Magyar–olasz osztályozókönyv: Szalai megafonozott, Mancini szoftvert frissített

MAGYARORSZÁG

Nagy tisztelője vagyok Gulácsi Péter munkásságának, de mivel ezen a meccsen láttunk egy extraklasszis kapust, ez kissé kijózanított bennünket. Az első gólnál lehetett volna határozottabb, és egyszer a labdát is kiejtette a kezéből – azt felejtsük el. (osztályzat: 5)

Álmomban sem gondoltam volna, hogy eljön az idő, amikor Lang Ádám jelenléte megnyugtatóan hat az idegrendszeremre.

Eljött. Jól használta ki a fizikai fölényét Gnontóval szemben, a második gólnál viszont beragadt. (6,5)

Sokszor észre se vesszük, hogy Willy Orbán a pályán van – az szokott inkább feltűnni, ha nincs ott. Akinek ez kevés, annak azt mondom: játszhatna a helyén Maguire is, azt biztos mindenki észrevenné. (7)

Szalai Attila. Egy magyar helyzetnél az ő lábáról pattant ki a labda az alapvonalon túlra, de ennél nagyobb baj, hogy az első gól előtt őt hozták zavarba először az olaszok. Kemény és darabos, mint egy oldszkúl salakos. (6,5)

Elemzésünk a mérkőzésről

Mancini ismét felülmúlta Rossit, de nincs szégyenkezni valója a magyar válogatottnak

A csoda összejött, a csodák csodája nem. A magyar válogatott ugyan kiharcolta a bennmaradást a Nemzetek Ligája A-divíziójában, a négyes döntőhöz vezető úton Olaszország másodjára is nagy falatnak bizonyult. Elemzés.

Lenne egy fogadásom arra, hogy a Nemzeti Sport szerint Fiola „csupaszív” játékot nyújtott, a végén valakit le is kuglizott a pályáról. Megúszta sárgával. (6)

Évek óta mondom, hogy a Pisában focizó Nagy Ádám értékes, okos, hasznos futballista. Végül is az, de most Serie B-szintet hozott, talán ez volt a legrosszabb meccse a válogatottban. Kínos, hogy pont Olaszország ellen. (4,5) A helyére beküldött Styles éppen az ellenkezője volt: agilis, veszélyes, hasznos. Neki meg ez volt az eddigi legjobb magyar meccse. (7)

Schäfert az öltözőben feltöltik, és mindenki biztos lehet benne, hogy

minimum két órát bírnak benne az elemek. (6,5)

Kerkez Milos. A tehetség és a szúrós tekintet már megvan, kellő tapasztalattal párosulva a magyar futball nyerhet egy príma balfutót. Viszont az is látszott, hogy ez még nem az ő szintje. (5,5)

Loic Nego, vagy ahogy Hajdú B. I. nevezte, Nego Loic sokkal jobban mozgott jobbszélsőként, mint Gazdag Dániel helyén, Szalai Ádám mögött. (6)

Az első húsz percben Szoboszlai Dominik volt az egyetlen, akinek a lábán életre kelt a labda, aztán lassan eltűnt a kékmezesek között. Akkor sem tudott igazán a csapat vezére lenni, amikor a magyar válogatott nyomás alá helyezte az olaszokat. Nagy kaliber, és most már elvárás tőle, hogy egy ilyen meccsen nyomott hagyjon. Ez most nem sikerült. (5,5)

Szalai Ádám a németek ellen kihozta magából a maximumot. Ezúttal is szinte csak sarokkal ért labdához (elegáns lekészítések a félpályán), illetve egyszer nyakon ragadta Jorginhót. Valljuk be: jobban forgatta a kezében a megafont, mint Bonuccit.

De ez volt az a nap, a búcsú napja, amikor bármit megtehetett volna, mindenki könnyezve tapsol.

(Arra azért kíváncsi lennék, hányan könnyeztek most azok közül, akik évek óta kommentekben szidják, a „haszontalan”, „ügyetlen”, „körülményes” csatárt.) (5)

És amire még nagyon kíváncsi lennék, mert évek óta motoszkál bennem a gondolat: vajon mire ment volna a magyar válogatott, mire mentek volna azok a – szerintem – igazán tehetséges játékosok, mint Lisztes, Halmai, Illés, Pisont, Dárdai (vagy a kedvencem, Lőrincz Emil, a magyar Baresi!), ha olyan edző dolgozik velük, mint Marco Rossi… (7).

OLASZORSZÁG

Donnarumma önbizalmának alighanem jót tett, hogy az olasz–angol meccsen végre nem csak fütyülték. Volt néhány olyan védése, amire Buffon is csak csettinthet – mi meg csak csóváltuk a fejünket, hogy ilyen nincs. (8,5)

Rafael Tolói nem az olasz foci jövője, de nagy idényt fut az Atalantában (alig kapnak gólt), és ezt a formát átmentette a Nemzetek Ligájára is. (6,5)

Tolói mellett a védelem másik visszatérője Leonardo Bonucci, aki tavasszal nem játszott ebben a Nemzetek Ligája-sorozatban. Akkor négy meccsen hét gólt kaptak az olaszok, most két meccsen egyet sem. Ez talán nem véletlen. (7)

Számomra továbbra is érthetetlen, mi indokolja Acerbi jelenlétét az olasz válogatottban, a magyarok ellen is volt néhány indokolatlan szabálytalansága és ütemtévesztése. (5,5) A szünetben Bastoni állt be a helyére, aki jobban mutatott a védelemben, mint tavasszal. (6,5)

Az csak hétfőn tűnt fel, hogy Di Lorenzo az olasz Fiola:

testalkatra, habitusra, játékfelfogásra. A Napoli szélsője kapura azért veszélyesebb, tegnap is majdnem fejelt egy gólt. Apropó, azt tudták, hogy a kamaszkori beceneve Batigol? (6,5)

Barella az a fajta munkásember, aki képes a csillogásra is. Ezúttal inkább melózott, az első félidőben látott olasz presszing kulcsfigurája volt, lásd az első gólt. (6,5)

Jorginho felhozómeccsét láttuk. Az Európa-bajnokság után úgy tűnt, az Aranylabda egyik várományosának (khm, khm) vége. Lassított felvétel, toporgás, #tiziazégbe. A Puskásban viszont úgy szökdécselt a fiatalabb magyar játékosok között, mint egy gazella, fejben/testben is gyorsabbnak tűnt a magyaroknál. Ez azért zavarba ejtő volt. (7)

Cristante az első gólnál megzavarta Nagy Ádámot, a második gól előtti beindulását, majd gólpasszát pedig tanítani kéne. Ezzel együtt magához képest végigalukálta a mérkőzést. (6,5)

Di Marco láttán, azt hiszem, senkinek sem hiányzott a sebeit nyalogató Spinazzola – kivéve Fiolát, Negót és Bollát. Elképesztő fizikai ereje van, egy alkalommal két-három emberrel a nyakán jutott el beadásig. Gólt lőtt,

a legjobb olasz mezőnyjátékos volt ezen az estén. (8)

Kétségtelen, hogy van Raspadoriban valami elevenség, vagányság, finesz, a mezőnyben viszont bántó hibák sora és pontatlanság jellemzi a játékát. (6,5)

Gnonto fáradtnak tűnt, pedig még csak 18 éves. Sírt a lábán a labda, a helyezkedése néha katasztrofálisnak tűnt, de egy gólt így is összehozott azzal, hogy megtámadta Gulácsit. (5,5) Gabbiadini váltotta, de ezt csak a 80. perc környékén vettem észre.

Roberto Mancini talán korábban is megpróbálkozhatott volna azzal, hogy szakít a statikussá vált 4-3-3-mal – az angolok és a magyarok elleni 3-5-2 jól működött, jó formában lévő játékosok találták meg benne a helyüket. A szoftverfrissítés bejött, az olaszok készülhetnek a négyes döntőre, de előtte még – ahogy ők mondják – túl kell élniük a decembert. A vébét nélkülük.