Ki ez a Chiellini Junior, akiért ölre ment a Juventus és az Inter?

A Juventus három középhátvédet veszített el az idei nyáron. Giorgio Chiellini elment levezetni az MLS-be, Matthijs De Ligtet csaknem 80 millió euróért megvette a Bayern München, az Atalanta pedig aktiválta a Merih Demiral kölcsönszerződésében szereplő kivásárlási záradékot. Nem volt kérdés, hogy a hollandért kapott jelentős összeg egy részét vissza kell forgatni a pótlásába, és a klubnál magabiztosak voltak a megoldást illetően. Nem is véletlenül.

Gleison Bremer egészen egy évvel ezelőttig

egy volt a számtalan Európában szerencsét próbáló brazil futballisták közül.

2018-ban, huszonegy évesen vette meg a Torino, és noha már a második szezonjában alapemberré vált Walter Mazzari csapatának védelmében, senki nem gondolta volna, hogy 2022-ben késhegyig menő licitháború zajlik majd a Serie A óriásai között a dél-amerikai középhátvédért.

Bremer vagy későn érő típus, vagy csak a mögöttünk hagyott szezonban volt először olyan csapata, amelyből már ki lehetett tűnni. Mazzari távozása óta további három edző irányította a Torót, de egyikük sem nagy sikerrel: az együttest néhol még a kiesés szele is meglegyintette, mielőtt 2021 nyarán megérkezett a csapathoz Ivan Juric. A horvát szakemberrel hosszú évek óta a legjobb idényét produkálta a Torino, a bordókból masszív középcsapat lett, Bremerből pedig a liga legjobb védője. Ebben nincs semmi túlzás, a szezon végén tényleg őt választották a legjobb hátvédnek a Serie A-ban.

Az Inter pechje a Juve nyeresége

A játékos Gleison Silva Nascimento néven látta meg a napvilágot, a Bremer onnan jött, hogy lelkes futballszurkoló édesapjának szívét ifjúkorának egyik meghatározó védője, a német Andy Brehme játéka rabolta el. Ez már önmagában kapcsolódási pont az Interhez, hiszen a német játékos a milánóiak legendája, de van még más is. Bremer már saját ifjúkorából választott magának példaképet, és ez nem más lett, mint az milánóiakkal BL-t, bajnokságot és Olasz Kupát nyerő brazil középhátvéd, Lucio.

Ha hozzátesszük azt is, hogy az Inter zseniális sportigazgatója, Beppe Marotta már a télen megindította a rohamot Bremerért, és lefektette a nyári transzfer alapjait, nem is értjük, ezek után hogyan került a Juventusba a brazil középhátvéd.

Marotta nemcsak azért akarta Bremert, mert kiváló játékos, hanem azért is, mert a Juventushoz hasonlóan igencsak valószínű, hogy az Inter szintén elveszíti védelme legstabilabb emberét.

A szlovák Milan Skriniar – aki Bremerrel azonos szinten, világklasszis teljesítményt nyújtva hozta le a legutóbbi szezont – papírjai szinte már elő voltak készítve a Paris Saint-Germain számára, és ha nyélbe tudták volna ütni az üzletet, az Internek sokkal nagyobb mozgástere lett volna a brazil körül kialakuló licitháborúban.

A Juve azonban gyorsabb volt, néhány nap alatt lezavarta De Ligt Münchenbe költözését, és a hollandért kapott összeggel a zsebében Maurizio Arrivabene simán ráígért az Inter ajánlatára. Itt kell megjegyeznünk, hogy a sztori legnagyobb nyertese, Urbano Cairo már csak egy sört kért: a Toro elnöke alig hatmillió euróért vette Bremert az Atlético Mineirótól, akit idén busás haszonnal adott tovább.

Az Inter hoppon maradt, vagy ha úgy nézzük, a PSG maradt hoppon, mert így már kétséges, hogy a milánóiak elengedik-e a nagyszerű szlovák hátvédjüket. Ugyanakkor előfordulhat, hogy az Inter kénytelen lesz eladni Skriniart, mert két éve hadigazdálkodás folyik Milánó kék-fekete felében, a pandémia veszteségeit nyögő klubnak muszáj lesz elfogadnia egy arcátlanul magas ajánlatot a szlovákért, még ha ez a csapat versenyképességére komoly csapást is mér.

Mit tud ez a brazil srác?

A Juventus 45 millió eurót szinte biztosan kifizet Bremerért (a vételár 41 + a bónuszok, amelyekből 4 millió feltétele minden bizonnyal teljesül, miközben a fennmaradó összeg miatt akár 50 millióig is felmehet a játékos ára), de akik a tavalyi szezonban figyelték a Torinót, azoknak eszükbe sem jut sokallni az összeget.

Bár a Torino csak a 10. helyen végzett a legutóbbi bajnokságban, részint ez komoly előrelépés az utóbbi évekhez képest, részint pedig a bordók védelme a legszűkebb elithez tartozott, és sokkal inkább a gyenge támadójáték volt a csapat baja. A kisebbik piemonti csapat mindössze 41 gólt kapott, ennél kevesebbet csupán a BL-helyeken végző klubok kaptak. Ez lehetne akár Bremer két párjának, Koffi Djidji és Ricardo Rodriguez remek játékának a dicsérete is, ám aki látta idén a Torót, az tudja, ki volt a főszereplő.

A brazil egy Bonucci-Chiellini hibrid: az egyiknek a posztja, a másiknak az erényei jellemzőek rá.

Ugyan a háromvédős rendszer közepén játszik, de nem olyan liberojellegű középhátvéd, mint leendő csapattársa, Leo Bonucci. Éppen ellenkezőleg: a brazil talán a passzjátéka az egyetlen komoly hiányossága, de nem csak ebben hasonlít a torinóiak távozó legendájára, Giorgio Chiellinire, hanem abban is, hogy egy az egyben gyakorlatilag verhetetlen. Bremer szörnyeteg a tizenhatoson belül, fejpárbajt csak sátoros ünnepeken veszít, gyors és kemény a szereléseknél, és úgy olvassa a játékot, mint egy orákulum.

Két felvetődő kérdés, egy válasz

Az egész Serie A-ban neki volt tavaly a legtöbb labdaszerzése, az élmezőnyben van felszabadításokat és szereléseket tekintve is, de minden statisztikánál többet mond, ha az ember megnézi Bremert játék közben. Mivel a szkeptikusok két lehetséges problémát említenek vele kapcsolatban, kezdjük mi is ezekkel!

Az első a szintlépés: ami elég volt a Torinónál, az elég lesz-e a Juventusnál, és még inkább a nemzetközi porondon. Ezzel kapcsolatban érdemes megnézni, hogyan teljesített Bremer a topcsapatok, vagy fogalmazzunk úgy, a liga legjobb csatárai ellen.

A Juventus elleni derbin Dusan Vlahovic csak pillanatokra volt képes kikukucskálni Bremer farzsebéből,

az Inter ellen nemcsak Edin Dzekót tartotta féken, de még egy gólt is szerzett (talán ez volt Bremer legjobb meccse a szezonban), a Milannal szemben pedig Olivier Giroud ellen nyerte sorra a párharcokat úgy, hogy végül őt választották a mérkőzés emberének. A Lazio ellen ugyan a 93. percben elment két pontja a Torónak, mert a gólkirály a hajrában beköszönt – ráadásul Immobile góljában vastagon benne volt Bremer is –, de ez szinte az egyetlen ilyen alkalom volt az egész évadban.

Hogy nemzetközi szinten mit tud Bremer, azzal kapcsolatban csak találgatni lehet. Nem sértésnek szánom, de a nemzetközi bemutatkozása a Debrecen ellen nem ad sok támpontot. A készségeit elnézve azonban nem fog kilógni a csapatból. Annyira biztosan nem, mint a két Juve-középhátvéd a BL-kiesést eredményező, Villarreal elleni 0-3 alkalmával.

A másik kérdés már rázósabb. Bremer legutóbbi öt edzője közül csak egy, Marco Giampaolo játszatta négyvédős rendszerben a Torót, a többiek mind három védővel álltak fel, a Juventusnál pedig egy ideje már nem divat a háromvédős formáció. Ha a Juve négy védővel áll fel, akkor Bremernek bal oldali középhátvédet kell játszania, mert akár Bonucci, akár Rugani lesz a párja, mindketten a jobb oldalt preferálják. És ha Max Allegri úgy is dönt, hogy visszatér a háromvédős felálláshoz, abban biztosak lehetünk, hogy a közepén Bonucci fog játszani, méghozzá abból a prózai okból, hogy kizárólag ott tud.

De teljesen mindegy, hogy a Juventus három- vagy négyvédős rendszerbe próbálja-e meg beilleszteni Bremert, a játékosnak biztosan szüksége lesz egy kis akklimatizációs időszakra, hiszen ki kell mozdulnia a komfortzónájából.

Ám ez nem jelenti azt, hogy a Juve nem csinált bombaüzletet,

hiszen csaknem 30 millió euróval olcsóbban vette a brazilt, mint amennyiért eladta De Ligtet, és a holland minden volt Torinóban, csak a védelem oszlopa nem.