Először mutat a 2017/2018-as évad óta (elhanyagolható) pluszt a labdarúgó NB I nyári mérlege, és megállt a 2016 óta folyamatosan növekvő költekezés – legalábbis ezt mutatják a Transfermarkt becslései. A játékosértékesítésből származó bevételek a portál szerint kicsivel meghaladták az eddigi, 2014/15-ös csúcsot – de régiós összehasonlításban a befolyó összeg így is alacsony, a szlovén és a szlovák piacot előzi csak meg.
Utóbbi nem nagy meglepetés, ha a FIFA tavaly publikált, a FIFA TMS átigazolási rendszer hivatalos adatain alapuló statisztikáit nézzük. A TMS szerint – ebben kizárólag a tagországok közötti játékosmozgásokat regisztrálják, a belső piac mozgásai nincsenek benne – 2011 és 2020 között Magyarország bevételei voltak a legalacsonyabbak a szomszédos országok, plusz Lengyelország és Csehország közül. Pedig ebben a periódusban a magyar klubok többet költöttek nemzetközi játékosvásárlásra, mint a románok, a szlovákok vagy a szlovénok. A FIFA-adatsor még nem tartalmazza a rekordigazolásokat hozó 2021/22-es évadot.
Az NB I-et magabiztosan uraló, egymás után negyedszer európai kupasorozat főtáblájára jutó FTC hosszú idő után, 2015/16-ban nyert ismét bajnokságot. Azóta – hazai dominanciájának megerősödésével és nemzetközi sikerességével – egyre többet költött minden évben játékosvásárlásra, egészen eddig a nyárig. Először még „csak” az 400–800 ezer euró közötti polcokról válogathattak a zöld-fehérek, ám a Transfermarkt becslése szerint most már egymás után negyedszer szerződtettek az 1 és 2,5 millió euró közötti sávból játékost, játékosokat. Náluk és a szabadon igazolható játékosok szerződtetésénél is igaz, hogy igen jelentős bérköltséggel járnak ezek az igazolások. „Bayern-szindróma” lép fel ennek következtében: a legnépszerűbb, legnagyobb és legsikeresebb klub tudja a legtöbbet kínálni új igazolásokért és a szabadon igazolható játékosok piacán sem könnyű magyar klubnak túlígérni a Fradit, ha játékosfizetésekről van szó.
