Háromból két továbbjutás a Konferencia Ligában, de mire lesz elég ez a teljesítmény a folytatásban?

A bajnoki bronzérmes Puskás Akadémia a portugál hatodik Vitória de Guimaraes otthonába látogatott. Ez a párharc gyakorlatilag már az első mérkőzésen eldőlt: a felcsútiak idegenben 3-0-s vereséget szenvedtek, a gól nélküli döntetlennel zárult visszavágó szinte tét nélkül zajlott.

Az odavágó eredményénél csak a játék képe volt lehangolóbb, különösen az első félidőben. A portugálok az arrafelé gyakran megszokott, labdabirtoklásra épülő játékot játszották, ám nem öncélúan, a saját térfelükön passzolgatva. Rengetegszer sikerült nekik a magyarok térfelén tartani a játékot a két szélen kialakított háromszög és a két egyszerre felfutó szélsővédő, jobboldalt Maga, baloldalt a japán Ogawa segítségével. A PAFC a védekezést többnyire a félpálya környékén kezdte meg, s játékosai csak bizonyos jelekre léptek kijjebb, ám egy ilyen intenzitású letámadás nem zavarta meg a labdabiztosan játszó hazaiakat. A sikeres letámadásnál gyakrabban fordult elő, hogy a két szélsőnek, Kiss Tamásnak és a holland Slagveernek visszafelé kellett követnie az ellenfél magasan játszó szélsőhátvédjeit. A portugálok a labdás oldal túltöltése mellett eredményesen forgatták a játékot. Az első két gól hasonló körülmények között született: a Puskás védelme a labda oldalára húzva, a túloldalon érkezőre pedig nem marad ember.

Támadásépítésre ritkán maradt lehetősége Hornyák Zsolt csapatának,

ilyenkor pedig a Vitória középpályás presszingje rövid úton ívelésre kényszerítette a kékmezeseket.

A Guimaraes labdabirtoklása. Mindkét szélsőhátvéd magasan az ellenfél térfelén, míg a belső középpályások visszalépnek. A játékosok egymástól megfelelő távolságra, a felcsútiak védővonalai között helyezkednek. A Puskás védelmi blokkjából egy-egy játékos emberfogással kilépve próbálja megzavarni őket.

A folytatás: a balszélső Kiss Tamás a védővonalig követi vissza az ellenfél jobbhátvédjét, a túloldalon eközben a felfutó nyolcas, Silva a védők vak oldalára indul, lehet is forgatni a játékot.

Mind a négy védő a labda oldalára koncentrál, a túloldalról érkező jobbszélső, Lameiras őrizetlenül marad, és a mérkőzés elején megszerzi az első gólt.

A Puskás támadásépítése. Spandlert csak a középcsatár támadja, de ez is elegendő: minden csapattárs megjátszhatatlan, ívelés lesz a jelenet vége.

A Kisvárda a Puskás Akadémiánál eredményesebben vette az első fordulót.

A szabolcsi klub történelme első nemzetközi megméretésén a kazah Kajrat Almati csapatát múlta felül 2-0-s összesítéssel,

az odavágón Jasir Asani, a visszavágón Jasmin Mecinovic góljával. Török László főként légiósokra épített együttese (a két mérkőzésen pályára lépett 16 játékos között két magyar, Ötvös Bence és Czérna Erik kapott lehetőséget) a Puskáshoz hasonlóan labda nélkül töltötte a párharc nagy részét, ám a nyírségiek esetében ez eredménnyel is párosult. A várdaiak többnyire a felező vonalig hagyták felhozni a sárga-fekete mezben játszó ellenfelet, s ezt követően a pálya közepét fegyelmezetten lezárva, a területükre belépő riválist időnként emberfogással is követve húzták ki a kazah labdakihozatalok méregfogát, leggyakrabban 4-5-1-es középső blokkban. Ugyanakkor a Kajrat nem jelentett sok veszélyt a steril labdázgatáson kívül.

Hiába álltak át a labda birtokában három védőre a balhátvéd Kurgin felfutásával, a három hátsó védő nem mert bátran belépni a játékba, így jobb híján a középpályásoknak kellett visszasegíteni. Ezt pedig a Kisvárda ötfős középpályája könnyedén semlegesítette az előbb leírt módon. Nem véletlen, hogy a modern futballban a labdabirtoklásra építő csapatoknak labdával is magabiztos középhátvédeket kell a soraiban tudniuk, éppen az ilyen szituációk elkerülése érdekében. A mélyen ülő kisvárdai védekezésnek hátulütője is volt: a megszerzett labdákra a kazahok azonnal vissza tudtak támadni, így kontratámadásokra nem nagyon nyílt lehetőség.

A kevés labdakihozatali próbálkozás pedig hamar elhalt: a várdai játékosok között széltében és hosszában is óriási távolság volt, ami lehetetlenné tette a folyamatos, minőségi labdabirtoklást. Asani gólja az odavágón szinte egyedi eset volt, szervezett módon hasonló akciókat nemigen sikerült reprodukálni.

A kazah védők nem lépnek be a játékba, a középpályásoknak kell visszalépni, s ez kiüríti a pálya közepét. Karabalee kilép a labdásra, míg Ötvös emberfogással őrzi a közvetlen passzopciót.

A Kisvárda támadásépítése: a két belső középpályás a védelmi blokkon kívül, a négy elülső ember beláthatatlan távolságban. Peteleu kapja a labdát a balszélen, de nincs passzopciója, az ellenfél jobbszélsője simán kiléphet rá.

Labdát szereznek a kisvárdaiak, de túl messze vannak a kaputól, a kazahok könnyedén visszaszerzik azt.

Leoni kényszerítőzik Ötvössel, majd a visszakapott labdát feljátssza Asanira, aki lefordul, és megszerzi a Várda győztes gólját. Ilyen szituáció nagyon ritkán fordult elő.

A Michael Boris vezette Fehérvár a hazai sima, 4-1-es győzelem után 2-1-re kapott ki Azerbajdzsánban az FK Gabala együttesétől, így a piros-kékek 5-3-as összesítéssel jutottak a következő körbe. De

a továbbjutás kérdése gyakorlatilag már az első mérkőzésen eldőlt,

így szakmailag talán érdemesebb azt boncolgatni. Boris csapata viszonylag sokat birtokolta a labdát, az azeriek többnyire hagyták a Vidi játékosait hátul építkezni. A három belső védő, Shabanov, Adrian Rus és Serafimov azonban többnyire csak egymás között tudta járatni a labdát, a középpálya közepére vezényelt Fiola és társa, Pinto ritkán kapott labdát az azeriek kompakt 4-4-2-es védelmi blokkján belül. Emiatt gyakran kényszerűségből lépkedtek vissza, kiürítve ezzel a pálya közepét. A széleken sem volt sokkal sikeresebb a Vidi.

Az elöl játszó Petrjak, Kodro, Dárdai Palkó trió pedig vagy nem tudott a kapott labdával kapura fordulni, vagy kényszerűségből sodródott az oldalvonal mellé. A gólok így leginkább egyéni megoldásból születtek: amikor Nego befelé vitte a labdát és nem az oldalvonal mellől kellett középre adnia, vagy amikor Kodro egy ívelést követően egy az egyben verekedte át magát a védőfalon. Az azeriek a Vidinél sokkal kevesebbet birtokolták a labdát, ám a mérkőzés elején Raphael Alemao góljánál sikeresen használták ki, hogy a Vidi középre koncentráló, 5-2-3-as védekezése viszonylag kevés nyomást helyez a labdás játékosra.

A Fehérvár labdabirtoklása. A három belső védő túl nagy távolságra van egymástól, Shabanovot oldalra szorítják, a passz így pontatlanul zárul. Figyeljük meg, hogy a két belső középpályás felé nem lehet forgatni a játékot, és Petrjak is a szélre mozog ki, kiürítve a pálya közepét.

Az azeri gól. Abu Akel befelé veszi át a labdát, ezzel magára vonja Petrjak figyelmét. Mamadovra Fiolának kell kilépnie, de előbbinek még mindig van elég ideje arra, hogy indítsa a két védő közé beinduló Muradovot.

A folyatás. A fehérvári hátsó ötös nem egy időben mozog. Muradov megveri az emberét, Nego nem ér vissza Alemaóval, aki megszerzi a vezető gólt.

Nego egyéni megmozdulással befelé vezeti a labdát, középre adásából Kodro talál be.

Egy kontratámadás során Heister löki be a labdát az egyedül induló Kodrónak, aki megnyeri a párharcot, és megszerzi a harmadik gólt.

Összességében tehát a három Konferencia Liga-résztvevő csapatunk felemás képet mutatott a selejtezők első párharcaiban. A Puskás Akadémia semmilyen szinten nem tudta felvenni a versenyt portugál ellenfelével – jegyezzük meg, a Guimaraes játékereje talán még a Ferencváros számára is kemény feladatot jelentene.

A Kisvárda labda nélkül is kitűnően kontrollálta az eddigi két mérkőzését, ám nagy kérdés, hogy érdemi támadójáték híján mire lesz képes a norvég Moldéval szemben. A Fehérvár játékában valamivel több törekvés van a kezdeményezésre, a megvalósítás szintjén azonban ott is bőven lesz javítanivaló a moldáv Petrocub együttese ellen.