Rajtol az NB I, megállítja-e bárki a Fradi-úthengert?

Van-e ellenfele a Ferencvárosnak? Akár így is feltehetnénk a 2022/23-as évad fő kérdését, hiszen már nem az a dilemma, hogy a Fradi-e a favorit (ez kétségbevonhatatlan), hanem az, hogy egyáltalán megközelíti-e valamelyik riválisa. Ilyen hosszú ideig tartó dominancia az 1969–75 közötti nagy Újpest óta nem volt az NB I-ben, s ilyen szintű fölényt nagyon rég nem láttak a magyar drukkerek.

Az FTC 13, 13, 20, illetve 12 ponttal nyerte meg a legutóbbi négy kiírást, izgulnia egy pillanatig sem kellett egyik esetben sem, még ha az előző bajnokságban a télen „korrekcióra” is került sor (Peter Stögert Sztanyiszlav Csercseszov váltotta a kispadon). Az FTC-vezetőedző megítélését már nem is annyira az NB I megnyerése (ez kötelező feladattá vált), hanem az európai kupaszereplés határozza meg. A nyári szünetben nem sok jele volt annak, hogy változnának az erőviszonyok.

Erőfölény és unalom

Az 54 európai bajnokságból 11 olyan van, amelyben a legutóbbi négy vagy több bajnokságot ugyanaz a csapat nyerte meg. A dominanciát tekintve listavezető a bolgár Ludogorec Razgrad (amely 11 élvonalbeli idényéből mind a 11-et megnyerte), a német Bayern München a második (10, sosem volt topligában ilyen erőfölény), az osztrák Red Bull Salzburg (9) a harmadik. A 11 bajnokságból 9 közép-, kelet- vagy délkelet-európai.

Szomszédainkat tekintve Ausztriában (Salzburg, 9), Romániában (CFR, 5), Horvátországban (Dinamo Zagreb, 5, illetve a legutóbbi 17-ből 16), Szerbiában (Crvena zvezda, 5) és Szlovákiában (Slovan Bratislava, 4) is egy-egy domináns klub uralkodik. Összességében az európai bajnokságok durván negyven százalékában jelentős erőfölényt tapasztalhatunk egy vagy két klub részéről. Igaz lenne ez a „hiányzó” két szomszédra is: Ukrajnában duopólium van (a Sahtar Doneck és a Dinamo Kijev győzött 1992 óta az összes kiírásban), Szlovéniában a Maribor 14 éve nem végzett a másodiknál rosszabb helyen.

Ez nyilvánvalóan nem tesz jót egy-egy bajnokság élvezhetőségének. Az alábbi ábrán az utóbbi évek domináns bajnokcsapatai közül a Magyarországhoz viszonylag közel lévőket (szomszédos országok plusz Bulgária és Moldova) ábrázoltuk győzelmi százalékuk és a pont/meccs mutatójuk szerint.

Az FTC fölénye még nem is annyira nyomasztó, már ha például a Ludogorechez, a Sheriffhez, vagy az utóbbi időben elképesztő eredményességgel nyomuló Crvena zvezdához hasonlítjuk… Mindenesetre az ábrázolt 8 bajnokság mindegyikében:

• a domináns csapat megnyerte a legutóbbi 4 vagy több kiírást,
• pont/meccs átlaga 2,19 fölött van,
• megnyerte mérkőzéseinek több mint kétharmadát.

Ez nem éppen a szórakoztató bajnokság definíciója, bár a domináns klub drukkerei kétségtelenül remekül érzik magukat. Az ábrázolt csapatok együttvéve 50 bajnoki címet gyűjtöttek be legutóbbi sikerszériájuk alatt, és a bajnoki kiírások háromnegyedében a meghatározó együttes 6 vagy több pont előnnyel győzött. Nem ritkaság, ha az ország legjobb csapata 10-15-20 ponttal utasítja maga mögé a konkurenciát. Ezt az NB I-ben is láthatjuk: 1994/95 – a győzelmet három ponttal jutalmazó rendszer bevezetése – és 2014/15 között csak 3 kiírásban volt a bajnokcsapat előnye 10 vagy több pont; azóta viszont 5 ilyen eset volt, mindannyiszor a Ferencváros győzött.

Nem véletlen, hogy a szövetségek több országban megpróbálják a maguk korlátozott eszközeivel izgalmasabbá tenni a sorozatot: mind több helyen vezetnek be rájátszást, gyakran oly módon, hogy az alapszakaszból hozott pontok megfeleződnek.

Ami azt illeti, ez sem segít sokat, legfeljebb a domináns csapat nem 20-30, hanem 10-15 pont előnnyel dózerolja le a mezőnyt. Ahogyan a Kronen Zeitung tavaly fogalmazott, az osztrák Bundesligából Európa legunalmasabb bajnoksága lett… Mit mondjanak akkor a bolgárok, látván a Ludogorec 11 esztendeje tartó uralkodását?

Az európai küzdelemsorozatok tovább torzítják az erőviszonyokat, és ezt a magyar példán is megfigyelhetjük. A domináns csapat gyakran elég jó ahhoz, hogy rendszeresen visszajárjon a kontinentális kupasorozatok csoportkörébe (a Fradi sorozatban negyedszer jut oda), és az UEFA-tól kasszírozott, jelentős pénzösszeg további erőkoncentrációhoz vezet, hiszen a helyi „uralkodónak” több pénze és még több presztízse lesz, vonzóbb lesz a játékospiacon is. Az európai kupák jelenlegi lebonyolítása ráadásul kedvez a bajnokcsapatoknak, és tovább erősítheti az erőkoncentrációt egy-egy országon belül. Megoldás nem sok van: lehet bízni abban, hogy felnő egy rivális az uralkodó együttes mellé – mivel a domináns csapat gyakran a leggazdagabb és/vagy legnépszerűbb is egyben, ez igen nehéz –, vagy kihasználhatják a vetélytársak a favorit ritkán előforduló gyengélkedését, és az ezzel megnyíló lehetőségeket. Elméletben a bajnokságot kiíró szervezet is belenyúlhat még erősebben a pontvadászatba: meg lehetne változtatni klasszikus, kieséses rendszerű playoffra a bajnokság második szakaszát, ám ilyen példát világszerte is keveset látunk. De nem véletlen, hogy a hatalmas Bayern-fölény miatt a „nagy” Bundesligában is felvetődött már ez az ötlet, és Németországban még hagyománya is van a rájátszásnak, hiszen 1903 és 1963 között playoff és döntő is volt.

Visszatérve az NB I-re: a csapatok játékoskeretének értékét vizsgálva nem mutatkozik eltolódás az előző idényekhez képest, a Ferencváros továbbra is messze a legértékesebb együttessel, egyértelmű favoritként vág neki a bajnokságnak. Érdemes megnézni, mekkorára nyílt az olló a néhány éve még hasonló értékűre becsült keretű FTC és Fehérvár között. A 2019/20-as idényig nagyjából egyforma értékűre becsülte a két keretet a Transfermarkt, azóta a Fradi hazai porondon csak nyer és nyer, az európain pedig jól szerepel, és ennek következményei látványosak:

A Fehérváron (és esetleg a Puskás Akadémián) kívül pedig nehéz elképzelni, hogy más kihívója legyen a Ferencvárosnak. Előre lefutottnak nem nevezhetjük a bajnokságot – a Fradi európai kupaszereplése azért bekavarhat –, de azt kijelenthetjük, hogy már egy szoros versenyfutás is meglepetés lenne, a Ferencváros letaszítása a trónról pedig szenzáció.

Középmezőny? Merő káosz!

Anyagi és szakmai lehetőségei, így a papírforma alapján a Fehérvár, Puskás Akadémia duó tagjait lehet még a dobogóra várni, aztán elszabadul a káosz: jól definiálható középmezőny helyett egy hatalmas, kavargó massza jön az utóbbi években a dobogósok után. A legutóbbi öt idényben a 4. és a 11. (tehát a jobbik kieső) csapat között mindig kisebb pontkülönbség volt, mint a bajnok és a bronzérmes között!

Az előző idényben az MTK és a Gyirmót búcsúzott, visszajutott (hosszas várakozás után) a Vasas és (hatalmas meglepetésre) a Kecskemét. Mivel a Kecskemét az MLSZ engedélyével használhatja a Széktói Stadiont, minden együttes saját arénájában kezdheti az idényt. Az átigazolási tevékenység eddig nem kiemelkedő, mutatják ezt a Transfermarkt becslései is – nagyon sok függ attól, hogy meddig jutnak a kupacsapatok, mert ez meghatározza az átigazolási stratégiájukat is, s ne feledjük, még több mint egy hónap hátra van a transzferidőszakból. Mindenesetre jó esély van arra, hogy az NB I egészének átigazolási mérlege ismét negatív legyen, sorozatban immár ötödször.

Várhatóan megfordul az emelkedő trend a légiósok tekintetében. Az előző idényben 50 százalék fölé kúsztak a légiós játékpercek (a PWC friss tanulmánya szerint az NB I-ben átlagosan játszott perceket alapul véve 20 százalékkal kaptak kevesebb lehetőséget a hazai futballisták), most

a Paks mellett az újonc Vasas is csak magyar játékosokkal tervez,

Kecskeméten is alig van külföldi labdarúgó, plusz az MLSZ új ösztönző rendszere is motiválhat néhány csapatot fiatal hazai futballisták pályára küldésére. Aligha véletlen, hogy több együttesnél is megnövekedett az érdeklődés a 21 éven aluli magyar futballisták iránt (a 2002-es vagy annál későbbi születésűek lesznek a támogatott korosztály). Fussunk végig egyenként a klubokon a rajt előtt, erősorrendbe állítva azokat!

Csapatról csapatra

12. KECSKEMÉT (újonc, becsült keretérték 4,19 millió euró). A 2018/19-es évad óta harmadszor fordul elő, hogy az NB II egyik feljutójára senki sem számított: a Kecskemét (a Budafokhoz és a Kaposvárhoz hasonlóan) szenzációs eredményt ért el azzal, hogy kivívta az osztályváltást, ráadásul újoncként tette ezt. Nem jó jel számukra, hogy a Kaposvárnak (27 pont hátrány a legjobb bennmaradóhoz képest) és a Budafoknak (10) is túl magasan volt a léc, ráadásul a 12 csapatos lebonyolításban az egyik újonc szinte mindig kiesik. A KTE igyekezett egyben tartani csapatát, ám érzékeny veszteség a házi gólkirály Lukács Dániel elvesztése. Az erősítések meglehetősen visszafogottak, bár a montenegrói válogatott támadó, Uros Djuranovic a Transfermarkt becslése alapján a 6. legértékesebb nyári szerzemény az NB I-ben. Az egységre és a stabilitásra szavaztak, nem a keretcserére; kérdés, ez elegendő lesz-e.

11. MEZŐKÖVESD (10. az előző idényben, 6,13 millió euró). Már a 2021/22-es bajnokság is „meleg” volt a kövesdieknek, a mostani is az lehet. Egyelőre inkább olyanok jöttek, akik az NB I-ben már bizonyították, meghatározó játékosok lehetnek (Nagy Gergő, Bobál Dávid, Molnár Gábor), illetve érkezett – valószínűleg már az MLSZ új direktíváit figyelembe véve – jó néhány fiatal. A Mezőkövesd a 2019/20-as 4. hely és kupadöntő után folyamatosan esik vissza, ebből még baj is lehet előbb-utóbb, pláne, hogy a meghatározó emberek szinte mind 30 fölött vannak.

10. DVSC (7., 8,13 millió euró). A Loki az előző idényben jobb helyezést ért el, mint ahogyan kinézett a játéka – de újoncként bennmaradt, és ez volt a legfontosabb. A nyár felfordulást hozott: az örmény Noah Group lett a többségi tulajdonos – korábbi üzleteinek mérlege nem a legbizalomgerjesztőbb –, a vezetőket leváltották, ahogyan Joan Carrillo edzőt is, akinek a helyére a DAC-tól Magyarországra visszatérő, gyakorlatilag teljhatalmat kapó Joao Janeiro ült le. Jött egy sor légiós, 12 évnyi légióskodás hazatért a magyar válogatott kapus, Megyeri Balázs, de a legnagyobb feltűnést eddig azzal keltette az átigazolási időszakban a Loki, hogy a májusban érkezett Ante Erceg július közepén ment is, anélkül, hogy egyetlen tétmeccset játszott volna.

Az előző szezonban gyakran gyengélkedő védelem nagygenerálozás alatt van,

befejező csatárokra pedig még mindenképpen szükség lesz. Ha Janeiro azt hozza, amit Kisvárdán, érheti kellemes meglepetés a debreceni szurkolókat, de a keret most még nem tűnik elég erősnek. Meglátjuk, az új tulajdonos mennyit tud segíteni a játékospiacon.

9. ÚJPEST (5., 6,43 millió euró). A tradicionális címer visszakerült a mezekre, de nagyjából ez a legjobb hír a liláknak, mert tulajdonosváltás nincs (a Kovács Zoltán közvetítésével érkezett befektetőjelölt nem tudta kifizetni a szerződésben vállalt összeget Roderick Duchatelet-nek), erősítés alig, ráadásul a tavasszal parádézó Budu Zivzivadze is visszatért kölcsönjátéka után Fehérvárra. A védelemből, a középpályáról és a támadósorból is távozott kulcsember, a keret vékonyka, Milos Kruscic vezetőedzőnek nagyon nehéz dolga lesz. A Duchatelet-érában megszokottak szerint várhatunk utolsó pillanatban csatlakozó játékosokat, az idény eleji névsort elnézve viszont az sem elképzelhetetlen, hogy visszalopódzik a Megyeri útra a tavaly őszi félelem és reszketés… A magyar futball egyik legnagyobb múltú és legeredményesebb klubja továbbra is bizonytalan talajon igyekszik megállni.

8. PAKS (6., 7,28 millió euró). Ádám Martin eldübörgött Dél-Koreába, a gólkirállyal a csapat tavalyi bajnoki találatainak 41 százaléka távozott (a Transfermarkt 1,2 millió euróra becsüli az átigazolási díjat, ritkán adnak el az NB I-ből ilyen összegért magyar játékost).

Bognár György immár az MTK-t építi újjá, így alighanem vége a „legjobb védekezés a támadás” korszaknak is, legalábbis a Bognárt váltó Waltner Róberttől másféle, jóval kontrolláltabb játékot lehet várni.

A felkészülési mérkőzések jól sikerültek, az újonnan érkező Bőle Lukács, Kádár Tamás és az előző idényben a Gyirmótban igen jó teljesítményt nyújtó Varga Barnabás fontos láncszem lehet a csapatban, de így is inkább a középmezőny vége a tippünk, nem pedig az eleje. Persze a Paks okozott már jó néhány meglepetést…

7. BP. HONVÉD (9., 8,68 millió euró). Az előző két évad méltatlanra sikeredett a Honvéd nevéhez és múltjához képest, várható volt a nagytakarítás, ami el is kezdődött. Skót sportigazgató (Chris Docherty), skót edző (Tam Courts), a keret megerősítése is elég skót egyelőre, a keret mélységével gondok vannak, nagyon rövid a kispad. Az NB I egyik legrutinosabb légiósa (az előző idényben a legtöbb kulcspasszt adó Nikola Mitrovic) és az előző évad egyik legjobb védője (a Kisvárdáról hozott Herdi Prenga 4. volt a középhátvédek rangsorában a WyScoutnál), valamint korábbi csapattársa (Lazar Cirkovic) sokat segíthet. Courts a Dundee Unitednél bátran bedobta a mély vízbe a fiatalokat, most is hasonlóra készülhet, már csak azért is, mert rengeteg volt a távozó, s ahhoz képest kevés az érkező. Kispesten régóta a frusztráció az úr, a szurkolók okkal dühösek, az új „seprűknek” jó kezdés kell, különben a közhangulat könnyen ellenük fordulhat. Persze a drukkerek is mondhatják: nekik most már tényleg bizonyíték kell, mert ígérettel és lózungokkal már réges-rég tele a padlás. A szezont mindenesetre rendhagyó módon kezdi meg a csapat: egy nappal a nyitómeccs előtt kikerült a keretből a csapatkapitány, Batik Bence…

Kapcsolódó

A bajnoki rajt előtt került ki a csapatkapitány a Honvéd keretéből

Pénteken már bajnokit játszik a kispesti csapat, de az biztos, hogy Batik Bence nem lép pályára.

6. ZTE (8., 6,38 millió euró). A zalaegerszegieknél visszajutásuk óta minden nyáron nagy a jövés-menés, most sem volt ez másként. A Honvédban hatalmas ígéretként indult, Fehérváron viszont megtorpanni látszó Szendrei Norbert nagy fogás lehet, és visszatért a hatalmas termetű csatár, Eduvie Ikoba is. A Zete bravúros, 3-2-es győzelmet aratott felkészülési mérkőzésen az olasz bajnok AC Milan ellen, ezek után a rajtnál nem lesz baj az önbizalommal, a helyezést viszont 33 magyar bajnokira fogják adni, nem pedig a Milan elleni gálára. A Fradiból már ismert új edző, Ricardo Moniz vélhetően agresszív, látványos játékot szeretne látni a pályán, az első jelek biztatóak. Az NB I legfiatalabb játékoskeretű csapata meglepheti a mezőnyt.

5. KISVÁRDA (2., 8,6 millió euró). A Kisvárdán „mindent is” irányítás alatt tartó Révész Attila hátralépett (miután a szervezete jelezte, nem tűri a végtelenségig a kizsigerelést), Török László személyében új edző van, kulcsemberek (Dombó Dávid, Claudiu Bumba, Lazar Cirkovic, Herdi Prenga) távoztak, kevesen érkeztek. Ehhez képest az európai porondon győzelemmel mutatkozott be az NB I legkeletibb klubja, s nem is keltett rossz benyomást, kettős győzelemmel jutott tovább.

Az ezüstérem aligha megismételhető,

és az sem váltana ki döbbenetet, ha a Kisvárda nem végezne a felsőházban.

4. VASAS (újonc, 7,55 millió euró). A Vasas NB I-es erősségű kerettel és volt válogatott játékosokkal is sokáig beragadt a másodosztályba, de végül sikerült áttörni a gátat. A klubnál továbbra is csak magyar játékosokra építenek, ez a játékospiacra érdekes hatással lehet, hiszen a stabil háttér adott, légiós konkurencia pedig nincs – a fővárosi együttes így vonzó lehet a hazai spílereknek. A keret már az NB II-ben is jó volt, most még jött az előző idényben a WyScout statisztikái szerint a második legjobb NB I-es kapusnak bizonyult Dombó Dávid, valamint Baráth Botond, Géresi Krisztián, Hidi Patrik és Novothny Soma, és a Vasas még tovább erősödhet. A középmezőny reális, az NB I sűrűségét nézve a mezőny első felébe is keveredhet az újonc.

3. PUSKÁS AKADÉMIA (3., 12,25 millió euró). Felcsúton a stabilitás az úr, Hornyák Zsolt negyedik szezonját kezdheti meg a PAFC kispadján, mérlege eddig két bronz- és egy ezüstérem. A dobogó méltán lehet elvárás a Puskás Akadémiánál, hiszen a keret játékereje, a klub anyagi lehetőségei és az edzői poszton meglévő állandóság is erre predesztinálja a felcsútiakat. Nagy mozgás egyelőre nincs a keretben (Wojciech Golla a védelem tengelyébe, Lamin Colley centerbe érkezett, no meg jó néhányan visszatértek kölcsönből, köztük a kétszeres válogatott Kiss Tamás), de a PAFC elég erősnek tűnik ahhoz, hogy ne az érem, hanem annak a színe legyen kérdés. Az ugyanakkor aggodalomra ad okot, hogy a Vitória ellen elbukott Konferencia Liga-párharc visszavágóján Nagy Zsolt és Szolnoki Roland is megsérült.

2. MOL FEHÉRVÁR FC (4., 20,43 millió euró). Volt egy pillanat az előző évadban, amikor az is elképzelhetőnek tűnt, hogy bajba kerül a szabadesésben közlekedő Vidi, de Michael Boris vezetőedző végül kirángatta a csapatot a mély gödörből. Ugyanaz igaz, mint a Puskás Akadémiára: a dobogó elvárható ettől a kerettől. Két érkező (az előző idény legjobb szélső támadója, Claudiu Bumba, illetve a középhátvéd Nikola Szerafimov) már bizonyított az NB I-ben, a Spanyolországból hozott Peter Pokorny bizonyíthatja, hogy több mint tehetség, Budu Zivzivadze pedig azt, hogy Fehérváron is tud gólt lőni. A Vidi egyértelműen átalakulásra szorul, a „keretreform” a nyáron is folytatódott, méghozzá azzal, hogy a klubrekorder gólzsák, Nikolics Nemanja szerződése lejártával távozott. Ha valami rosszra fordul ebben az idényben, a fehérvári közönség minden bizonnyal üstöllést „nikózásba” kezd. A dobogóról lemaradni kudarc lenne, nehéz viszont a sikert definiálni (a bajnoki cím egyelőre távolinak tűnik). Talán az lenne a siker, ha rendes versenyfutásba hajszolnák bele a Ferencvárost.

1. FERENCVÁROS (1., 42,45 millió euró). A legnépesebb szurkolótábor, a legerősebb keret, a legnagyobb (a vezetők szerint nem biztos, hogy a legnagyobb…) költségvetés, négy, zsinórban megnyert bajnoki cím, jó nevű igazolások (Adama Traoré, Xavier Mercier, Rasmus Thelander, Mats Knoester – a legértékesebb nyolc nyári érkezőből négy megint fradista), mi kell még?! A Slovan Bratislava ellen is sikerült továbblépni a BL-selejtezőben, pedig a hazai vereség után lehetett tartani egy presztízs- és morálromboló kieséstől, ami az egész idényre hatással lehetett volna. Az európai szereplés erősen befolyásolhatja a hangulatot, a terhelést és a további igazolásokat, valamint Sztanyiszlav Csercseszov sorsát, mindenesetre ennek a Ferencvárosnak további erősítések nélkül is meg kellene nyernie az NB I-et.

Az egyetlen elfogadható bajnoki eredmény a szurkolók és a vezetőség számára egyaránt az, ha a bajnoki trófea ismét fradista kézbe kerül.

Nem fogadnánk ellenük.