Mindenkit meglepett Bremer és Ibanez neve a brazil nemzeti csapat legújabb listáján, különösen így, párban. A brazil válogatott pontcsúccsal zárta a dél-amerikai selejtezőket, és 17 lejátszott meccsén összesen 5 gólt kapott, tehát a védelem átalakítása nem tűnt indokoltnak. Ugyanakkor érv mégiscsak akad.
Egyrészt a középhátvédek közül Lucas Verissimo után Diego Carlos is súlyos térdsérülést szenvedett, így egyikükre sem számíthat Tite kapitány, másrészt mindkét behívott futballista Olaszországban játszik. Az egyik felhozott ok teljesen érthető: a kieső játékosokat újakkal szokták pótolni, mert egy hosszú eseményre készülő csapatba semmiképpen nem elég Thiago Silva, Marquinhos és Éder Militao. De miért számít az, hogy a kettős olasz légiós?
más megközelítésben: feltűnően befogadó. Összesen már 18 brazíliai születésű labdarúgó húzhatta fel az azzurri mezét. Kevesen tudják, mégis igaz, hogy a sportág első brazil világbajnoka is olasz mezben ért fel a csúcsra: Filo vagy olaszul Guarisi, a Corinthians korábbi sztárja 1934-ben a magyar válogatott elleni fináléban győztes együttes tagjai között ünnepelhetett, igaz csak a világbajnokság első találkozóján lépett pályára. Az ő esetében is az a könnyítő körülmény szolgált az országváltás jogalapjául, amely a mai napig az egyik legfontosabb tényező: az olasz felmenő. Altafini is így lehetett 1958-ban brazil világbajnok, majd 1962-ben már Mazzola az olasz csapatban.
Az olasz származásúak számát 30 millió fölé teszik Brazíliában, sok játékos igyekszik is megtalálni az olasz vérségi kapcsolatot, hogy az EU-n belüli könnyebb elhelyezkedést lehetővé tevő állampolgársághoz jusson. A jelenlegi, a mieink ellen is készülő olasz válogatott keretben négy brazil futballista szerepel, de lehetnének akár többen, ha például Joao Pedro ezúttal is meghívót kapott volna. Mindegyik jelenlegi olasz-brazil esetében ugyanaz történt: először a sajtó informatív értesülésekre alapozva kezdett el arról írni, hogy XY olasz állampolgár és végső soron olasz válogatott lehet, majd ez rövidebb-hosszabb időn belül be is következett. Bremer és Ibanez az első szakaszon már átesett, mindkettőjükkel kapcsolatban felvetődött a lehetőség. Ha a brazil futballnak szüksége van valamelyikükre, annak most kell eldőlnie.
Titének pedig akad személyes tapasztalata is. Matheus Nunes a portugál válogatott és – most már – a Wolverhampton játékosa, de majdnem a brazil nemzeti csapat tagjává vált. Tavaly szeptemberben érezte úgy Tite, hogy érdemes volna a válogatott keretben személyesen is megismerkednie a futballistával, de ez már nem jöhetett létre, mert az esetről értesülő portugál szakvezető, Fernando Santos felhívta a labdarúgót, hogy ő is számítana rá, ha nem is a mostani, de a következő mérkőzéseken mindenképpen, Nunes pedig, aki 13 éves korától él Európában, többek között családjára hivatkozva neki mondott igent.
Persze, feltehető a kérdés, hogy hiányozhat-e egyetlen csepp a tengerből úgy, hogy az észrevehető legyen. A válasz azonban az, hogy egyre több a csepp, és ez már akár feltűnő is lehet. Guilherme – Mario Fernandes, Pepe, Rafael Toloi, Emerson Palmieri – Jorginho, Marcos Senna – Deco, Thiago Alcantara – Diego Costa, Rodrigo: ez a csapat az előző időszakok nemzetközileg is jegyzett válogatottjaiban figyelembe vett brazil születésű futballistákból állítható ki, és ha játszhatna így együtt, a nagy tornákon is megállná a helyét.
Tite persze a mostani keretben nem csak emiatt számít a duplára, hiszen a most meghívott összesen öt belső védő eddig nem volt nála divatban. A helyi sajtó arról számol be, hogy Tite az edzéseken új megoldásokat gyakoroltat, aminek egészen meglepő, de kétségtelenül valós oka van:
Tite mércéje szerint például klasszikus, brazilosan támadó jobbhátvédje nincs is. Dani Alves az előző Copa Americán még tényezőnek számított, irányító, támadó kvalitásait a csapat előnyére is fordította, de úgy tűnik, a 39 éves futballistára mexikói klubcsapatából már nem épít a kapitány. Így most olyan játékosok szereplése várható a pálya jobb szélén, akik védekezésben jobbhátvédek, támadásépítésnél viszont nem magasan fellépve támogatják az akciókat, hanem háromvédős felállásra váltva hátul maradnak harmadiknak.
Ez lehet Eder Militao, aki jobbhátvédként kezdte felnőtt karrierjét a Sao Paulo FC-ben és Danilo, aki a Juventusban évek óta a védelem gyakorlatilag minden posztján felbukkan, alapvetően jobbhátvéd, de újabban inkább belső bekk. A Juventus játékosa, Bremer és a az AS Romában futballozó Ibanez ebből a szempontból úgy illik a képbe, hogy mindketten ismerik klubjaikból a háromvédős rendszert, és a rendszerek közötti átmenetekhez is hozzászoktak már. A kiszivárgott hírek szerint Ibanezt ráadásul akár szélső hátvédként is el tudná képzelni Tite.
Egyrészt tehát az olasszá válást akadályozhatja meg Tite a mostani válogatással, másrészt pedig éppen azért számít Bremerre és Ibanezre, mert részben már olasszá is lettek: taktikai felkészültségükkel adhatnak sokat a csapatnak.