Lewandowski a zsákban, a jövő a zaciban: előremenekül a Barcelona, utána az özönvíz

Az „Utánam az özönvíz” szállóigét ugyan hagyományosan XV. Lajosnak tulajdonítják, ám aligha a francia király mondta (valószínűleg szeretőjéhez, Pompadour asszonyhoz köthető, ha egyáltalán valaha elhangzott). Mindenesetre leválthatná a „Több mint egy klub” szlogent a Barcelonánál, elnézve azt, amit a katalán óriás művel ezen a nyáron. A Bartomeu-éra kirívóan felelőtlen gazdálkodása, a „Neymar-pótló” pánikvásárlások, a túlfizetett és a nemzetközi porondon évek óta eredménytelen keret összerakása 2021 nyarára súlyos következményekkel járt. A Barcelona képtelen volt a La Liga pénzügyi szabályozása miatt regisztrálni Lionel Messit, így a klubtörténet tán legfontosabb játékosa a PSG-be igazolt, a „messitlenített”, kényszerűségből lecsupaszított keretű csapat pedig egyetlen trófeát sem tudott begyűjteni. A régi-új elnök Joan Laporta helyzete a legkevésbé sem volt irigylésre méltó, és most, egy évvel később sem az.

Ez így nyilván nem mehet tovább, különösen a szuperklubok érájában, amelyben a felelős gazdálkodásnak általában még a halovány gondolatát is elhessegeti a folyamatos eredménykényszer.

A Barcelona 2019 óta nem nyert bajnokságot, 2015 óta Bajnokok Ligáját és sportszakmailag gyakorlatilag kipottyant a szűk elitbe tartozó klubok közül

(az egy dolog, hogy az előző idényben a BL túl erősnek bizonyult a megtépázott gránátvörös-kékek számára, de az EL-ből a negyeddöntőben a későbbi győztes Eintracht Frankfurt ejtette ki őket, ami a Barca szintjén azért kínos).

A szakmai újratervezéssel megbízott Xavinak pénz, paripa és fegyver kell, mivel a meggyengült, szezon közben itt-ott sürgősséggel aládúcolt (Ferran Torres, Pierre-Emerick Aubameyang) kerettel képtelenség lenne nagy eredményeket elérni. Maga a vezetőedző is kijelentette: jelentős erősítés szükséges. A pénzügyi válság és az eredménytelenség együttesen negatív spirálba taszíthatta volna a klubot, de ekkor jön jól, hogy a Barcelona (a szuperklubok zöméhez hasonlóan) tényleg túl nagy ahhoz, hogy elbukjon, így nagyszabású manőverezés kezdődött. Két alapvető célt kellene teljesíteni:

1. Megerősíteni a keretet 4-5 kulcsjátékossal, hogy a csapatnak reális esélye legyen visszaszerezni a spanyol bajnoki címet és komolyan lehessen vele számolni a BL-ben. A pályán elért sikerek egyszerre duzzasztják a bankszámlát és a presztízst, márpedig a klubnak mindkettőre szüksége van.
2. Stabilizálni a klub pénzügyi helyzetét legalább annyira, hogy az új igazolások regisztrálhatók legyenek. Növelni kell az erősen megcsappant bevételeket és kordában kell tartani a fizetéseket.

Természetesen lehetett volna egy „teljes újratervezés” gombot is nyomni, és a saját utánpótlásra, valamint egy-két sztárra építve lassan újraéleszteni a Barcát, de ezt ma egyetlen szuperklub nem engedheti meg magának, bármennyire is logikus (felelős) lépés lenne. Kellenek a nevek, a sztárok, az eredmények: a globálisra hízott szurkolótábor nem viselne el egy évekig tartó (mégoly prudens gazdálkodással együtt járó) újjáépítési folyamatot.

Mivel a Barcelonánál nincs végtelen mennyiségű, a klubba pumpálható pénzzel rendelkező tulajdonos,

Laporta és stábja hazardírozni kezdett:

elkezdték elzálogosítani a jövőt, és minden erejükkel megpróbálják növelni a bevételeket, hogy lekerüljenek a klubot a pályán is gúzsba kötő béklyók.

A megtett és közeljövőben várható pénzügyi lépésekről a legjobb összefoglalót a futballgazdasággal foglalkozó Kieron O’Connor (felhasználónevén – Swiss Ramble – jobban ismert) közölte.

Pontokba összeszedve és egyszerűsítve, a fő lépések a következőek voltak és lesznek:

• A Barcelonáé az egyik legnagyobb adósságállomány (mindent egybevetve cirka 1,2 milliárd euró) a világfutballban. Ennek rövid lejáratú részét át kellett ütemezni. Ezt sikerült is elérni egy új, 595 millió eurós, de hosszú lejáratú hitel felvételével, minek nyomán elhárult az egyik legfenyegetőbb veszély. A hitelt nyújtó Goldman Sachs finanszírozza majd a Camp Nou bővítését és felújítását is (ezzel persze tovább nő az adósságállomány, mert muszáj hozzá egy másik hitel).
• Csökkenteni kellett és kell a még mindig rendkívül magas bértömeget, mivel ezt a spanyol liga pénzügyi szabályai kikényszerítik. Ez együtt járt játékosok elengedésével (Messi, Coutinho stb.), szerződések újratárgyalásával (Dembélé, Sergi Roberto, Piqué, Busquets, Jordi Alba) és az eladható értékek „erőszakos értékesítése” is ennek a része (ezért távozhat Frenkie de Jong, hiába nem akar – a klubnak viszont nagyon kellene az érte befolyó összeg és az, hogy leírhassa a fizetését).
• Új szponzorok felkutatása (így lett a Spotify a mez- és stadionszponzor).
• A helyi tévés jogok 10 százalékának értékesítése 25 évre az amerikai Sixth Street Partnersnek (bevétel: 267 millió euró). A Barcelona 400 millió euróért hajlandó eladni további 15 százaléknyi jogot. A klub azzal őrizte meg mozgásterét, hogy – hasonlóan a Real Madridhoz és az Athletic Bilbaóhoz – nem ment bele a La Liga és a CVC Capital Partners  között megköttetett, közel kétmilliárd euró értékű kollektív megállapodásba, amely pénzhez juttatta a megszorult klubokat, de cserébe a CVC-nek játszotta át a televíziós jogokból származó bevételek 8,2 százalékát a következő 50 évben.
• A Barcelona hajlandó eladni a Barca Licencing & Merchandising (BLM) 49,9 százalékos tulajdonrészét egy befektetőnek. Ez további 300 millió euróhoz juttathatja a klubot. A Barca Studios 49 százaléka is befektetőhöz kerülhet, igaz, a tartalomgyártó cég már a múlt év vége óta eladósorban van.
• Minden más területen is meg kell próbálni növelni a bevételeket (ebben segíthet, ha a koronavírus-világjárvány tényleg visszaszorul, és a jövőben nem befolyásolja a jegy- és meccsnapi bevételeket).
• A Barcelonának annyi szerencséje van, hogy financiális helyzete valamivel kedvezőbb, mint tavaly, valamint a La Liga pénzügyi fair play-szabályozása egy kicsit enyhült (többek között a COVID-járvány miatt), így „csak” nagyjából 500-600 (más számítások szerint 700) millió eurót kellene előteremteni.

Az újonnan érkezők regisztrációja ettől függetlenül egyelőre nem mehetett végbe:

a számítógépes rendszer egyszerűen lezár a Barcelona előtt, amíg egyenesbe nem kerül a klub.

A liga szakértői rendre átvizsgálják a Barcelona auditált pénzügyi beszámolóit, és ebből határozzák meg a játékosok (és a legszűkebb stáb) fizetésére fordítható limitet. Legutóbb ez 144 millió euró volt, az egyetlen mínuszos tétel a La Ligában (összehasonlításul: a Real Madrid 739 millió eurónál tart, pluszban, azaz óriási mozgástere van). Új limitmegállapítás a nyárra várható. Amíg egy klub nem csinál magának mozgásteret, addig korlátozásokkal néz szembe (kevesebbet költhet, vagy a legrosszabb esetben, ami a Barcelonánál bekövetkezett: nem regisztrálhat új játékost). Amint a klub kikerül a korlátozások alól – a bevételek növelésével és költségei, főként bértömege csökkentésével –, egyből könnyebb dolga lesz. A cél elérni azt a pontot, amikor a liga által megszabott limit megegyezik a tényleges bértömeggel, mert ettől kezdve már nem kell büntetőintézkedésekkel számolni. A La Liga számításait a szervezet hivatalos honlapján lehet figyelemmel kísérni.

A Barcelona ennek érdekében várhatóan további „tisztogatást” hajt végre a keretben, és ha minden kötél szakad, Frenkie de Jongot is beáldozhatja (a saját nevelésű fiatal csillagok értékesíthetők lennének, de érthető módon érinthetetlenek, szemben az exajaxossal). De a holland sztáron kívül még megpróbálják elsózni mindazokat, akik elsózhatók és Xavi nem ragaszkodik hozzájuk; ezzel két legyet ütnek egy csapásra: bevételt termelnek és megszabadulnak a fizetésektől.

Ha ez megvan, kell(ene) még egy középhátvéd, és miközben lezárul a lázas átigazolási tevékenység, jöhetnek a további lépések annak érdekében, hogy megfelelő szintre kerüljön a kiadás-bevétel mérleg, továbbá az ebből levezetett, az egész csapatra vonatkozó fizetési limit, majd kinyíljon a regisztrációs ablak.

Elképzelhetetlenül nagy blama lenne, ha nem sikerülne keresztülvinni az erősítések regisztrációját – erre aligha számíthatunk.

Középkori példával élve: a Barcelona most olyan, mint egy hadba szálló földesúr, aki zálogba csapta egy csomó értékét, eladta a családi értéktárgyak és birtokok egy részét, adóbérlőknek adta ki adószedési jogait, azaz megpróbál mindenből pénzt csinálni annak érdekében, hogy megerősítse hadseregét, és reménykedik, hogy győztesen tér majd haza. Utóbbira persze nincs garancia.

Ha Laportának bejön a hazárdjáték, ünnepelni fogják. Nagy kérdés azonban, hogy mi lesz, ha az erősítések nem hozzák a várt eredményeket, és a Barcelona rosszul elsült átigazolások érdekében zálogosította el értékeit hosszú távra. Robert Lewandowski a világ egyik legjobb és legkevésbé sérülékeny csatára (amióta élvonalbeli szinten futballozik, pályára lépett a bajnokik 94 százalékán, ami egészen döbbenetes mutató; miképpen az is, hogy 2008/2009 óta csak egy bajnoki idényben szerzett 14-nél kevesebb gólt), de nem a jövő embere. Vele most kell nyerni, mert elképzelhető, hogy hamarosan elkezd hanyatlani. A hazardírozás, amit a Barcelona véghezvisz, azt a célt szolgálja, hogy rögtön, ugrásszerűen javuljon az eredményesség. A sikeresség nagyobb bevételekhez juttatja a klubot, a nagyobb bevételek és jobb eredmények segítenek kikeveredni a negatív spirálból. Legalábbis ez a terv.

Ha nem jön be, az szerfölött kínos és a klub helyzetére nézve veszélyes is lehet, hiszen már jóval kevesebb lesz a „zaciba csapható” érték. Gondoljunk bele: a klub most az azonnali bevétel érdekében hajlandó lemondani a merchandisingból és licencelt termékekből/licencjogokból származó bevétel majdnem feléről… Ugyanakkor azt érzi a szemlélő:

valahogy mindig lesz, a Barca tényleg túl nagy ahhoz, hogy végképp elbukjon.

Hiszen ez a bukás senkinek nem áll érdekében, sem a spanyol, sem az európai futballban. A klub nagysága maga a biztosíték a fennmaradásra, egyben mindig elegendő vonzerőt jelent a játékosok számára. A felelős gazdálkodáshoz hasonlatos „úri huncutságokkal” meg foglalkozzon a Bayern München – gondolhatják Barcelonában.

Utánuk az özönvíz, de könnyen lehet, hogy a menekülés sikeres lesz.