A megoldást úgy hívják: Casemiro

Ha nyerni akarsz, tartsd meg, vidd el, hívd vissza, vagy akárhogy is, de tudd a keretedben Casemirót. Ennyi a modern futball esszenciája. Túlzás? Elfogult szubjektivitás? Vezényszóval a díszszázadot felsorakoztatni nehezebb, mint érveket az állítás igaza mellett. (Lehet, talán ellene is.)

A Sao Paulo FC 2012-ben nyert legutóbb jelentős trófeát, a Copa Sudamericanát, a kontinens második számú sorozatát. Ezt akkor azzal a 20 esztendős Casemiróval a soraiban tette meg, aki néhány héttel később távozott. Azóta már biztosan rozsda eszi a trófeavitrin azt se tudni hova keveredett kulcsát,

vigaszképpen csak a kassza csilingel olykor a megérkezett nevelési hozzájárulást jelezve, amikor nagy ritkán éppen fizetnek a kemény középpályásért, ahogyan most.

A 2018-as világbajnokságon a brazil válogatott játéka alapján kiemelkedő esélyesnek számított, még a Neymar elleni kampány negatív hatásai ellenére is, amikor a Mexikó–Brazília mérkőzésen Rocchi játékvezető sárga lapot adott Casemirónak, akire így a vébén elkövetett harmadik szabálytalansága után a második lappal járó eltiltás várt Belgium ellen. A találkozó első perceit uraló, kapufáig is eljutó brazilok a helyén szereplő Fernandinho első belga akciót befejező öngóljával kerültek hátrányba, és zuhantak a mélybe.

De a Real is így járt. Igen, múlt idő. (A következő „ígyjárás” még csak most kezdődik.) Casemiro első teljes madridi szezonjától kezdve a Real öt egymást követő sorozatból négyszer nyerte meg a Bajnokok Ligáját. Ez egyetlen alkalommal nem jött össze: a 2014/15-ösben, amelyben Casemiro kölcsönben a Portóban szerepelt. A portugál csapat élni is kívánt a szerződés kínálta kivásárlási jogával, amikor Rafa Benitez gyorsan nyert még néhány BL-trófeát a királyiaknak azzal, hogy az utolsó napon a visszavásárlási záradék érvényesítését kérte a vezetőségtől. Igen, a Realnál látszólag mindössze félévnyi bukdácsolást produkáló technokrata rakta össze először a Kroos, Casemiro, Modric hármast.

A Portóban töltött év amúgy is kiemelendő Casemiro karrierje szempontjából,

ugyanis ekkor, Lopetegui keze alatt vált végérvényesen leghátsó középpályássá. Előtte a Sao Paulo utánpótlásában, majd felnőttegyüttesében is gyakran az úgynevezett „segundo volante” (második kormánykerék) szerepét kapta meg, azaz a védekezésbe visszaérve a szerzett labda után a támadások átmeneti szakaszában, labdafelvitelben, elosztásban számítottak rá. És sűrűn kellett felérnie a kapu elé is, lényegesen többet próbálkozott gólszerzéssel, mint az ma jellemző rá. A Realnál töltött másfél évnyi első időszakban is többnyire inkább csak keresték a helyét egy főleg 4-2-3-1-es formációban. A Portónál 4-3-3-as rendszer működött, Casemiro pedig olyan természetességgel oldotta meg a pálya közepén adódó feladatokat, hogy kétség nem férhetett hozzá, ez az igazi szisztémája, ez az igazi karakterjegyeinek megfelelő feladatkör: ő egy klasszikus hatos, aki mellé nem kell másik, ha úgy tetszik, ő két hatos, ha kell. Portugálul „primeiro volante” (első kormánykerék), az a játékos, aki középpályásként is inkább a védelemhez tartozik, aki labdát szerez, aki az ellenfél játékmesterét kontrollálja, aki labdakihozatalnál mélyen visszasegít, de betömörült ellenfél ellen is képes részt venni a játék forgatásában.

Casemiro 2021/22-es statisztikáit összehasonlítva a hasonló feladatkörben játszókkal, kirajzolódik a tökéletes primeiro volante képe:

rendkívül hatékony nyomásgyakorlásban, szerelésben, blokkban, a védőharmadban tudja leginkább érvényre juttatni erősségeit, mélységi labdajáratásban megbízható, rövid passzokkal és hosszú labdákkal is jó százalékban próbálkozik.

Emberi kvalitásai talán még ezeknél a szakmai erényeinél is lényegesebbek lehetnek az MU számára. Kinek ne kéne egy CR-be oltott Ronaldinho? Igen, szigorúan munkamorál és nem egoizmus szempontjából Casemiro egyenlő Cristiano Ronaldóval. Az előző napokban erről éppen eleget írtak közvetlen cimborái, Modric és Kroos, akik, ha bulira mentek Casemiróhoz, tudták, hogy másnap izomlázzal kelnek. Kisugárzása alapján Casemiro a keménykedő Ronaldinho, még ha kevésbé ismerjük is diasztémáit. Képes társait motiválni, nem veszíti el hitét és pozitív hozzáállását. Ez így jó elegy, talán sokkal jobb, mintha Ronaldinho edzésminősége C7 jókedvével ötvöződne.

(Eleve, ha ránézünk Casemiróra, adja magát az asszociáció: Kungfu Panda odarúg. Az arcvonásokhoz társított képzetek játékvezetőkre gyakorolt hatásáról talán még nem született tanulmány, de azt tudhatjuk, hogy a rajzfilmipar a kedvesnek szánt karaktereit gömbölyű fejjel, távolülő, nagy szemekkel és hosszú szempillákkal tervezi, azaz Casemirót másolja. Vagy fordítva. Mindenesetre, amikor az ellenfelek szurkolói a kellő játékvezetői határozottságot hiányolják Casemiro belépői után, nem árt, ha ezt a tudatalatti tényezőt is figyelembe veszik.)

Minden casemirói kvalitás, minden manchesteri hiány arra utal, hogy Casemiro megoldást jelenthet Ten Hagéknak.

De mit akarhat Casemiro Manchesterben? Mennyire a megtervezett kommunikáció hallucinogénje, hogy kihívást keres? Nem vitás, akár az is kiválthatja egy futballista érdeklődését, hogy a számlaszámán meddig férnek el a nullák, és ebből a szempontból a kétszeres fizetés várakozással töltheti el a tulajdonost. De itt tényleg lehet nagyot alkotni. Mert a futball történelmileg és anyagilag is egyik legnagyobb klubjánál ezernyi átok megtörésére nyílik lehetőség.

Az MU az előző szezonokban a védőktől az ékekig rengeteg kis messiást vásárolt magának a nyári átigazolási piacokon, aztán mindegyikről kiderült, hogy csak átmeneti felmentést képes hozni, valódi megváltást nem, más templomokban aranyoltárnak tűntek, az Old Traffordba bejutó fénynyaláboknál műanyag feszület mind. Ez kihívás: a kudarcot lassan eleve elrendeltnek gondoló nyáj hitét visszaadni.

Ugyanakkor Anglia és az angol futball éghajlatával, mentális elvárásaival, tempójával hagyományosan eleve magasugróléc-magasságba épített küszöbnek számít a brazil futballisták jelentős része számára, és talán az sem véletlen, hogy a „Big Six” csapatai közül a legkevesebb brazil pont az MU-ban fordult meg. Casemiro egyetlen honfitársa sem tudta még azt a pályát befutni a vörös ördögöknél, amilyet remélve szerződtették. Ő lesz a 9. próbálkozó, és eddig talán Anderson vívta ki a legnagyobb elismerést, akit támadó csodagyerekként vettek, aztán szürke középpályásként ünnepeltek a drukkerek, de a róla szóló szurkolói dal is inkább szomorú, mintsem vidám brazil szempontból: Anderson-son-son, jobb mint Kleberson-son-son. Kleberson az MU első, világbajnok és hatalmas csalódást okozó brazil légiósa volt.

Ha már egy világbajnok:

a közelgő katari vb brazil reményei szempontjából hatalmas rizikót jelent Casemiro manchesteri szerződése.

Amennyiben Tite csapatának egyik oszlopa nem a tőle az előző időszakban megszokott magabiztossággal és örömmel érkezik a nemzeti csapathoz, hanem az esetleges beilleszkedési nehézségek, sportszakmai kudarcok, verbális szurkolói bántalmazások légköréből, azt az egész válogatott érezheti meg, márpedig Casemiro sem szeretne semmit jobban, mint a hatodik brazil világbajnoki cím részesévé válni.

Casemiro tehát nem kis kockázatot vállalt, de ha megfelel a kihívásoknak, akkor posztja valaha volt legnagyobbjai közé emelkedhet, és visszasegítheti egy magasabb polcra a Unitedet is. A másik utat jelző tábla elfeledett játékosok elmosódott neveivel van tele.