Foci sport24

Egyre sürgetőbb a kérdés: mit tehet a Bundesliga, ha túl jó a Bayern?

Marvin Ibo Guengoer - GES Sportfoto / Getty Images
Marvin Ibo Guengoer - GES Sportfoto / Getty Images
Ma megkezdődik a „legmagyarabb” topbajnokság, azaz a német Bundesliga 2022/23-as évada. Beharangozó helyett a német élvonal legnagyobb dilemmáját jártuk körül: mit lehet tenni, ha egyszerűen túl jó egy klub, nevezetesen az egymás után 11. bajnoki címére törő Bayern München?

Aki látta minden idők legizgalmasabb német bajnoki hajráját, sosem felejti el azt. A 2000/2001-es Bundesliga-idényben a Bayern München és a Schalke 04 vívott óriási csatát a salátástálért. Már az utolsó előtti forduló is drámai volt (a Schalke a 90. percben kapott góllal maradt alul Stuttgartban, a Bayern a 90. percben szerzett góllal gyűrte le a Kaiserslauternt), de az utolsó kör eseményeit még forgatókönyvként is visszadobták volna, annyira hihetetlen dolgok történtek a pályákon.

A lépéshátrányba került Schalke hazai pályán 0–2-re és 2–3-ra is állt a kiesőjelölt Unterhaching ellen, hogy aztán az utolsó 17 percben 5–3-ra fordítson. Ez még nem volt elég, a gelsenkirchenieknek az is kellett volna az aranyéremhez, hogy a Bayern kikapjon Hamburgban. A HSV Sergej Barbarez fejesével meg is szerezte a vezetést a 90. percben. Gelsenkirchenben pályainvázió következett, a delíriumba esett hazai drukkerek a pályán tomboltak, mert karnyújtásnyira került a Schalke első német bajnoki címe 1958 óta. Aztán jött Hamburgban egy hazaadás, a Schalke kölcsönjátékosaként a HSV-ban védő Mathias Schober megfogta azt, a Bayern közvetett szabadrúgáshoz jutott. Stefan Effenberg legurította a labdát Patrik Anderssonnak, a svéd védő pedig a 94. percben a hálóba bikázta egyetlen bajnoki gólját a Bayern színeiben. Gelsenkirchenben az eseménysort kivetítőn néző drukkerhad nem hitt a szemének. A salátástál Münchenbe került.

Kár, hogy ilyen nem lesz a 2022/23-as évadban. Na, jó. Valószínűleg nem lesz. Valószínűleg az lesz, mint a legutóbbi tíz szezonban: a Bayern München simán megszerzi az első helyet.

És éppen itt van a Bundesliga egyik kulcsproblémája.

Ez nyilván nem túl nagy „probléma” a 32-szeres bajnok (31-szeres Bundesliga-győztes) Bayern hatalmas szurkolótáborának, fejfájást okoz viszont a riválisoknak és nem segíti elő a német élvonal külföldi eladhatóságát. Tudniillik sok dolgot mondhatunk a Bundesligára: élőbb a kapcsolat klubok, városok és szurkolótáborok között, mint bármely más topligában; fantasztikus a tempó és a dinamika, igen magas a színvonal, a jelen és jövő sztárjainak tucatjait látjuk, elit bajnoksághoz képest megfizethetők a jegyárak és pazar a hangulat.

Csak éppen nem izgalmas a bajnokság már egy évtizede.

Nem Németország az egyedüli, amely ezzel a problémával küszködik – pont a múlt héten tekintettünk ki a közép- és kelet-európai helyzetre a Ferencváros NB I-es dominanciája kapcsán –, az európai futball összességében is az erőkoncentráció irányába halad, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. Az, hogy a legnagyobb szurkolótáború, legjobb és legértékesebb keretű, legnagyobb költségvetésű, nemzetközileg is a legnagyobb presztízsű, ráadásul mintaszerűen gazdálkodó német klub uralja a Bundesligát – egyszerű papírforma. Papírforma, ám a Bundesliga hagyományos dinamikáját (amelyben a Bayern a legerősebb klub, ám le-lelökik a trónról) felborítja és a vonzerejét csökkenti.

Erre Münchenben teljes joggal mondhatják – és a klub egészséges arroganciát tükröző szellemiségének meg is felelne ez –, hogy ha mások annyira akarják a salátástálat, hát legyenek szívesek erősebbek lenni. Ettől persze még nem lesznek a többiek erősebbek, s a Bayern nyomasztó dominanciája sem csökken.

Azt, hogy mennyire szokatlan az ilyen szintű egyeduralom, egy idővonallal illusztráljuk. A Bundesliga eddigi 59 évada szerepel rajta, a bajnokcsapat és a második helyezett pontszámával, illetve a kettő közti különbséggel. Egészen 2012-ig – a legutóbbi idényig, amelyet nem a Bayern nyert meg (akkor a Dortmund diadalmaskodott) – igen ritka volt a mindenféle izgalmat nélkülöző bajnoki versenyfutás. Ha a jelenlegi, a győzelmet 3 ponttal jutalmazó pontszámításra konvertáljuk a végeredményeket, akkor bajnok és vicebajnok között 1964 és 2012 között csak hétszer alakult volna ki 10 pontnál nagyobb különbség.

A legutóbbi 10 idényből viszont 8 ilyen volt, a Bayern ebben a periódusban átlagosan 13,6 pont előnnyel igázta le a második helyezettet (az 1964–2012 közötti átlag csupán 4,7).

Sport24 - Előfizetés logó
Kedves Olvasónk!
A cikk elolvasása regisztrációhoz kötött.
Sport24 - Előfizetés logó
Regisztrálj, és tarts velünk!
Szolgáltatásaink köre folyamatosan bővül.
A Sport24 cikkei átmenetileg előfizetés nélkül, regisztrációval elérhetőek.
Magyarország legjobb focis tartalmai továbbra is a Sport24-en olvashatók, próbáld ki most!
Olvasói sztorik