Miért omlott össze a visszavágón a Fradi?

A Slovan Bratislava elleni magabiztos idegenbeli győzelem után a Qarabaggal szembeni párharc igencsak lázban tartotta a közvéleményt: a játékosok piaci értéke alapján a Fradi volt az esélyesebb. A Qarabag ugyanakkor szakmailag több mint egy évtizedes folyamatos építkezésben van, Gurban Gurbanov edző 2008(!) óta irányítja az azerieket. A csapat 2014 és 2021 között minden évben eljutott az Európa Liga csoportköréig, kivételt csak a 2017-18-as évad jelentett, amikor is a klub – történetében először – bekerült a Bajnokok Ligája főtáblára, és

az AS Roma, Atlético Madrid, Chelsea hármas ellen hat mérkőzésen két pontot szerezve több, mint tisztességesen helyt állt.

Azt már csak zárójelben jegyezzük meg, hogy az azeri bajnokságot 2014 óta csupán egy alkalommal nem nyerte meg a Qarabag. A bakuiakat a médiában többször is „kaukázusi Barcelona” néven emlegették, hiszen sikereiket többnyire nem betonvédekezéssel, hanem sokszor a katalánokhoz hasonló tetszetős, rövidpasszos játékkal érték el. Ezt tapasztalhatta meg a Ferencváros is testközelből, különösen a visszavágón. De nézzük sorjában!

Az odavágó meccsképe még nem tűnt tragikusnak: a Ferencváros erejéből ugyan nem sok támadásra tellett, ám az azeriek rövidpasszos játékát egészen hatékonyan sikerült megállítani. A zöld-fehérek csak időnként támadták le magasan a hazaiakat: a négy csatár egyike általában a félkörív környékén kezdte el megtámadni a labdát birtokló védőt, míg a középső passzopciókat – ahogyan azt Csercseszovtól már megszokhattuk – a területre érkező emberfogással tudták semlegesíteni. Ha ezzel sikerült a hazaiakat hátrébb szorítani, akkor Mahammadaliyev kapust letámadva és a közvetlen passzopciókat lezárva próbálták az ívelést kikényszeríteni.

Letámadás az odavágón: miután sikerült visszaszorítani az azeri labdakihozatalt, Tokmac a kapust támadja, míg Traoré a legközelebbi passzopciót zárja le.

Védekezés az odavágón középső blokkban: három ember a pálya közepét zárja le, a visszalépőket pedig a többiek akár zónájukból kilépve, emberfogással is követhetik.

A labda birtokában már nem volt ennyire hatékony a Fradi. A Qarabag négy emberrel, elsősorban a középső területeket lezárva támadott le agresszívan. A két Ferencvárosi szélsőhátvéd, Botka és Civic azonban már ebben a fázisban fellépett az ellenfél térfelére, így túl távol voltak ahhoz, hogy az azeriek középső letámadását szélső kombinációkkal ki lehessen passzolni. Ezek a szituációk vagy kényszeredett íveléssel zárultak, vagy a szélre kellett kiemelni a labdát. Ám ilyenkor jött a már megszokott probléma: Botka és Civic nem egészen magasan, az ellenfél védelmi vonalát széthúzva játszott, így a centrálisan helyezkedő négy támadó egyikének lendületből kellett kifelé sodródnia, a Fradi támadásai hamar az oldalvonal mellé szorultak. A gól mindkét oldalon egy-egy rögzített helyzet utáni szerencsés szituáció után született, de már ekkor világos volt: a visszavágón főleg a labdával való játékban több kell majd a Ferencvárostól.

Labdakihozatal az odavágón: Botka és Civic is túl korán lép fel a támadással, így a két belső védőt könnyedén letámadják középen, marad az ívelés Botka irányába.

Ebből Budapesten sajnos nem sokat láthattunk: a Qarabag agresszív letámadása már a mérkőzés legelején zavarba hozta a ferencvárosi játékosokat. a sérült Sammy Mmaee és Knuster helyén játszó Kovaceic, Thelander duó különösen rossz napot fogott ki, s az azeriek játszva kihasználták, hogy a kettős mennyire bizonytalan a labdával. A rossz helyezkedések hátulról ráadásul láncfolyamatot indítottak be: az általában stabilan teljesítő Esiti, Laidouni páros vagy rossz szögből kapta a passzokat, vagy nekik kellett kényszerűségből kedvezőtlen pozíciókba mozogniuk. Ezek a hibák az első félidőben csillagászati mennyiségű eladott labdához vezettek a saját térfélen, jószerivel Dibusznak köszönhető, hogy a szünetre nem alakult ki nagyobb különbség.

Az első gól előtti szituáció: Civic magasan helyezkedik, miközben Laidouni fölöslegesen visszalép a védővonalba, ezzel inkább magára húzva ellenfelét. Az azeriek elég közel helyezkednek a passzopciókhoz, hogy a labdára váró játékosok ne merjék elkérni azt. Végül a védősor mögött ólálkodó Wadji csípi el a labdát.

A Qarabag 4-1-4-1-ben támad le, Wadji oldalról támadja meg Thelandert, a cél középre terelni a játékot. Minden közvetlen passzopció lezárva, a visszalépő Tokmacot Qarayev zavarja, a másik szűrő, Jankovic pedig összeszedi a labdát.

Szórványosan, néhány perces periódusokra a Ferencváros képes volt eljutni az azeri térfélre, és ilyenkor elég nagy helyzetek is kialakultak, de az összképet tekintve nem mondhatjuk, hogy a zöld-fehérek az ellenfélre kényszerítették volna akaratukat.

A kevés sikeres támadás egyike: egy bedobás után a Fradi berendezkedik az azeri térfélen. Tokmac mintaszerűen mozog a félterületbe, és centerez Zachariassen felé.

Mindkét oldalon viszonylag sok, magas minőségű helyzet alakult ki, ám a Qarabag xG-mutatója így is túlszárnyalta a Fradiét.

Labda ellen a Fradi sokkal agresszívebb letámadást alkalmazott, mint az odavágón, érthető módon, hiszen a kilencedik kerületieknek szinte végig hátrányból kellett futballozniuk. A presszing során a támadónégyes általában úgy osztotta el a szerepeket, hogy az azeriek két belső védőjére, valamint a visszalépő középpályásra is egy-egy ember figyeljen. A kapushoz visszapasszolt labdát pedig a legközelebbi játékos szintén megtámadta, így gyakran sikerült a Qarabag futballistáit ívelésre kényszeríteni.

Letámadás a visszavágón: Traoré először a középső védőt, majd a fedezőárnyékát használva a kapust támadja le. Boli a másik középhátvédre, Tokmac a visszalépő középpályásra figyel. Ugyanez más szereposztásban is előfordult a mérkőzésen.

Hiába azonban a viszonylag sikeres letámadás, a felívelt labdák összeszedése után sem sikerült megnyugtatni a játékot, s a Ferencváros játékának kapkodó ritmusa a néhány helyzet mellett az előbbihez hasonló, felelőtlenül elveszített labdákhoz vezetett. Az azeriek pedig a kontratámadások alkalmával tudatosan kihasználták, hogy Botka és Civic egyszerre lépett fel magasan az ellenfél térfelére. Így az átmenetekben Kovacevic és Thelander fájdalmasan magára maradt, ketten kellett, hogy szembenézzenek három-négy, lendületből érkező ellenféllel.

A második gól előtti szituáció: egy felívelés után Wadji csúsztatja le a labdát Kadynak. A két szélsővédő fenn ragad, így a ferencvárosi védők eleve létszámhátrányból indulnak. A jelenet végén Kady centerezéséből Wadji megszerzi a második gólt.

A harmadik gól két képen. A Fradi védelme elvileg rendezett állapotban, mégis hét(!) játékos lohol a labda felé, hátul az azeri támadók három a kettő ellen jöhetnek. Teljes káosz és rendezetlenség a mérkőzés hajrájára.

A mérkőzés végén már hiába jött Traoré szépítése, ez csak a végeredmény kozmetikázására volt elég. A Qarabag megmutatta, hogy az elmúlt évek sikerei nem a semmiből jöttek: hosszú távú munkával tudtak szervezett, egységes csapatot felépíteni, amely a saját szintjéhez képest tényleg korszerű futballt próbál játszani. Ráadásul a keret értékének ellenére a visszavágón egyéni teljesítmények dolgában is az FTC fölé kerekedtek, gondoljunk csak a brazil Kady, vagy a szenegáli Ibrahima Wadji agilis játékára. A párharc egyértelműen rávilágított, hogy a Ferencváros szervezettsége – különösen a labdával való játékot illetően –

egyelőre nem áll készen a Bajnokok Ligája-csoportkörre; úgy tűnik, a Rebrov-érában látható, magyar szinten egyedülálló pozíciós játék már a múlté.

Mindemellett pedig a kispadon sincs olyan játékosminőség, különösen a védelemben, amely a sérült, vagy távozó alapembereket érdemben tudná pótolni.