Üvegplafon a magyar csapatok fölött: rekordmennyiségű siker sem volt elég két főtáblás helyhez

Hozzászokhatunk ahhoz, hogy az európai kupaősz a magyar csapatoknak nem nyáron ér véget: a Ferencváros Európa Liga-kvalifikációjával egymás után negyedszer jutott főtáblára egy kontinentális kupasorozatban, és mivel 2018/2019-ben ez a Fehérvárnak is sikerült, immár ötösre hízott a magyar csoportkörös széria. Ez korábban nem fordult elő, de tegyük hozzá: már második éve ismét három kupasorozatban szerepelhetnek a csapatok, és egy ország bajnokának (esetünkben a Ferencvárosnak) az új rendszerben kiemelkedően jó esélye van arra, hogy főtáblára kerüljön.

A Fradi csoportköre immár nem bravúr, hanem – vezetőségi és szurkolói szintről is – inkább elvárás.

A magyar rekordbajnoknak kiemelkedőek az anyagi és a szakmai lehetőségei, jelentősen megnövelte presztízsét, eredményeivel felduzzasztotta koefficiensét, így joggal lehet várni tőle, hogy amíg elsőként kvalifikálja magát az európai porondra, mindig főtáblás legyen. A jelenlegi kupakiírás ugyanis erősen a bajnokcsapatoknak kedvez. Egy pontvadászat aranyérmesének (ha nem érintett az előselejtezőben) csak két párharcot kell nyernie a BL-kvalifikáció során a biztos csoportkörhöz valamelyik kupában, ráadásul a Fradi az első két fordulóban – jó UEFA-együtthatója miatt – kiemelt státust élvez. Ha pedig a bajnok elveszti már az első vagy a második párharcát, átkerül a Konferencia Ligába, amelyben a bajnokcsapatoknak külön águk van.

Míg a BL csoportkörébe kerülés továbbra is hatalmas bravúr lenne egy magyar klubnak (összesen négy hely kiadó a bajnokok ágán), magát az európai főtáblás szereplést már nem nevezhetjük bravúrnak, ha bajnokcsapatról beszélünk. A BL első selejtezőkörének (itt kapcsolódott be az FTC) 15 kiemeltje közül 11 főtáblás lett az EL-ben vagy EKL-ben. A selejtezőben az idén rajthoz állt 42 aranyérmes közül 24 elérte valamelyik kupában a főtáblát.

1. Viktoria Plzen (cseh, BL)Dinamo Zagreb (horvát, BL)
2. Maccabi Haifa (izraeli, BL)
3. FC Köbenhavn (dán, BL)
4. Qarabag (azeri, EL)
5. Bodö/Glimt (norvég, EL)
6. Crvena zvezda (szerb, EL)
7. Trabzonspor (török, EL)
8. Ferencváros (magyar, EL)
9. Sheriff (moldovai, EL)
10. HJK (finn, EL)
11. Malmö FF (svéd, EL)
12. Zürich (svájci, EL)
13. Ludogorec (bolgár, EL)
14. Olympiakosz (görög, EL)
15. Zalgiris (litván, EKL)
16. Apollon Limassol (ciprusi, EKL)
17. CFR Cluj (román, EKL)
18. Lech Poznan (lengyel, EKL)
19. Ballkani (koszovói, EKL)
20. Pjunyik (örmény, EKL)
21. Shamrock Rovers (ír, EKL)
22. Slovan Bratislava (szlovák, EKL)
23. RFS (lett, EKL)

Tekintve a Ferencváros játékerejét, arra eleve nagyon jó esély mutatkozott, hogy a zöld-fehérek ismét csoportkörösök lesznek, és a bejutás sikerült is, méghozzá a papírformához legközelebb álló módon (az Európa Ligában).

A Fradi saját helyzetét stabilizálja sorozatos kvalifikációjával: csak az elmúlt három évadban 14 koefficienspontot szerzett, ezzel messze kiemelkedik a magyar mezőnyből, és idei csoportkörével ismét magas pontszámot adhat hozzá az eddigiekhez, közben – ahogy múlik az idő – egymás után „ejti ki” rosszabb (0,5–1 pont közötti) idényeit.

Amíg nem jön egy kimondottan rossz szezon, az FTC minden évben erős pozícióból vághat neki a selejtezőnek.

Az elmúlt években gyakran a Ferencváros jó szereplése tartotta az ernyőt a többi magyar kupacsapat fölé. Ezért örömteli, hogy már a csütörtöki mérkőzések előtt biztos volt: annyi győzelmet szereztek a magyar együttesek a selejtezőkben (10), mint 2004/2005 (ekkor alakította át az UEFA a második számú európai kupát is csoportkörös rendszerűre) és 2021/2022 között egyszer sem. Ez egyben persze a korábbi szereplések kritikája is, hiszen 18 idényből egyszer sem tudtak a magyar résztvevők „összefogva” eljutni a 10 sikerig – most azonban igen, a pont/meccs mutató ennek megfelelően magasabb a szokottnál (a harmadik legmagasabb a vizsgált 19 idényben), és a nyert párharcok száma (6) is jó. A Vitória Guimaraesen fennakadó Puskás Akadémiát leszámítva minden magyar együttes nyert párharcot és legalább három meccset.

A Vidinek jól jött az idei erős produkció: a székesfehérvári klubnak még „él” a 2018/19-es EL-főtáblával kivívott magas koefficiense (5 pont), és kiejt egy gyengébb idényt, így jövőre klubrekordot jelentő együtthatóval vághat neki a küzdelmeknek. Ez segítheti, ha a következő évben is kijut az európai porondra: amennyiben az EKL-ben indul, akkor a második és a harmadik körben is valószínűleg kiemelt lesz, kedvező sorsolással (olyannal, mint az idei) a playoffkörig tulajdonképpen simán eljuthat. Ott viszont nehéz áttörni a kiemeltek közé, így kellene egy bravúros továbbjutás is. A Köln ellen közel állt ehhez, ám az idegenbeli győzelem után Sóstón már a német élvonalbeli csapat volt az úr.

Azt már mindenki döntse el maga – számításba véve a magyar futball sosem látott támogatottságát –, hogy ez az eredmény nagy fejlődés-e, vagy olyasfajta, elvárható előrelépés, amennyinek ennyi pénz rendszerbe öntése után meg kell látszódnia.

Az viszont leszögezhető, hogy a 2022/2023-as szereplés 30 éves távlatban is a jók között van. A kontinentális porondon debütáló Kisvárda jól szerepelt, a Ferencváros hozta az elvárhatót, a Fehérvár az utolsó akadályban botlott meg egy erősebb együttes ellen; a Puskás Akadémia pedig olyan csapattal szemben esett ki, amely alighanem a Fradinak és a Vidinek is komoly gondot okozott volna.

Egy „üvegplafont” pedig változatlanul nem sikerült áttörni: továbbra sincs olyan idény, amelyben két magyar klubnak is sikerülne a főtáblára jutni. Pedig ez 56 UEFA-tagállamból már 28-nak összejött korábban, többek közt az azerieknek és a fehéroroszoknak is. Érdekes módon a „kimaradók” között a legmagasabban rangsoroltak éppen közép-európaiak: magyar, szlovák vagy szlovén csapatok mindeddig hiába próbálkoztak azzal, hogy egyszerre egynél több képviselőt bejuttassanak a csoportkörbe.

S, ha valakiről példát akarunk venni az előrelépéshez, azok a csehek lehetnének: bajnokcsapatuk (Viktoria Plzen) ott van a BL főtábláján, két élcsapatuk (Slavia Praha, Slovácko) az EKL csoportkörében, s csak az eheti mérkőzéseken összesen 36 hazai játékos lépett pályára a három klubban, másfélszer annyi, amennyi magyar futballista négy kupacsapatunkban szerepelt az összes selejtezőt figyelembe véve. Azért ez mutatja: nem lehetetlen döntően hazai játékosokra támaszkodva több csapatot is főtáblára juttatni.

A Ferencváros ismét ott mutathatja meg magát, ahol játékereje alapján reálisan helye is van: az Európa Liga csoportkörében.

Ahhoz, hogy esetükben előrelépésről beszéljünk, az kellene, hogy az első három között végezzenek csoportjukban – ez ugyanis azt jelentené, hogy a zöld-fehérek megérik a tavaszt a kupaküzdelmekben, első magyar klubként a DVSC (2003/2004) óta. Pénteken megtörtént a sorsolás is: a szerb Crvena zvezda, a francia bajnokságban szereplő AS Monaco, és a török Trabzonspor lesz majd az ellenfél. Kifejezetten jó tesztnek ígérkezik ez a Ferencváros számára.