Sztanyiszlav Csercseszov kezdőcsapata nem tartogatott sok meglepetést, az orosz mester a megszokott, lehető legerősebb kezdőcsapatot küldte a pályára. Dibusz előtt Wingo, Sammy Mmaee, Kovacevic és Civic alkotta a védősort, Esiti és Laidouni kapott helyett a védelem előtt, Traoré, Tokmac, Zachariassen és Boli négyese pedig viszonylag szabadon mozoghatott a támadóharmadban.
A Slovan edzője, a korábbi szlovák sikerkapitány, Vladimir Weiss három belső védővel küldte pályára csapatát. Kashia, Abena és De Marco alkotta a védelem belsejét, a szélekért Medvedev és Pauschek felelt. Az ötfős hátsó sort két belső középpályás, Kucka és Kankava egészítette ki. Elöl pedig az örmény Barszegjan, valamint – szabad szerepkörben játszva – a vezetőedző fia, ifjabb Vladimir Weiss támogatta az egy szem középcsatár Saponjicot.
A pozsonyi csapat meglehetősen defenzíven játszott, szinte teljesen átadta a kezdeményezést a Fradinak: a zöld-fehéreknél 66 százalékban volt a labda a mérkőzésen. A kapu előtti területek biztosabb levédése érdekében a szlovákok – mint már szó volt róla – három belső védővel játszottak.
A vendégek azonban arra is kellő figyelmet fordítottak, hogy a Ferencváros széljátékát megfelelően letolódják, így a két felfutó szélsőhátvéd, Wingo és Civic gyakran két ellenféllel is szemben találta magát. Weiss a bal oldalon időnként egészen a védősorba követte Wingót, máskor Pauschekkel közösen fogta őt satuba.
A Slovan középső blokkja tehát ritkán támadta meg a labdát birtokló ferencvárosi hátvédeket, az elsődleges cél ugyanis a hátsó és a szélső területek megvédése volt. Amikor időnként mégis kijjebb merészkedtek, rögtön meg is nyílt a passzsáv a ferencvárosi támadók felé.
Mindezek ellenére Csercseszov csapata ritkán tudta megbontani az ellenfél védelmét. Bár a leghátsó sorban sokat sikerült járatni a labdát a két középhátvéd, valamint a védősorba felváltva visszalépő Esiti és Laidouni segítségével, az ellenfél védelmének megbontása hasonló problémákba ütközött, mint a Tobol elleni párharc első mérkőzésén.
Bár Civic és Wingo nagyjából az ellenfél középső soráig fellépett a támadással, ez nem volt elegendő ahhoz, hogy a szlovákok védelmi vonalát mélyre húzva, második vonalba visszalőtt labdákkal operáljanak. Ezért a pálya szélét és közepét összekötő, úgynevezett félterületbe a centrálisan játszó elülső négyes tagjainak kellett kimozogni, így a védők a legtöbbször sikeresen az oldalvonal felé szorították őket.
A pálya közepén pedig nehezen lehetett megtalálni a kettőst, hiszen a Slovan a védősor és a középpálya között kis területet hagyva védekezett.
