Szalai Attila nem szerződött a Premier League-be, bár ő azon kevés magyar egyike, aki ezt megtehetné

Amúgy a Premier League, a világ (egyik) legjobban működő sportbiznisze nem gondol túl sokat a magyar futballistákról, ezt pedig szubjektív helyett rendszerezett, objektív mechanizmus alapján teszi. Itt nem állja meg „az edző nem szereti a magyarokat” magyarázkodás (milyen furcsa, hogy mintha a magyarázkodik szónak a magyar szó lenne a töve). De mit is gondol?

Sokan persze már rá is vágják: a magyar játékosok számának a létező legalacsonyabb természetes szám szintjén történő stagnálása a PL-ben mindent elmond. Ennél azonban, azaz a 0-nál, mint értékelési kategóriánál sokkal több kiolvasható a liga rejtett gondolataiból, ha utánajárunk, összesen hány magyar játékos felelne meg a liga kapuját jelentő irányító-szervezet elfogadási szabályainak, és megnézzük, miért olyan kevés.

Ha be akarsz lépni a kapun, akkor meg kell felelned a játékosok pont alapú kritériumrendszerének.

Ez olyan, mint egy egyetemi felvételi: 15 pontot elérsz, és hipp-hopp, ott is vagy a futball Cambridgén (Harvardján, kinek mi tetszik) legyél bár művészi (cselező, kreatív) vagy reál (szűrő, védő) beállítottságú futballista. Jó, még egy érted pénzt áldozni kész PL-csapat is szükséges, amely jelentkezik, és perkál. 10 és 14 pont között reménykedhetsz, hogy az érdeklődő klub talál olyan mentesítő körülményt, amely alapján érdemes kérelmet benyújtani az ezt elbíráló bizottsághoz, és hogy ez az érv a jogi csűrcsavarban is megállja a helyét. A legkönnyebben fiatal felnőttjátékosok jutnak át a taláros kapuőrök jelentette akadályon, náluk állhatja meg leginkább helyét az érv, miszerint a jelenlegi értéküknél tehetségük későbbi kibontakozása során sokkal többet jelenthetnek a PL számára.

A pontgyűjtésben a legnagyobb súllyal a válogatottság nyom a latba. A magyar válogatott az erre az időszakra megállapított, hivatalos egyéves PL-táblázatban a 38., a kétévesben a 39. helyet foglalja el a világranglistán, ami azt jelenti, hogy a 31. és 51. pozíciók között szereplők kategóriájába esik. Azért létezik egy- és kétéves tábla is, mert a futballisták és klubjaik választhatnak, hogy az előző 12 vagy 24 hónap válogatottbeli szereplései alapján kérik-e az elbírálást.

Egy magyar válogatott játékos abban az esetben, ha a nemzeti együttes tétperceinek 70 százalékát a pályán töltötte, automatikusan átlépi a PL-bejutási küszöbét, 70 százalék alatt viszont sávosan csökken az elért pontszám: ha valaki már csak a játékidő 30-39 százalékában volt aktív, akkor csak 6 pontot kap, az alatt pedig nullát.

Összehasonlításképpen: a magyar válogatott 2017, 2018, 2019 és 2020 nagy részét is az 50. helyen túl töltötte, ami ebben az értékelési mechanizmusban a 90 százalékban pályán lévő futballista számára is csak 2 pontot hoz. A nemzeti csapat eredményességén tehát rengeteg múlik, főleg a gyengébb bajnokságokban szereplő játékosok esetében, amilyenek többnyire a magyarok is. Orbán, Szalai Attila, Lang, Fiola, Schäfer, Nagy Ádám, Sallai, Szoboszlai és Szalai Ádám 70 százalék fölötti játékperccel rendelkezve nem is kell, hogy tovább számolgasson, nekik gratulálunk, mehetnek a PL-be! Ha hívják őket.

Az angol rendszer egyszerű és igazságos; azt jutalmazza, ha minél jobb bajnokságban, minél több hazai és nemzetközi eredményt ér el egy sportoló csapatszinten úgy, hogy minél nagyobb arányban részese is a játéknak, és nem csak külső szemlélődő.

Az értékelési törvény egyébként szolidáris és szereti a sportolót, mert a sérülten töltött időszakok alatt elmulasztott meccseket kiemeli a számításokból. Ez a racionálisnak tekinthető megközelítés semennyire nem kedvez a magyar futballistáknak. A magyar futballista ugyanis alapból az NB I-ben gurigázik, amely a bajnokságok közül a létező legrosszabb kategóriába, a hatosba esik a PL-értékrend alapján, és itt bizony a csapat bajnoki címével és a szezonnyi meccsidő 90 százalékét végiglötyögve is csak mindösszesen 3 pontot lehet szerezni.

Az NB I-ből szinte lehetetlen megugrani a PL-szintet, ezt eddig is sejtettük, de nem tudtuk. A magyar elitből négyen mégis megtehetnék: a válogatottban az akadályt megugró, már említett Fiolán kívül, Nego és Nagy Zsolt esik abba a kategóriába, amely a kérelmi bizottságig eljuthatna a 10-nél több, de 14-nél kevesebb pontjával, és ott van még Dibusz.

Dibusz esete tanulságos. Neki a válogatottban jutó percekkel együtt összejön a 15 pont. Azért, mert a bajnokságban begyűjthető maximum 3 pont (1 a bajnoki címért, 2 a sok játékpercért) mellett a csapat Európa Liga-főtáblájáért járó 2 pontot és a sorozatban 6-ból 5 meccsen védve a játékidő után kalkulálható 4 egységet is feljegyezheti. Sokan kérdőjelezik meg a kérdezőket, és azok szándékait, amikor arról értekeznek, hogy a Ferencváros nemzetközi sikerei mennyire is szolgálják a magyar futball és ezzel együtt a magyar futballisták érdekeit, de a PL rendszere választ ad: nem nagyon.

Dibusz 6 pontján kívül az előző évadban nem akadt magyar játékos az FTC-ben, aki legalább a meccsek fele idejében lehetőséget kapott volna az EL-ben, így olyan sem, aki a pusztán padon üléssel megszolgált 2 csapatpont mellé egyéni pontot kaphatott volna a nemzetközi szereplésért. A Dinamo Zagrebben az előző EL-szezonban 7 horvát jutott pluszpontokhoz, a BL-szereplő Dinamo Kijevben 10 ukrán.

Na, de ott vannak még a légiósaink, ők aztán arathatnak – gondolná az ember.

A Premier League átigazolási rendszere 6 különböző osztályba sorolja a bajnokságokat,

és ez alapján osztja az onnan szerződtetni kívánt játékosoknak a pontokat. Az első kategóriába az 5 topliga tartozik, és így 5 magyar Bundesliga-játékos. Közülük csak Gulácsinak kellenek pluszpontok Dibusz válogatott szereplései miatt, és ezek bőven meg is jönnek még a BL-pontok számbavétele nélkül is. A topligákban a bajnokcsapat tagjai 6, a középmezőnyhöz tartozó együttesek játékosai 1 pontot nyernek, plusz az egyéni szereplés mennyisége után járókat, amelyek 30 százaléknyi játékpercnél már 6 ponttal járnak és a 12-őt is elérhetik. Innen tehát válogatottság és nemzetközi porond nélkül is el lehet jutni az álmok szigetére.

A második kategóriájú bajnokságokban összesen éppen összekaparható a 15 pont (10 a játékidő, 5 a bajnoki cím után), azaz innen még a válogatott segítsége és nemzetközi kupaszereplés nélkül is elérhető a PL. Ezekben a ligákban is alig-alig találhattunk az előző szezonban magyart. A portugálban a cserepadig jutó Bencze Antalt, a hollandban három játékost, de közülük erre a szezonra Kiss Tamás és Szőke Adrián hazatért, a belgában Besét és Németh Andrást (előbbi hazamenekült), a török bajnokságban hármat, közülük Megyeri úszott már haza Ciprus érintésével, a Championshipben Callum Stylest, aki kiesett ugyan a ligából, de a Millwallba kerülve vissza is jutott

Az előző szezonbeli 10-ből maradtak 7-en úgy, hogy 3-an – köztük két fiatal – hazatértek. Mert itthon jó? Nem árt felidézni: a magyar klubok a koronavírus-járvány ideje alatt – amikor szinte mindenhol zuhant a költségvetés, és csökkenteni kellett a béreket – növelték bevételeiket, és átlagosan jobb fizetéseket kínáltak, mint azelőtt. Ide tehát megéri hazajönni is, ami a játékosok hosszú távú fejlődése szempontjából a Premier League értékmérője alapján sem biztos, hogy üdvözítő.

Ebben a kategóriában Szalai Attila, azzal, hogy még nemzetközi főtáblára is jutott a Fenerbahcéval, nemzetközi kupás helyen végzett a bajnokságban, és minden sorozatban meghatározó játékos volt, a válogatott nélkül is összegyűjtötte volna a 15 pontot; Callum Styles pedig a 90+ százalékos játékidejével és a válogatottban eltöltött percekkel együtt vált alkalmassá a PL-szereplésre.

A 3. kategóriába tartozó bajnokságok közül egyedül Kecskést találtuk az oroszban, de már ő is a 4-esbe eső osztrák Bundesligába szerződött. A 4-esbe tartozó ligákban szintén kevés a magyar futballista: Kleinheisler a horvát bajnokságból és Gazdag az MLS-ből az, aki legalább a kérvénybenyújtás lehetőségéig eljuthatna a PL szűrőrendszerében, csak kérdés, azt a beadványt mire alapozná a két játékos.

Az 5. és 6. szintű bajnokságokból a szinte maximális válogatott pontszám vagy/és nemzetközi kupaszereplés helyezhet egy játékost a PL radarjára. Az egyik portálon „Magyar légiósoktól hemzseg az európai kupaporond” címmel jelent meg írás arról a 11 játékosról, aki az FTC futballistáin kívül a magyar színeket képviseli majd ebben a szezonban Európában.

A nagyságrendileg összesen 2000 főtáblás játékosból a vélhetően összesen maximálisan 16-17 magyar tán nem hemzseg, inkább megbújik.

Közülük a BL-ben a lipcsei trió, az EL-ben a ponthiánnyal amúgy sem küszködő freiburgi Sallai, a berlini Schäfer, a ciprusi Lang és Szalai Attila mellett csak Gyurcsó tűnik fel, aki ciprusi csapatából aligha ér el PL-ponthatárt. A Konferencia Ligában 3 magyar labdarúgó kap esélyt, de Szalai Ádámnak nem kell pont, Holman a szlovák bajnokságból nem tud annyit gyűjteni, hogy az bármin változtasson, hiszen ebben a sorozatban a trófea elhódítása 90 százalékos pályapercaránnyal is csak 4 pontot hozhat, Kerkez Milos viszont berobbanhat.

A legnagyobb valószínűséggel ő lehet az a fiatal magyar játékos, aki következő nyáron már a 15 pontos rostán átjutva keltheti fel a menedzserek érdeklődését. Az AZ Alkmaar játékosa a szezon eleji szereplései alapján akár 10 pont fölött is kaszálhat az Eredivisie-ben, és már fixen zsebben a 2 pont az EL-főtáblás csapatért, amihez percpontok is bőven adódhatnak. Ez persze még csak tipp. Ami biztos: ebben az átigazolási szezonban összesen 12 megfelelt és 4 kérvényes magyar játékos neve vetődhetett volna fel egyáltalán Angliában, és a névsort olvasva ez is jóval több, mint a valós esélyes.

Legutóbb 2016 májusában Bogdán Ádámnak osztottak lapot magyarként a Premier League-ben egy West Brom–Liverpool meccsen. Szalai Attila a PL értékelési elvei szerint a legjobban tette, hogy nem szerződött egy vagyonnyi pénzért sem a Zenithez: nem véletlen, hogy az orosz bajnokságban kevesebb PL-pont gyűjthető, mint a törökben, ráadásul az orosz csapatokban a nemzetközi színpad bónuszai is nullán vesztegelnek egy darabig. Igaz, hogy neki a válogatott pozícióját és így a garantált PL-belépési kódot nem kell féltenie, de hátha éppen ez az állhatatos eltökéltség vezet majd eredményre.