A futball istenei minden létező eszközzel ütni kezdték a Diósgyőrt

Dragan Vukmir kirúgásával bezárult a kör Diósgyőrben, és az elkerülhetetlen végkifejlethez vezető események dramaturgiája nem kevesebb, mint élő bizonyítéka a futball igazságosságának.

A Diósgyőr-Szeged-Kecskemét háromszögben lezajlott sztori nemcsak a legutóbbi NB II-es évadban, hanem az izgalmat és szenvedélyt ritkásan, illetve sátoros ünnepeken tartalmazó NB I-ben is az év történetének számít. És azért ível át osztályokon, mert a legkisebb királyfi szerepét nagyszerűen alakító Kecskemét jelenleg az élvonalbeli dobogó harmadik fokán héderel.

Obskúrus aknamunka vs sportszerű csatár

A tavasszal zárult másodosztályú bajnokságban egy dolog nem kerülhetett szóba Diósgyőrben: hogy a csapat nem jut vissza az NB I-be. Volt kis döcögés, de a szezon második felében már a DVTK foglalta el a behozhatatlan előnnyel vezető Vasas mögötti második – még feljutó – helyet a tabellán. Csakhogy az előny nem volt megnyugtató, ezért rendhagyó aknamunkába fogtak a legszorosabb üldözők vonalai mögött.

A sportszerűtlenség-cunami első hullámai a Kecskemétet érték el.

Két nappal a két élcsapat összecsapása előtt a diósgyőriek fogták, és kifizették a kecskeméti védelem alapemberének, Belényesi Csabának a kivásárlási árát, valamint előszerződést kötöttek a ragyogó szezont futó, ekkor már 17 gólnál járó Lukács Dániellel, aki a nyáron csatlakozott a diósgyőriekhez.

Túl azon, hogy Belényesi finoman fogalmazva nem lett alapember a DVTK védelmében, Lukácsot is elég nehéz helyzetbe hozta a transzfer, hiszen egész tavasszal az őszi csapata ellen kellett harcolnia, de a csatár makulátlan sportemberként viselkedve úgy szórta a gólokat a kecskemétiek nagy menetelése közepette, mint bolond pék a lisztet. A feljutást érő menetelés utolsó kilenc meccsén tizenkét gólt (!) szerzett, és jegyezzük fel, hogy már három gólnál jár az idén botrányosan kezdő DVTK-ban is. Pedig nincs nála szomorúbb játékos az NB II-ben, az hétszentség.

Az erkölcsileg erősen kifogásolható taktika bevált, a Diósgyőr nyert Kecskeméten, és a lilákkal szemben levegőhöz jutott, csakhogy közben megérkezett az élmezőny mögé Dragan Vukmir együttese, a Szeged-Csanád Grosics Akadémia. A szerb edző jó kis csapatot rakott össze a Serie A-ból érkező Horváth Krisztofer köré, és már csak azért is fenyegető volt a közelsége, mert a Magyar Kupában már egy első osztályú társaság kiejtésén is túl volt a Szeged, miközben a Diósgyőrt a harmadosztályú Kazincbarcika búcsúztatta.

Akadt, akinek nem volt gyomra hozzá

A DVTK-t irányító Kondás Elemért érték kritikák a Békéscsaba és főleg a szurkolók számára kiemelten fontos Nyíregyháza elleni vereség után, de a csapat feljutást érő helyen állt. Sőt még az után is a második helyen maradt, hogy Vukmir a földdel tette egyenlővé a Diósgyőrt (0-5) a két csapat miskolci rangadóján.

Ekkor azonban már betelt a pohár, a klub többségi tulajdonosa, Magyar Mátyás sajtótájékoztatón mondta el, hogy veszélyben érzik a feljutást, ezért felmentik Kondást, akinek a helyét Vukmir foglalja el. A cél ennél egyértelműbb nem is lehetett volna, de a második sucker punch legalább betalált: a Szeged teljesen elveszítette a fonalat edzője nélkül, és egy hármas vereségsorozattal kiszállt a feljutásért zajló versenyből.

A NER-közeli vállalkozók és politikusok játszóterévé tett magyar futballban aztán váratlanul életjelet adott magáról a sportszerűség is, akadtak ugyanis Diósgyőrben, akiknek nem vette be a gyomruk az eseményeket.

A tiltakozást az ultrák kezdték meg, akik egyértelmű üzenetben fogalmazták meg a véleményüket: patkányságnak nevezték a klub lépését, és néhány hét türelmi idő után Benczés Miklós sportigazgató is lemondott.

Eközben Vukmir olyan tisztogatásba fogott a diósgyőri öltözőben, aminek a három legeredményesebb játékosból kettő is áldozatául esett. A 11 gólos Horváth Zoltán és a 9 gólos Molnár Gábor hozzáállásával volt elégedetlen a mester, és bár nem állítjuk, hogy ez volt az oka, de a két száműzött játékos nélkül egy döntetlennel és egy vereséggel nyitott a Diósgyőr, a „Kecsó” pedig beelőzött. Mint kiderült, végleg.

A drámai végkifejlet

Ha az események után néhány hónappal ránézünk az eset főszereplőire, levonhatjuk a következtetést, hogy a futball istenei alaposan berágtak a diósgyőriekre, mert minden létező eszközzel ütik a csapatot. A történet további szereplői közül a Kecskeméttel érdemes kezdeni.

A lilák nem csak hogy feljutottak az élvonalba, ott nagyszerűen kapták el a rajtot: négy meccs után veretlenül állnak a dobogó harmadik fokán. Lukács ugyan nincs velük, de a klub scoutjai igen jól dolgoznak, mert a még csak 22 éves Szuhodovszki Soma hasonló lendülettel kezdett a csapatban. Egy másik főhős, Belényesi időközben visszakerült a Kecskeméthez, és köszöni szépen, elég jól megy neki az NB I-ben is.

A Szeged nem kezdte jól a másodosztályú szezont, már két vereségen is túl van, de még mindig nincs akkora bajban, mint a Diósgyőr. Vukmirék két zakóval nyitottak, és miután a legutóbbi fordulóban Pécsen is kikaptak, a DVTK menesztette a szerb edzőt, aki talán az egész sztori legnagyobb vesztese lett. A miskolciak ugyanis idén akár simán vissza is juthatnak, az edző renoméjára viszont egy életre nyomot hagyó skarlát betűt varrt az eset.