„Tanulni, tanulni, tanulni” – a Leninnek tulajdonított (ám valószínűleg nem tőle származó) szállóige a Ferencváros mottója is lehetne az európai porondon. Bár a magyar rekordbajnok az utóbbi évek jó szereplésének köszönhetően (sorozatban negyedszer jut főtáblára) egyre jelentősebb kontinentális rutint szed magára, az agresszívabb, jobb csapatjátékot bemutató, kevesebb hibát elkövető és nem utolsósorban európai szinten tapasztaltabb, a vérszagot megérző azeri Qarabag ajtót mutatott a zöld-fehéreknek a Bajnokok Ligája selejtezőjében. Ezért is volt nehezen érthető, miként hangozhatott el riporteri felvetésként a meccs után, hogy ha tízszer lejátsszák ezt a meccset, csak egyszer alakul így…
Márpedig ebből is lehet tanulni – mind a Shamrock Rovers elleni playoffra, mind (jó esetben) a csoportkörre –, mert a mérkőzés szolgált néhány tanulsággal.
Nem ízlik az agresszivitás
A Qarabag vezetőedzője, Qurban Qurbanov (vagy Gurban Gurbanov, ahogy tetszik) nem véletlenül az azeri labdarúgás legendája. Kevés olyan trénert találunk az európai futballban, aki 2008 óta tölti be posztját, de Qurbanov ilyen, keze (igen jellegzetes) nyoma látszik az elsőszámú azeri klub minden megmozdulásán.
Az agresszív, gyors, látványos kombinációkkal operáló játék inspirálója Pep Guardiola Barcelonája, és most a magyar szurkolók is meggyőződhettek arról, milyen magas szintű futballra képes ellenfélről van szó. A Qarabag játékának egyik jellemzője – nemcsak a hazai, hanem az európai színtéren is – a kimondottan agresszív játék. Az azeri bajnok PPDA-mutatója (passes allowed per defensive action = védekező közbelépés előtt megengedett passzok száma) igen alacsony, az elmúlt egy naptári év nemzetközi mérkőzéseit átlagolva 6,54 (minél kisebb a PPDA, annál agresszívabb egy csapat, vagy annál többször szerez labdát ellenfele térfelén). A Qarabag – ellenfele minőségétől függetlenül – hajlamos az opponens arcába mászni, vagy jól célzott letámadással rombolni annak támadásépítését.
Az FTC–Qarabag mérkőzésről szóló elemzésünkben írtunk arról, hogy milyen problémákat sikerült okozni a Ferencvárosnak, amelynek két középhátvédje, Adnan Kovacevic és Rasmus Thelander elképesztő mennyiségű labdaeladással rukkolt elő. Az élete tán legrosszabb mérkőzését játszó, az első gólt rossz passzával előidéző Kovacevicet az után cserélte le Sztanyiszlav Csercseszov, hogy a második félidő elején 3 perc alatt 3 labdát adott el. A bekknek nem volt (nem is nagyon lehetett) maradása a pályán.
Az elmúlt évben a Qarabagnak szinte minden nemzetközi mérkőzésén volt olyan periódusa – a meccs helyszínétől és az ellenfél játékerejétől függetlenül –, amelyben kimondottan agresszív játékkal próbálta kizökkenteni ellenfelét (4 alatt a PPDA). A PPDA nem minőségmérő mutató (a Liverpool átlagos mérőszáma például magasabb a Qarabagénál, mégis inkább Kloppék jelentik az etalont), kontextusból kivéve nehezen értelmezhető (függ a mérkőzés állásától és hullámzásától, a taktikától), de
A bakui meccsen a fojtogató meleg és a hazai kulcsemberek hiánya is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a Qarabag elmaradt az átlagától, de ezt pótolta Budapesten. Két negyedórás szakaszban is elég intenzív nyomást gyakorolt (3,7-es és 3,9-es PPDA, tehát a harmadik-negyedik Fradi-passzra megpróbáltak közbelépni a magyar kapuhoz közelebb eső területen; a bizonytalankodásra egyből rámozdultak), ilyesmivel pedig a Ferencváros szinte csak az európai színtéren találkozik.
