralmat kialakítva Németországban.

Néhány alkalommal előfordult, hogy a Borussia Dortmund vagy az RB Leipzig meg tudta szorongatni az ebben a periódusban két Bajnokok Ligája-trófeát is begyűjtő együttest, de az évad utolsó meccsét követően mindig ők álltak az első helyen. Robert Lewandowski nyári elvesztését követően sokan visszaesést vártak a Bayern Münchentől, és 10 forduló után valóban nem a bajorok vezetik a tabellát. Sőt: a lemaradásuk jelenleg négy pont a listavezetőhöz képest, amely viszont nem a Dortmund és nem is a Leipzig. Hanem a története során a Bundesligába először 2019-ben feljutó Union Berlin.

A Hertha BSC melletti, kisebb berlini csapat

évek óta kiváló szakmai munkával teljesít erőn felül.

Az FC Basellel korábban két bajnoki címet nyerő Urs Fischer vezetésével rögtön az első élvonalbeli szereplésükkor a 11. helyen végeztek, egy évvel később már a 7. helyen zárva kvalifikálták magukat az újonnan induló Európai Konferencia Ligába, míg legutóbb egészen az utolsó fordulóig megvolt az esélyük arra, hogy akár a Bajnokok Ligája-indulást jelentő 4. helyet is megcsípjék, de végül „csak” az 5. hellyel és az Európa Ligával kellett beérniük.

Az Union Berlin ráadásul ezen eredményeket úgy érte el, hogy a feljutást követő években az átigazolási piacról – a Transfermarkt adatai szerint – összesen majdnem 6,8 millió eurós bevételt könyvelhetett el. Az idén nyáron a csapat például elveszítette Taiwo Awoniyit, a házi gólkirályt, akiért a Nottingham Forest 20,5 millió eurót fizetett, de a helyére a fővárosiak megszerezték 6 millióért a svájci Young Boystól az amerikai válogatott Jordan Pefok Siebatcheu-t, aki már 3 gólt és 3 gólpasszt jegyez a Bundesligában, és fizikálisan erős, jól fejelő futballistaként a játékstílust tekintve is tökéletesnek látszó párt alkot az előző szezonban már húzóembernek számító gyors és kiválóan cselező Sheraldo Beckerrel.

Tehát hiába cserélődik folyamatosan a berliniek kerete, az eredmények egyre javulnak, és ez elsősorban az Urs Fischer által kialakított rendszernek köszönhető.

A svájci edző a hangsúlyt elsősorban a biztos védekezésre és az abból indított támadásokra helyezi. A 2020/21-es évadban például az Union Berlin kapta a negyedik legkevesebb gólt az élvonalban, miközben az ellenfelek helyzeteinek mennyisége és minősége alapján várható kapott góljaik száma (xGA) az ötödik legalacsonyabb volt. Egy szezonnal később már a harmadik legjobb védelem volt 44 kapott góllal az Unioné, de az xGA mutató alapján csak a Bayern München őrizte meg náluk jobban a kaput a veszélyes helyzetektől. A most futó idényben – a vasárnapi, Bochum elleni idegenbeli meccsig – 6 kapott góllal az egész ligában a berliniek állnak a legjobban, míg a 8,8 várhatóan kapott góljuk szintén a legjobb a mezőnyben.

Mindezt pedig úgy érik el, hogy a legtöbb német élcsapathoz képest Fischer együttese nem próbál magasan nyomást helyezni az ellenfelére, hanem középmagas vagy mély blokkba visszahúzódva általában a félpálya környékén kezd nyomást gyakorolni az ellenfélre, miközben 5-3-2-es alakzatban teljesen lezárja a pálya közepét.

Az Union Berlin labda nélküli stílusát a számok is remekül szemléltetik: a Bundesligában csupán négy másik csapat húzza meg náluk mélyebben az utolsó védelmi vonalát (43,38 méter), átlagosan 16,3 átadást engedélyeznek az ellenfeleiknek, mielőtt valamilyen védekező akciót hajtanának végre, s ezzel a legpasszívabb csapatnak számítanak a német élvonalban. Ennek is köszönhetően nincs még egy olyan gárda, amelyikkel szemben az ellenfelek sikeresebben passzolnak a pálya utolsó harmadán kívül (83 százalék).

A Dortmund ellen 2-0-ra megnyert mérkőzésen a második találatot megelőző egy perc pedig tökéletesen illusztrálja, hogyan nehezíti meg az ellenfelei életét az Union Berlin, mielőtt lecsapna a labdaszerzést követően.

A fenti videón kiválóan látszik, hogy az 5-3-2-es alakzatban védekező berliniek csatárai is a kezdőkör környékén kezdik meg a védekezést, és a feladatuk elsősorban az, hogy a labda útját elzárják a dortmundi középpályások elől, rákényszerítve a védőket az oldalirányba történő játékra. Viszont amikor az oldalvonal mellé kerül a labda, azonnal megindul a nyomásgyakorlás: először a jobb oldalra kitett passz esetében a bal oldali középpályás Haberer lépett ki a védelemből fellépő Sülére, bal oldali szárnyvédőként Ryerson a szélességet adó Meuniert helyezte nyomás alá, a bal oldali középhátvéd Leite pedig egészen a térfél közepén túlra is szorosan követte a vonalak között helyezkedő Jude Bellinghamet, hogy az angol középpályás ne tudja szabadon megkapni a labdát. A Dortmundnak ezért nem maradt más választása, mint újraépíteni a támadást, és a másik oldalon próbálkozni, ahol azonban hasonló problémákba ütközött. Az Union Berlin Christopher Trimmellel, a védelemből agresszíven kilépő Timo Baumgartllel, Schäfer Andrással és a csatárként kimozgó Sheraldo Beckerrel négy a három elleni szituációt tudott kialakítani, ami után a labdaszerzést követően az együttes néhány húzásból fel tudott érni az ellenfél kapujáig.

Az Union Berlin ennek a szervezettségnek köszönhetően a Dortmund legyőzése mellett döntetlent játszott a Bayern Münchennel és begyűjtötte a három pontot az RB Leipzig ellen is.

De érdemes kiemelni az előző évadot szintén európai kupaindulást értő helyen befejező Köln elleni sikert is, amely után a csapat vezetőedzője, Steffen Baumgart úgy fogalmazott: hosszú idő után az Union Berlin volt a legjobb csapat, amit látott.

Mindezek után tehát korántsem váratlan és meglepő, hogy az berliniek állnak a tabella első helyén, ugye?

Nos, azért nem egészen így van. Fischer csapata hiába a legjobban védekező csapat a bajnokságban – amivel, például, a magyar válogatotthoz hasonlóan a legnagyobbak életét is pokollá tudja tenni – a támadójáték egyáltalán nem nevezhető elit szintűnek.

Bár a berlini együttes 18 lőtt góljával az ötödik legeredményesebb csapat a ligában, ha a helyzeteik minőségét is megvizsgáljuk, akkor már – finoman szólva is – jóval árnyaltabb képet kapunk. A csapat várható gólszáma mindössze 9,4, tehát közel kétszer annyi gólt szerzett eddig a szezonban, mint amennyi a helyzetei minősége (xG) alapján várható lett volna. Ráadásul a 17 másik csapat közül csak a Bochum és az Augsburg teljesít náluk rosszabbul a várható gólok mennyiségét tekintve, miközben a lövések meccsenkénti átlagát tekintve is csak öt együttest tudnak megelőzni. A lövéseik átlagos minősége pedig a legalacsonyabb az egész Bundesligában.

Mindez persze az Union játékstílusából is fakadt:

mivel nagyon sok időt töltenek a saját térfelükön védekezve, jóval kevesebb lehetőségük van a gólszerzésre.

Ami egyelőre a tabella élén tartja a csapatot, az a példátlan hatékonyság a kapu előtt, ám ez még a világ legjobb játékosai számára is fenntarthatatlan lenne ennyire kevés lehetőségből. Csak egy példa: a gárda házi gólkirályaként egyelőre 6 találatot jegyző Sheraldo Becker a lövéseinek a 30 százalékából gólt szerzett ebben az idényben, míg az előzőben a Dortmundban 24 meccsen 22 gólt szerző Erling Haaland a lövéseinek 22 százalékát tudta gólra váltani.

Ha tehát valós képet akarunk kapni az Union Berlin eddigi teljesítményéről, és meg akarjuk vizsgálni mire lesznek képesek a szezon hátralévő részében, akkor érdemes elemezni az általuk kialakított helyzetek és az ellenük kialakított helyzetek minőségének arányát. Ez kilencven perces átlagban az ő esetükben +0,06, tehát csak minimális a különbség a javukra az ellenfeleikkel szemben. Ez a mutató pedig az egész mezőnyben mindössze a tizedik legjobb. Ha a Bayern Münchent nézzük: a megszerzett pontok tekintetében hiába vannak lemaradásban, a várható góljaik különbsége +1,38, ami messze a legjobb a ligában, így hosszú távon nagyon valószínű, hogy a tabella élére kerülnek.

Ha pedig ez így megy tovább, akkor ahhoz, hogy Urs Fischer csapata tartani tudja a pozícióját, a tökéletesen megszervezett védekezés mellett továbbra is arra lenne szükség: játékosaik világklasszist megszégyenítő módon használjanak ki minden előttük adódó lehetőséget.

Ugyanakkor soha nem is volt és nem is lehet elvárás az Union Berlinnel szemben, hogy a bajnoki címért küzdjön.

Ha a csapat az évad végén ismét versenyben lesz az európai kupaindulást érő helyekért, akkor is arról beszélhetünk, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokhoz képest jócskán erőn felül teljesített.