A Koplárovics-sztori előszavát Alfonso Perez Burrull írta. A BL-selejtező első fordulójában az NK Zagreb – Zalaegerszegen elszenvedett 1-0-s veresége után – 2-0-ra vezetett a visszavágón, amikor a spanyol bíró tizenegyest adott Csóka Zsolt eleséséért a 89. percben. A ZTE ekkor már tíz játékosra fogyatkozott, mivel Kocsárdi Gergely piros lapot kapott, azaz a magyar csapatnak látszólag semmi esélye nem maradt a továbbjutásra.
Urbán Flórián kapuba küldött büntetője után még a magyar orgánumokban is visszaköszönt, hogy a Zete „elképesztően szerencsés körülmények között” vette az akadályt, Ivan Katalinic zágrábi edző pedig kijelentette: „A párharcot a játékvezető döntötte el.”
A ZTE vezérkara úgy döntött, a Puskás Stadionba telepíti a Manchester United elleni találkozót, de a legnagyobb hazai arénába 2002-ben csak 28 ezer szurkolót lehetett beengedni a létesítmény leromlott állaga miatt. Ráadásul a szűkös jegykészlet több mint a felét lefoglalta egy világcég magyarországi leányvállalata, amely nem sokkal a brit csapat budapesti fellépése előtt kötött szerződést a vidéki klubbal. Zalaegerszegen állt a bál, mert törzsszurkolók sem tudtak belépőhöz jutni, a Unitedet ugyanis még azok is látni akarták, akik életükben nem jártak labdarúgó-mérkőzésen.
Nagy Ferenc klubelnök utóbb azt mondta: „Nem voltunk felkészülve olyan szintű eseményre, amilyet a Manchester United fogadása jelentett. Ráadásul fél évig folyton idegenben játszott a csapat, hiszen az egerszegi stadion átépítése éppen 2002 nyarán kezdődött.”
Urbán azt állította David Beckhamről: „Olyan nagyképű, hogy talán még magának sem köszön.” Sokan már elkönyvelték, hogy úgy zárul a meccs, ahogyan kezdődött, 0-0-val, amikor a rendes játékidő leteltével Szamosi Tamás a bal oldalon előretört, és középre passzolt labdáját a nyolc perccel korábban a pályára vezényelt Koplárovics Béla a kapuba küldte (1-0).
Az addig mélázó közönség egyszeriben őrjöngeni kezdett, a találkozót közvetítő Hajdú B. István pedig így emlékezett a különleges pillanatra: „A mérkőzés nem ígért hazai gólt, aztán egy gyakorlatilag még itthon is ismeretlen játékos, aki az NB II-ből érkezett, betalált. Ez annyira meghökkentő volt, hogy hasonló gólörömöt addig csak egyszer produkáltam: 1996-ban, az atlantai olimpián, ahol a Roberto Carlosszal, Ronaldóval, Aldairral felvonuló brazil csapat ellen Madar Csaba kiegyenlített.”
Pesten az angol újságírók hosszasan pötyögtették számítógépükbe: az Ilic – Csóka, Urbán, Budisa, Szamosi – Babati, Ljubojevic, Vincze, Egressy (Molnár Balázs) – Faragó (Balog Csaba), Kenesei Krisztián (Koplárovics) összetételű együttes felülmúlta az álmok színházának elkényeztetett sztárjait.
A News of the World összeállítást tett közzé arról, hogy „miközben Beckham 3 millió font értékű, »Beckingham Palace-ként« emlegetett hatalmas házban lakik, és heti 100 ezer fontot keres, addig Koplárovics havi 108 fontért bérel egy 60 négyzetméteres lakást, és hetente 250 fontot kapar össze; Beckhamnek komplett gépkocsiparkja van, benne egy 165 ezer fontot érő Bentley-vel és két Ferrarival, míg Koplárovics hatezer fontot érő Opel Vectrát vezet”.
A lap felidézte azt is: Bozsik Péter zalaegerszegi edző a hatvanhatod részét veheti fel Sir Alex Ferguson manchesteri menedzser évi 3 millió fontos jövedelmének, és hogy
Koplárovicsból idehaza Béla király lett, egyszeriben többen érdeklődtek iránta, mint a celebekért. Tényleg fabulába illő történet volt, hogy az akkor huszonegy éves cserejátékos előbb lőtt gólt a Bajnokok Ligájában a Manchester Unitednak, mint hogy megzörgette volna a hálót az NB I-ben. Az első osztályban bő két héttel korábban, július 27-én mutatkozott be Kispesten abban a stadionban, amelyet a ZTE szakvezetőjének édesapjáról neveztek el.
A találkozó 3-3-mal zárult – Koplárovics Balog Csabát váltotta az 59. percben –, és ez azért is érdekes, mert két évvel később ugyanott szintén 3-3-mal fejeződött be a Honvéd–ZTE találkozó, amely K. B. pályafutása legjobb meccseinek egyike volt: a csatár gólt szerzett és két gólpasszt adott.
A Manchester-mese mégsem vált sikertörténetté.
Lothar Matthäus, a magyar válogatott akkori szakvezetője ezzel együtt felfedezte Koplárovicsot, igaz, a labdarúgóként extraklasszis német szakvezető behívott boldogot, boldogtalant, itteni regnálása három évében 40, 39, majd 59 játékos fordult meg a válogatottban. A zalai szélsőt egy thaiföldi túrára vitte el, amelyen a szlovákoktól 1-0-ra kikapott a magyar csapat, majd – a cserejátékosból kezdővé előlépő Koplároviccsal a középpálya bal oldalán – 5-0-ra lesimította az észteket. Az egerszegi újonc borongósan értékelte bemutatkozását: „Nem ment jól.”
A varázs már az Old Traffordban megtört, de 2002 szeptemberében még kínosabb blamázs következett: az UEFA Kupába átsorolt ZTE-t 6-0-val intézte el Zágrábban a Dinamo. Pedig Bozsik nagyon készült, a meccs előtt azt mondta: „Ciro Blazevic edzőnek köszönettel tartozom, felhergelte csapatomat, hiszen nem egyszer szólt rólunk lekezelően. A legvisszafogottabban akkor nyilatkozott, amikor kijelentette: a ZTE-nek nulla százalék esélye van a továbbjutásra.”
Éppen annyi volt.
A Jutarnji List azt írta: „Érthetetlen, hogy ez a ZTE miként tudta legyőzni a Manchestert.” Még a Nemzeti Sport is így kommentált: „A tragikus egerszegi játéknak (miféle játéknak?!) nem is lehetett más a vége, mint csúfos 6-0-s vereség, illetve lehetett volna más a vége: mondjuk, 10-1…”
Koplárovics később sem váltotta meg a világot: 122 NB I-es találkozón 12 gólt és 20 gólpasszt jegyzett, majd 2008-ban Pécsre, utána Lendvára, később az iráni Sansza Arak, a Kozármisleny, majd az osztrák ötödosztályú Utzenaich csapatához szerződött. Az ausztriai faluban Koplárovicsékkal együtt 1536 lakos él, a korábbi futballista egy repülőgép-alkatrészeket készítő cégnél dolgozik. Nemrégiben meghívták a ZTE–Milan előkészületi mérkőzésre. Nem viselt álruhát, felismerték hát sokan. „Nagyon jó érzés volt újra belépni a pályára” – nyilatkozta a megyei egyenlapnak.
A közemberré változott Béla király pályafutása csúcspontjáról nem szívesen beszél:
Elegem van abból, hogy mindenki a Manchester-meccsről kérdez, és úgy vélekedik rólam: na, ez is rúgott egy gólt, aztán semmi mást nem csinált.
Ettől függetlenül a história megmarad Manchester Unikumnak.