Egy honosított argentin, aki az volt Rióban, mint Pelé Brazíliában

Narciso Doval nem aprózta el. Amikor a San Lorenzótól a Flamengóhoz szerződött, első meccsén 116 582 néző tolongott a Maracana stadionban. A bemutatkozás nem volt szerencsés, a Botafogo 2-0-ra győzött 1969 áprilisában.

Viszont a „Fla”, ahogyan a legnépszerűbb – 30 millió embert vonzó – brazil klubot hívják Rióban, júniusban döntőt vívott az állami bajnokságban. A „Flu”-val, miként arrafelé a Fluminensét nevezik. Azon a találkozón 171 599 nézőt jegyeztek, és Doval együtt játszott Jaguarral, Paulo Henriquével, valamint azzal a Rogelio Dominguezzel, aki korábban a Real Madrid Di Stefano-, Puskás-, Gento-féle etalon együttesének kapusa volt. A háló argentin őre nem bírta elviselni, hogy a játékvezető 1-1-nél megadta Cláudio Garcia szerinte lesről lőtt gólját, és hosszasan protestált Armando Marques sporttársnál. A bíró nem tűrte sokáig a zaklatást, kiállította a kapust. Bátor döntés volt a riói örökrangadón, akkora tömegben… Ám a Flamengo, amely két évvel korábban dupla gálajátékra invitálta Albert Flóriánt, aki aztán Farkas János, Novák Dezső és Szűcs Lajos társaságában is fellépett Rióban, méghozzá a Világválogatott tagjaként, a második félidő közepén Dionisio góljával egyenlített. Hiába: Tele Santana tréner Fluminenséje Flávio lövésével kivívta a győzelmet (3-2).

A Flamengót Tim edzette, őt Mario Zagallo követte a szakvezetői poszton. (Kétszeres világbajnok labdarúgóként és egyszeres vb-aranyérmes szövetségi kapitányként.) Zagallo után viszont az a Yustrich jött, akit eredetileg Dorival Knippelnek hívtak, de hasonlított a Boca Juniors argentin kapusára, Juan Yustrich-ra, és ebből fakadó beceneve rajta ragadt. A szintén kapusként futballozó brazil Yustrich nagy név volt: négyszer nyert riói bajnoki címet a Flamengóval, amelynek hálóját egy évtizeden át őrizte.

Dovalt viszont nem kedvelte. A hosszú szőke hajú argentin, aki hazajárt Ipanemára, mert a híres tengerparton vett lakást, szüntelenül hangoztatta:

Megőrülök a strandokért és imádom a nőket.

A hölgyek szintén odavoltak érte, akárcsak a férfiak a játékáért. A szívtipró labdaművészről a Clarín című argentin lap azt állította: „Doval olyan Rio de Janeiróban, mint Pelé Brazíliában.” Máig ő a Flamengo történetének legtöbb gólt (94-et) szerző légiósa, Yustrich mégis kóstolgatta. El akarta érni, hogy az „őrült” vágassa rövidebbre a haját, és kevesebb csillogást, fegyelmezettebb futballt akart látni tőle. „Megöli a játékomat” – nyilatkozta róla az argentin bálvány a brazil Placarnak.

Átmenetileg vissza is ment Argentínába (az Huracánhoz), de hamarosan újra a Flamengóban játszott, sőt 1972-ben Rio állami diadalt ünnepelt – többek között – a balhátvéd Vanderlei Luxemburgo és a virtuóz Paulo César Lima társaságában. A 136 829 nézőt vonzó „Fla–Flu” döntőn (2-1) ő szerezte az első gólt, és az egész carioca bajnokságban a csapat legeredményesebb játékosa volt 16 „dugóval”.

Néhányszor már akkor feltűnt mellette az ifjú Zico, akivel aztán álompárt alkotott a riói csapatban. Pardon, inkább trió volt az a duó, mert ott labdázott a szintén zsonglőr Júnior is. Közben Dovalt meghívták Garrincha 1973-as gálajátékára, amelyen a Felix – Carlos Alberto Torres, Brito, Piazza, Everaldo – Clodoaldo, Rivellino, Paulo César Lima – Garrincha, Jairzinho, Pelé tizeneggyel kezdő, majd Luis Pereirát, Francisco Marinho Chagast is bevető brazil válogatott külföldi meghívottak csapatával találkozott 130 000 néző előtt a Maracanában. A vegyesben az az argentin Edgardo Andrada (Vasco da Gama) védett, akinél Doval Rióban lakott, amíg nem lett lakástulajdonos. Játszott továbbá Diego Forlán apja, Pablo Forlán (Sao Paulo), a hannoveri születésű Alex (América), a paraguayi Francisco Reyes (Flamengo), az uruguayi Pedro Rocha (Sao Paulo), továbbá az egyaránt Argentínából átugró Carlos Babington, Miguel Ángel Brindisi (mindkettő Huracán) és René Houseman (Belgrano), valamint a szovjet ligaválogatottal Brazíliában túrázó Szergej Olsanszkij, Jevgenyij Lovcsev (mindkettő Szpartak Moszkva) és Vlagyimir Onyiscsenko (Zarja Vorosilovgrád, ma Luhanszk). Az első gólt Brindisi lőtte, de Pelé valahogyan egyenlített, és az utóbbi fél évszázad legragyogóbb brazil középhátvédje, Luis Pereira fordított (2-1).

Doval a Flamengóval a hármas döntőbe jutásért vívott playoff meccset 1975-ben – csapata 1-0-ra kikapott a Vascótól 125 988 néző előtt –, majd

1976-ban brazil állampolgárságot kapott, és átigazolt a Fluminenséhez.

A „Flu” együttesében is ugyanúgy brillírozott, mint a „Flában”, a riói állami bajnokság gólkirálya lett (20 góllal), és ő fejelte a Fluminense–Vasco döntő egyetlen gólját 127 052 néző jelenlétében. Abban a Fluminensében sorakoztak az extraklasszisok: a középhátvéd Carlos Alberto Torres, a középpálya két szupersztárja Roberto Rivellino és Dirceu, a csatársor bűvésze – Doval mellett – Paulo César Lima volt.

Doval a Flamengóban 263, a Fluminensében 143 mérkőzésen szerepelt, és összesen 163 gólt ért el. A „Flu” csapatában 1978. december 2-án futballozott utoljára; ugyanúgy a Botafogo ellen fejezte be, ahogyan a Flamengóval kezdte, de ezúttal csapata 1-0-ra győzött. Az argentin játékmester 1979-ben visszatért a San Lorenzóhoz, majd az Egyesült Államokban vezetett le. Lélekben azonban brazillá változott, az 1982-es világbajnokságra azért utazott el, hogy a spanyolországi lelátókról szurkoljon riói cimboráinak, Júniornak, Zicónak, Edinhónak, Dirceunak. Volt azon a vb-n brazil–argentin meccs (3-1) is…

Doval az argentin válogatottban egyetlen egyszer szerepelt. Az aznap a halványnál is halványabb kékek 1-0-ra kikaptak Chile vendégeiként 1967. augusztus 15-én. Az újoncot Santiagóban leszállították a Buenos Airesbe tartó repülőgépről egy stewardess zaklatása miatt. A lefogott játékos ártatlan volt, csak elvitte a balhét a 39-szeres válogatott José Albrecht helyett, mivel a tavaly elhunyt védőt a felesége várta otthon…

Argentínában Dovalt „ejtették”, a Placar magazin 2001-es szavazásán viszont a valaha Brazíliában játszó harmadik legjobb külföldinek választották a chilei középhátvéd Elias Figueroa (Internacional Porto Alegre) és Pedro Rocha mögött.

Tíz évvel korában hunyt el. Miután a Flamengo a dél-amerikai Szuper Kupa-találkozó visszavágóján 2-0-ra legyőzte az Estudiantest, és elhódította a trófeát, elment ünnepelni a „Fla” akkori játékosaival, többek között a két gólszerzővel, az 1994-ben világbajnok Zinhóval és a trükkművész Renato Gauchóval. A buli közben szívrohamot kapott, s nem tudtak rajta segíteni: alig negyvenhét évesen elköltözött az árnyékvilágból. Négy esztendővel többet élt, mint Dirceu, akinek szabályosan haladó autójába belerohant a piros jelzést figyelmen kívül hagyó kocsi. A tiloson áthajtó járműben négyen ültek, valamennyien túlélték a szörnyű balesetet. Az 1978-as világbajnokság legnagyobb egyéniségeinek egyikétől azonban mély fájdalommal elbúcsúzott a világ.

Doval ennél szebben köszönt el. Mert akármilyen szomorú is, valóban örökkévaló: belehalt a Flamengóba.