Egy nyáron át Puskás és Szusza, a két Ferenc a Ferencvárosban táncolt

Az FTC csatársora így állt fel a házigazda mexikói Atlante ellen 1947 nyarán: Mike, Szusza, Sárosi dr., Puskás, Mészáros. A zöld-fehérek 3-2-re győztek, mindhárom góljukat Szusza Ferenc szerezte (tényleg mint vendég). Nem sokkal korábban Puskás Ferenc m. v. ért el mesterhármast a Moctezuma együttesét 5-1-re legyőző ferencvárosi csapatban.

Nem rúgtam be, nem őrültem meg: hetvenöt esztendeje valóban Puskás és Szusza futballozott az FTC-ben az akkor még kispesti Mészáros Józseffel együtt. A három játékost az Üllői úti klub kölcsönkérte latin-amerikai portyájára. A Világ című lap július 12-én azt közölte:

Noha hosszas tárgyalások után megállapodás született arról, hogy Ferencváros-Újpest vegyes csapat néven szerepel az együttes Mexikóban, s az expedícióban hét újpesti és nyolc ferencvárosi játékos vesz részt, a szövetségben tegnap este azt beszélték, a Ferencváros ezt a megállapodást önkényesen felborította. Saját csapatával utazik el Prágába, majd Lisszabonba, s onnan hajózik át Amerikába.

Az Újpest a jelek szerint nem haragudott, sőt lehet, hogy örült, amiért csak Szuszát kell nélkülöznie a bajnoki előkészületek során. A Kispest sem gördített akadályt Mészáros és Puskás „villámigazolása” elé, legföljebb azok a ferencvárosiak morogtak magukban, akik a háromkirályok miatt alkalmanként nem fértek be a kezdőtizenegybe. Illetve az MLSZ is megorrolt az FTC-re, mert a Ferencváros szövetségi engedély nélkül vitte el a túrára a támadó triót, s e vétség miatt 500 forint pénzbírsággal sújtotta a klubot. Azt a zöld-fehér vezérkar valahogyan kiköhögte a zsíros mexikói fellépti díjakból…

Nehezebben ment az átállás, és különösen próbára tette a játékosokat Mexikóváros tengerszint fölötti 2250 méteres magassága. „Sok fiú számára ez nagyon kellemetlen: valósággal fuldokolnak, nem kapnak levegőt” – nyilatkozta Nagy László szakosztály- és túravezető. Az első mérkőzésen elszenvedett vereséget azonban nem lehetett a szokatlan klímára fogni, mert azt a tengerparti Veracruzban mérte az FTC-re a helyi csapat.

A Ferencváros a szintén veracruzi Moctezuma sörgyár csapatán állt bosszút,

majd Guadalajarában az ottani Club Deportivóval, Mexikóvárosban a mexikói válogatottal játszott döntetlent (2-2, 3-3). A guadalajarai kezdő tizenegyben egyetlen mexikói játékos szerepelt nyolc argentin és két perui labdarúgó mellett. E meccs után pedig az a rémhír terjedt el itthon, hogy az FTC repülőgépe lezuhant valahol Mexikóban. A Kis Újság igyekezett megnyugtatni mindenkit: „Az egyik lap azt terjesztette, hogy a Ferencváros csapatát repülőgép-szerencsétlenség érte. Mindjárt hozzá is tette: a hírt nem állt módjában ellenőrizni, és a Ferencváros elnöksége sem tud a dologról. De a Mexikóban szereplő FTC sem tud róla, amennyiben a most érkezett távirati jelentés szerint a Ferencváros Mexico Cityben ötvenezer néző előtt 3-3 arányban döntetlenül mérkőzött az argentinokkal megerősített mexikói válogatott ellen. A rémhíreket a jó eredménnyel cáfolta meg.”

Az eredmény tényleg jó volt, mert 2-1-es ferencvárosi vezetésnél Puskást kiállították, miután hevesen reklamált a miatt, hogy érvénytelenítették szerinte szabályos gólját.

Aztán további ingázás következett Guadalajara és Mexikóváros között, az eredmények pedig így alakultak: CD Guadalajara 1-2 (a magyar gólt Puskás lőtte), Atlante 3-2, Atlas 2-2, Atlas-CD Guadalajara vegyes 6-4 (Puskás és Szusza egyaránt duplázott). A zárószám Mexikóvárosban volt, ahol a mexikói válogatott 4-3-ra győzött.

Ruhát kapott az FTC a mexikói magyaroktól is:

a kivándoroltak a csapat valamennyi játékosát tetőtől talpig felöltöztették. A rendszerint Henni (Csikós) – Rudas, Kispéter (Ónody) – Hernádi (Szabó), Kéri (Csanádi), Lakat – Mike, Szusza, Sárosi dr., Puskás, Mészáros összeállításban futballozó Ferencváros még átutazott levezetni a New York Hungáriához (habkönnyű 12-1), majd augusztus 22-én indult New Yorkból Prágába. A csehszlovák fővárosba külön gép ment érte, amelynek fedélzetén augusztus 24-én reggel kilenckor érkezett haza.

Aznap délután négytől pedig már bajnoki mérkőzést játszott, és az Üllői úton 3-0-ra kikapott a Szegedi AK-tól. Ladányi szerezte az első kettőt, majd Harangozó kongatott. Nem ment jobban hat nap múlva Győrött sem: az ETO 3-1-re nyert. Mindjárt ironikus magyarázat látott napvilágot: „Az FTC gyenge formáját arra vezetik vissza, hogy a mexikói portyán valamennyi játékosa elhízott a nagy jólétben.”

A kisalföldi kudarc után lemondott Opata Zoltán edző, aki játékosként hatszor nyert bajnoki címet az MTK-val.

„Már az amerikai út előtt bejelentettem Nádas elnöknek távozásomat, csakis az ő felkérésére kísértem el a csapatot Mexikóba” – árulta el.

S hogy miért hagyom el a Ferencvárost? A vezetőséggel soha, semmiféle nézeteltérésem nem volt, kizárólag két-három játékos erősen kifogásolható viselkedése kedvetlenített el. Sportszerűtlen gondolkozás az életben, helytelen játékfelfogás a pályán. Ezzel váltották ki bennem ezt az elhatározást. Csodálkozom, hogy néhány labdarúgó milyen lelkiismeretlenül él vissza a vezetőség jóindulatával.

A portyáról azt mondta: „Volt már éppen elég feledhetetlen emlékem, de ez a mexikói túra mindenen túltett. A csodálatos utazás, az emberek végtelen kedvessége, az a lekötelező figyelem és szívmelegítő szeretet, amely végigkísért bennünket, a különleges mérkőzések sorozata, a csodálatos látnivalók, mind-mind mélyen hatott mindannyiunkra. Mégis azt mondom: a legboldogabbak akkor voltunk, amikor a budaörsi repülőtéren végre ismét hazai földre tehettük lábunkat, és magunkhoz ölelhettük a hozzánk tartozókat.”

Nem mellesleg: Opata fényes szerződési ajánlatot kapott Mexikóban, ám 1948 januárjában a Pécsi Bőrgyár edzője lett. Mészárost negyvennyolc nyarán átigazolta a Ferencváros, Puskást és Szuszát hiába is csábította volna. Az utóbbi kettő nélkül is 140 gólt szerzett a Budai II, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor csatárötössel rohamozó csapat az 1948/49-es, fölényesen megnyert bajnokságban.

Szusza egy meccsre még visszatért a Ferencvárosba: újpesti klubtársával, Egresi Bélával együtt az Üllői úti „Kinizsi” csatársorában szerepelt 1954-ben, a Flamengo vendégjátéka alkalmával. A mérkőzés, finoman fogalmazva, nem az Egresi (Mátrai), Orosz (Vilezsál), Láng (Kertész), Szusza, Fenyvesi támadó alakulatról szólt, hiszen a riói együttes – Zezinho mesterhármasával és a paraguayi Jorge Benitez duplájával – 5-0-ra győzött a 80 ezer nézővel zsúfolt Népstadionban. A vendégek csatárai közül „néma” maradt az utóbb a Barcelonában, majd a Real Madridban is futballozó Evaristo, az 1958-ban világbajnok Joel, valamint a játékosként (1958, 1962) és szövetségi kapitányként (1970) is világbajnok Mario Zagallo.

Ötvennégyben még így is meglepetést keltett a 0-5.

Bár az esztendő legnagyobb és legfájdalmasabb szenzációja egy másik ötgólos meccs volt…