Együtt játszott Puskással, aztán kivédte a leghíresebb magyar szemét a slágerszerző Fazekas

A Real Madrid soha nem esett ki a BEK első fordulójában. Mármint 1962. szeptember 26-ig nem. Akkor azonban szembe találta magát Fazekas Árpáddal, az Anderlecht magyar kapusával, aki a brüsszeli visszavágón mindent kifogott. Pedig spanyolok nem álltak fel különösebben rosszul, csatárnégyesükben Amaro Amancio, Alfredo di Stefano, Puskás Ferenc és Francisco Gento sorakozott.

A belga csapat 1-0-ra nyert.

Miután már Madridban is csodát tett, hiszen vendégként 3-3-at ért el.

Fazekas azon a meccsen nem remekelt, 2-2-nél kiejtett egy ártalmatlannak tetsző beívelést, és Di Stefano az üres kapuba fejelt.

A kapus és az Anderlecht szerencséjére Jacques Stockman a hajrában mentőövet dobott a vendégeknek.

Ez a Stockman nem volt akárki, 1963 áprilisában mesterhármast ért el a kétszeres világbajnokok sorát – Gilmart, Djalma Santost, Maurót, Zitót, Mario Zagallót –, valamint a csak egyszeres vb-aranyérmes Mengalviót és Amarildót felvonultató brazil válogatott ellen (5-1). A Les Sports című belga lap azt állította meg: „A brazilok technikailag virtuózok maradtak, ám a technika nem minden. Más erények is szükségesek a sikerhez, s ezekkel Brüsszelben nem rukkoltak elő.”

Másutt se nagyon. Lisszabonban 1-0-ra kikaptak a portugáloktól, Amszterdamban szintén 1-0-ra a hollandoktól, Milánóban 3-0-ra az olaszoktól. Ezeken a mérkőzéseken Pelé is játszott, de igazi formájában csak Párizsban, a franciák ellen futballozott – a 3-2-es találkozó mindhárom brazil gólját ő jegyezte a colombes-i stadionban –, és vitte a prímet a hamburgi Volksparkban is, ahol a 2-1-es másfél óra során gólpasszt adott Coutinhónak, majd megszerezte a győztes gólt.

Vicente Feola brazil szakvezető megtalálta az édeset a keserűben. Azt mondta:

Azért volt jó a sok vereség, hogy ezután ismét megtanuljuk értékelni a győzelmet.

A szenzációs brüsszeli meccsen az Anderlechtből Laurent Verbiest, Pierre Hanon, Martin Lippens, Paul van Himst is szerepelt, méghozzá egészen jól, hiszen már a huszadik percben 4-0 volt a belgák javára.

Másfél évvel később az Anderlecht volt a belga válogatott: 1964. szeptember 30-án, miután Jean-Marie Trappeniers kapust a szünetben becserélték, a brüsszeli lilák tizenegy játékosa futballozott a hollandok ellen. A Trappeniers – Heylens, Verbiest, Plaskie, Cornelis – Hanon, Jurion – Devrindt, Stockman, Van Himst, Puis összetételű együttes 1-0-ra nyert Antwerpenben Jef Jurionnak a 87. percben szerzett góljával.

A türelmes Jurion a Real Madridnak a 85.-ben vágta be az egyetlen gólt. A párizsi Le Monde azt írta: „Georges Heylens teljesen kikapcsolta Gentót, Verbiest ugyanezt tette Puskással, a fáradhatatlan Lippens mindenütt ott volt, a két rendkívüli középpályás, Hanon és Jurion alighanem Európa legjobb játékosai közé tartozik.”

Verbiestről azt tartották: ő a brüsszeliek Beckenbauere. Olyannyira ragadt hozzá a „zsé”, hogy hazavitte a brüsszeli Madrid-meccs labdáját. Aztán alig huszonhat évesen autóbalesetben meghalt. Pierre Sinibaldi, az Anderlecht edzője azt mondta: „Soha többé nem lesz lehetőségem ilyen tehetséges védőt edzeni.”

A kapussal sem volt sok gondja.

A 64 694 néző csak ámult, miket véd Fazekas a BEK szinonimája ellen, de hát már itthon remekül röpködött, 1955-ben Svájcban Bozsik József, Hidegkuti Nándor, Raduly József, Kocsis Sándor, Machos Ferenc, Puskás, Tichy Lajos társaságában szerepelt először a válogatottban. Abban az évben fedezte fel az Anderlecht: a magyar futballtörténet első BEK-párharcában (6-3, 4-1) Fazekas állt a Vörös Lobogónak nevezett MTK hálója előtt.

Nem mondhatni, hogy egyenes út vezetett Brüsszelbe. Noha édesapja horthysta tiszt volt, ő maga belépett a kommunista pártba, és nem gondolta volna, hogy disszidál.

Ám órarúgók illegális behozatala miatt egy évre eltiltották, és ha az ember nem futballozhat, kiváltképp szűk tud lenni a két szoba, konyhás albérlet, ha azt történetesen heten lakják.

Míg el nem ment (ő maga és a kedve), gitározással szórakoztatta a családot, sőt országos slágert komponált. A Talán egy perc alatt című Németh Lehel-szám kislemezén fel is tüntették a szerzők között: Szegedi Gy.–S. Nagy I.–Fazekas. A dal eredeti szövege úgy szólt, hogy „szikrázó napsugár, / vihar a vén Dunán, / csak tovatűnő délibáb…” Szegedi Gyulának és S. Nagy Istvánnak azonban jobban tetszett a „talán egy perc alatt, talán egy év alatt sikerül meghódítanom…”

Akkor már Fazekas messze járt, a Bayern München első ízben német kupagyőztes csapatának a hálóját őrizte, sőt a döntőben Árpád vezér volt a Fortuna Düsseldorffal szemben (1-0). A találkozót december 29-én rendezték, a kapusnak tornáznia kellett, nehogy megfagyjon. Az augsburgi Rosenau stadionban 44 000 néző tapsolt a szálló vendégnek, valamint Rudolf Jobstnak, aki a 85. percben értékesítette a Bayern javára megítélt tizenegyest.

Kezdődhetett a müncheni Dezemberfest.

Fazekas kereken száz alkalommal állt a bajor csapat kapuja előtt, és olyan nyomot hagyott, hogy 2005-ben a klubtörténet ötödik legjobb kapusává választották Sepp Maier, Oliver Kahn, Raimond Aumann és Jean-Marie Pfaff mögött. A maga bohém modorában ezt így kommentálta: „Mindannyiuknál jobb voltam.”

Aztán egy évet Kasselban töltött, és 1962-ben szerződött az Anderlechthez. Alfredo di Stefano azt mondta a belga együttesről: „Bejuthat a döntőbe.” Nem lett igaza. A Kölnre 8-1-es csapást mérő Dundee FC a negyeddöntő első találkozóján négyet rámolt be Brüsszelben (1-4), a skóciai visszavágó (2-1 a gólokkal egyáltalán nem spóroló skótoknak) szinte tét nélkül zajlott.

Fazekas bajnoki címmel vigasztalódott – a lila-fehérek a harminc meccsük alig tizedét veszítették el –, majd 34 évesen abbahagyta a játékot, mert mindkét térdét meg kellett operálni.

A Kanári-szigeteken bárt nyitott Zöld papagáj elnevezéssel,

majd végképp letelepedett Brüsszelben, ahonnan 1995-ben tért haza Zuglóba.

Négy esztendővel ezelőtt hunyt el, rengeteg gyönyörű emléket vitt magával. Újpesten Várhidi Pál, Szusza Ferenc, Deák Ferenc, Aspirány Gusztáv, Tóth Mihály, az MTK-ban – Hidegkutin kívül – Börzsei János, Lantos Mihály, Kovács Imre, Sándor „Csikar”, Palotás Péter volt a klubtársa.

Kapcsolódó

Meghalt Fazekas Árpád, a Bayern magyar legendája

A Bayern München 2005-ös szavazásán a kapusok közötti rangsorban az ötödik helyen végzett Sepp Maier, Oliver Kahn, Raimond Aumann és Jean-Marie Pfaff mögött

Ehhez jött a Madrid felejthetetlen feltartóztatása vagy az ötvenhetes karácsonyt követő örökzöld sláger, amint az augsburgi zimankóban egy magyar és tíz német lehel…