A szarajevói Zeljeznicarnak soha nem volt olyan jó csapata, mint a hetvenes évek elején. Az együttes az 1970/71-es évadban ezüstérmet nyert a jugoszláv labdarúgó-bajnokságban, s ezzel addigi legjobb eredményét érte el, majd a következő nekirugaszkodásra – először és utoljára – elhódította Jugoszlávia aranyérmét.
Az FTC ezzel szemben eléggé „köhögött” az 1971/72-es szezonban. Az NB I-ben csak az ötödik helyet szerezte meg, a tavasszal kikapott Komlón és a Népstadionban a Diósgyőrtől – egyaránt 1-0-ra –, majd a hajrában 5-2-es vereséget mért rá a Vasas, pontosabban a duplázó Várady Béla, majd a második félidőben klasszikus mesterhármast elérő Puskás Lajos.
Ezzel együtt a Ferencváros hét játékossal – Géczi Istvánnal, Páncsics Miklóssal, Bálint Lászlóval, Juhász Istvánnal, Kű Lajossal, Szőke Istvánnal, Albert Flóriánnal – képviseltette magát Illovszky Rudolf ötven éve megközelíthetetlen, az Európa-bajnokság négyes döntőjébe jutó válogatottjában, sőt a belgiumi végjátékig vezető úton Vépi Péter és Branikovits László is szerepet kapott a címeres mezes csapatban. Talán csak Dóka gyúró nem volt válogatott…
Kiváltképp az akkoriban felfedezett Kű villogott: a filigrán középpályás minden fordulóban gólt szerzett. Eredményes volt a Fenerbahce (1-1), a Panioniosz (6-0), az Eintracht Braunschweig (1-1), a Zeljeznicar (2-1) és a Wolverhampton ellen (1-2) egyaránt.
