A Ferencváros ötven éve 1-2-re továbbjutott

A szarajevói Zeljeznicarnak soha nem volt olyan jó csapata, mint a hetvenes évek elején. Az együttes az 1970/71-es évadban ezüstérmet nyert a jugoszláv labdarúgó-bajnokságban, s ezzel addigi legjobb eredményét érte el, majd a következő nekirugaszkodásra – először és utoljára – elhódította Jugoszlávia aranyérmét.

Az FTC ezzel szemben eléggé „köhögött” az 1971/72-es szezonban. Az NB I-ben csak az ötödik helyet szerezte meg, a tavasszal kikapott Komlón és a Népstadionban a Diósgyőrtől – egyaránt 1-0-ra –, majd a hajrában 5-2-es vereséget mért rá a Vasas, pontosabban a duplázó Várady Béla, majd a második félidőben klasszikus mesterhármast elérő Puskás Lajos.

Ezzel együtt a Ferencváros hét játékossal – Géczi Istvánnal, Páncsics Miklóssal, Bálint Lászlóval, Juhász Istvánnal, Kű Lajossal, Szőke Istvánnal, Albert Flóriánnal – képviseltette magát Illovszky Rudolf ötven éve megközelíthetetlen, az Európa-bajnokság négyes döntőjébe jutó válogatottjában, sőt a belgiumi végjátékig vezető úton Vépi Péter és Branikovits László is szerepet kapott a címeres mezes csapatban. Talán csak Dóka gyúró nem volt válogatott…

Nem keltett tehát nagy meglepetést – még kicsit sem –, hogy az UEFA Kupában sorra aratta a győzelmeket az FTC. Kiváltképp az akkoriban felfedezett Kű villogott: a filigrán középpályás minden fordulóban gólt szerzett. Eredményes volt a Fenerbahce (1-1), a Panioniosz (6-0), az Eintracht Braunschweig (1-1), a Zeljeznicar (2-1) és a Wolverhampton ellen (1-2) egyaránt.

A Zeljónak becézett bosnyák csapattal szemben Budapesten „néma” maradt. Akár a fél házas Népstadion a meccs végén. Noha Albert gyors góljával a Ferencváros vezetett, Josip Bukal még a szünet előtt egyenlített, majd Edin Spreco fordított (1-2). Negyvenezer néző szomorkodott a lelátókon, miután az FTC igazodott az UEFA Kupa-naphoz, és csütörtököt mondott. (Szerda este az Újpest–Celtic BEK-meccset rendezték idehaza, azon is a vendég együttes győzött 2-1-re. Horváth József tizenhat méterről küldte a labdát a saját hálójába, igaz, az öngólt góllal ellensúlyozta.) A Népsport már temetett: „E váratlan vereség után kevesen vannak, akik reménykednek abban, hogy az FTC idegenben kivívja a továbbjutást.”

Rontott a helyzeten Mucha József eltiltása, valamint Juhász és Szőke sérülése, igaz, a bosnyákok „bölénye”, a 41-szeres válogatott Josip Katalinski is kisárgázta magát a Népstadionban. A szarajevói önbizalmat azonban erősítette, hogy a bajnokságban a listavezető Zeljeznicar megtörte a Maribor 30 meccses otthoni veretlenségi sorozatát (0-2), és korábban olyan csapatokat ejtett ki az UEFA Kupából, mint az FC Bruges, a Bologna, és 5-1-re kitömte azt a skót St. Johnstone-t, amely elbúcsúztatta a kilenc válogatott labdarúgóval – Tamás Gyulával, Török Péterrel, Fábián Tiborral, Vidáts Csabával, Ihász Kálmánnal, Müller Sándorral, Puskással, Farkas Jánossal, Váradyval – felvonuló Vasast.

Ám Szarajevóban, ahol csak 12 298 nézőt jegyeztek, otthonosan mozogtak honfitársaink, akár egész Jugoszláviában.

A téli szünetben tizenegy magyar együttes – a Debrecen, a Diósgyőr, a Győri ETO, a Komló, az MTK, a Pécs, a Salgótarján, a Szeged, a Tatabánya, az Újpest és a ZTE – táborozott a déli szomszédban, s mintha az FTC sem érezte volna magát idegenben. Spreco hiába fejelt a hálóba, Kű egy perccel később elindította és vetődéses fejessel prímán be is fejezte a ferencvárosi ellenakciót, aztán Branikovits szintén nagyszerű fejest küldött a kilencszeres jugoszláv válogatott Slobodan Janjus hálójába (2-1). A visszavágó kétszer negyedórás hosszabbításba, majd tizenegyespárbajba torkollt, és Milan Ribar, a bosnyákok edzője a 118. percben bevetette a titkos fegyvert, Esad Ibrahimovic kapust.

Az új fiút ováció fogadta, aztán egyetlen lövést sem hárított. Novák Dezső, Páncsics, Branikovits, Megyesi István, Kű sorra a vendéglátók hálójába rúgta a labdát – három hátvéd volt a könyörtelen végrehajtók között –, míg a vendéglátók játékosai közül Bozo Jankovic mellé lőtt. Ezzel az FTC a legjobb négy közé jutott, akár a válogatott az Eb-n, mi több, döntőt is játszhatott volna, de – miként Zámbó Sándor az Európa-bajnokságon a Szovjetunió legjobbjaival szemben – Szőke Pesten és Wolverhamptonban is kihagyott egy büntetőt, így a szerencsés Wanderers vált finalistává (2-2, 1-2).

Ám az elődöntős megjelenés sem volt akármi, sőt. Ezért aztán

csak annyiban érdemes párhuzamot vonni az FTC fél évszázaddal korábbi és mostani szereplése között, hogy a párharc első mérkőzésén itthon 1-2-vel zárult a parti.

Európai élmezőnyhöz tartozók és selejtezőben küszködők nyilván nem említhetők egy lapon, a Slovan mai alakulatát sem hasonlítják ahhoz a garnitúrához, amely 1969-ben Kupagyőztesek Európa Kupáját nyert a Barcelona 3-2-es legyőzésével. (A pozsonyiak közül Vencelt, Horváthot, Joklt volt balszerencsénk ismerni az év decemberéből Marseille-ből is.)

Ide tartozik, hogy az 1972-es évad kontinentális sikereihez a legtöbbször a Géczi – Novák, Páncsics, Bálint, Megyesi – Juhász, Kű – Szőke, Branikovits, Albert, Mucha tizeneggyel kiálló Ferencváros hozzátett egy trófeát: a Tatabánya fölött aratott 2-1-es győzelemmel elnyerte az MNK-t. Különleges diadal volt, kiváltképp a helyszín miatt.

A kupadöntőt ugyanis Újpesten rendezték.