1. Végre sikeres torna! Egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy a vb sikeres lesz: az azt megelőző argentínai vb-re rányomta a bélyegét a katonai junta, mely a saját nacionalista propagandájának rendelte alá a csalások sorozatát hozó vébét, míg a ‘80-as Európa-bajnokság érdektelenségbe és nézőtéri balhékba fulladt. Ehhez képest a spanyolországi vb valódi közönségsikert hozott, a lehető legfontosabb időpontban. Innentől már nem volt többé kérdés, hogy az olimpia vagy a focivébé a nagyobb esemény a világon.
2.Végre 24 csapat! A 16 csapatos vb az 1930-as évek viszonyait tükrözte, a sok, újonnan függetlenné váló ország megjelenésével nyilvánvalóan emelni kellett a létszámon, ezt végül Joao Havelange vezényelte le. Az első, 24 csapatos vb előtt voltak aggodalmak a mezőny felhígulása miatt, de ezekről gyorsan kiderült, hogy alaptalanok, a vébé pedig végre egy teljes hónapig tartó, folyamatos izgalmakat nyújtó esemény lett.
3. Végre VILÁGbajnokság! Korábban a vébék mezőnye valamiféle elit klubnak tűnhetett, amit Európának és pár dél-amerikai csapatnak találtak ki, és a rend kedvéért egy-egy ázsiai és afrikai csapat is színesítette a palettát. Ez viszont már egy rendes világbajnokság volt, ahol mindegyik földrész képviseltette magát, sőt, az úgynevezett kiscsapatok többsége abszolút igazolni is tudta, hogy ott a helye.
4. Hol máshol, mint Spanyolországban? A nyolcvanas évek eleje Spanyolország nagy időszaka volt: a több évtizedes diktatúrából fokozatosan felszabaduló ország a lehető legjobb időpontban mutathatta meg magát a világnak. A fellendülő spanyol kulturális élet, a fejlődésnek induló gazdaság, az európai integrációban való részvétel mellett ez a vb is egy fontos lépcsőfok lehetett a modern Spanyolország történelmében.
5. Válogatott foci > klubfoci. Bár a hangsúly fokozatosan tolódott a klubfoci felé, évtizedeken keresztül a válogatott futball jelentette a labdarúgás motorját, és gyakran a nagy tornák hozták el a taktikai újításokat is. Nem mellesleg a nézők túlnyomó többsége itt láthatta csak a világ legnagyobbjait, hiszen akkoriban nem tíz szuperklub gyűjtötte össze őket. A klubfoci és a válogatott foci között még pont egészséges egyensúly idején rendezett 82-es vb mutatta be talán a legtöbb új sztárt a világnak, és távolról sem csak a távoli földrészekről, hiszen még a francia vagy a lengyel válogatott is meglepetést tudott okozni.
6. Ott volt, akinek ott kellett lennie. Minden vébén vannak nagy hiányzók – négy évvel korábban kapásból otthon maradtak az Európa-bajnok csehszlovákok, a sztárok sorát felvonultató angolok és a mindig erős csapattal rendelkező szovjetek és jugoszlávok –, de ‘82-ben mintha mindenki, aki számított, jelen lett volna. A vb-ezüstérmes hollandok a generációváltás áldozatai lettek, és a következő két tornát is kihagyták, míg a dánok és a portugálok nagy csapata még alakulóban volt, a románoknak sem volt Hagi-kaliberű játékosuk még. Tényleg a legjobbak voltak kint, és nem nagyon volt hiányérzete akkor senkinek.
7. A háború vége. A spanyolországi vb idejére jutott egy háborús konfliktus, ami egy időben azzal is fenyegetett, hogy a brit csapatok visszalépnek a tornától (legalábbis a kormány fontolgatta ezt is). Szerencsére nem így történt, sőt, pont a vb rajtja után egy nappal jött létre a tűzszünet az argentinok és a britek között. Igaz, a hazai szurkolók jó része a latin-amerikaiakkal szimpatizált, és a spanyol-angol meccsen nem is rejtették ezt véka alá, talán ennek is volt szerepe abban, hogy a spanyolok akkorát harcoltak egy tét nélküli meccsen.
8. A zavargások elmaradtak. A tömegturizmus a nyolcvanas évekre jutott arra a szintre, hogy tízezrek érkezhettek el egy vb ürügyén egy országba, a meccseket pedig összesen 2 millióan látták a helyszínen. Bár sokan féltek a vb előtt, sikerült elkerülni az olyan nézőtéri botrányokat, mint amilyen két évvel korábban történt az olaszországi Eb-n. Az angol huligánok persze itt is hallattak magukról, de komolyabb tömegbalhé ezúttal szerencsére nem volt, néhány elszigetelt esettől eltekintve nagyon jó hangulat uralkodott.
9. A meglepetések vébéje. Rögtön a nyitómeccs megadta az alaphangot az argentinok vereségével, aztán jött a többi. Algéria, Kamerun, Honduras, Észak-Írország, Kuvait mind-mind képes volt kisebb-nagyobb meglepetéseket okozni, és ki gondolta volna, hogy a lengyelek és a franciák is négy közé jutnak?
10. A modern vébék leggólerősebbje.
11. Viva España! A 82-es vébé volt az első, amely tényleg zenei vonalon is megragadt a világ közvéleményében: bár a hivatalos dalt Placido Domingo énekelte, sokaknak – így a kapcsoláskor ezt halló magyar nézőknek is – az Y Viva España című dal jelentette ezt a vébét, mely egyébként egy holland szerző dala volt eredetileg, de érthetően készült belőle több spanyol verzió is.
12. Unortodox mezszámozás. A mai játékosuralomból visszanézve egészen hihetetlen, hogy több válogatottnál sem volt kívánságműsor a számozás, sőt. A legradikálisabbak hagyományosan az argentinok voltak, ahol ábécésorrendben osztották ki a mezszámokat, ebben kizárólag Maradona 10-ese volt a kivétel, viszont Fillol kapus 7-essel védett, az 1-es mezt pedig a középpályás Ardiles kapta. Az angoloknál legalább kapus kapta az 1-est, 12-est, 22-est, Keegan pedig a 7-est, őket leszámítva ábécésorrend érvényesült (ezért játszott Brooking 3-assal), az olaszoknál pedig posztonként indult az ábécésorrend, így kaphatta a középhátvéd Scirea a 7-es mezt.
13. Afrika megmutatja. Afrika addig leginkább viccek tárgya volt (lásd a zaire-i védőt 1974-ben, aki elrúgta a labdát a szabadrúgásra készülő ellenfél elől), ‘82-ben azonban mind a veretlenül kieső Kamerun, mind pedig a németeket legyőző Algéria megmutatta, hiba volt lesajnálni őket, és ezzel felrakták Afrikát a világ futballtérképére.
14. Kirakat. Még gyerekcipőben járt a nemzetközi játékosmegfigyelés, ezért a nagy tornák mindig kirakatként is szolgáltak akkoriban. Ma már ezért ritka, hogy valakire egy vébén figyeljenek fel az európai klubok, 82-ben azonban még számos noteszt teleírtak a játékosmegfigyelők, különösen, ha távoli kontinensről vagy a vasfüggönyön túlról jött az illető: a kameruni N’Kono és M’Bida, a hondurasi Arzu és Figueroa közvetlenül a vb után kapott spanyol illetve francia szerződést, és a lengyel Paweł Janas játékára is ott figyelt fel az Auxerre. Nem mellesleg a fél brazil válogatott is a következő években Európába szerződött, mint ahogy az algériai Rabah Madjert is a németeknek lőtt gólja tette kapóssá.
15. Végre gól a nyitómeccsen! A vébék nyitómeccse hagyományosan dögunalom volt, már a hatvanas években is, 1966-tól kezdve gól sem esett rajtuk – egészen 1982-ig. Ráadásul mindjárt egy meglepetéssel indult a torna, mert Erwin Vandenbergh góljával a belgák legyőzték a címvédő argentinokat. Pedig az összefoglaló alapján mindkét csapat rúghatott volna simán három-négy gólt.
16. Egy halhatatlan kép!
Simply one of the best Maradona-pics ever. Against Belgium, World Cup 1982 #Maradona #Belgium #campnou #WorldCup #football #greatphoto #Argentina pic.twitter.com/Lx4HSF5hBz
— MotherSoccer (@MotherSoccerNL) August 31, 2019
17. Magyar rekord! Magyarország rögtön az első meccsén gólrekordot állít fel Salvador ellen. Ennél többet még soha senki nem lőtt vébéken egy meccsen, és ez könnyen lehet, hogy így is marad. Sőt, Kiss László is tart két rekordot a mi napig: a leggyorsabb mesterhármasét és a csereként szerzett legtöbb gólét.
18. A Seiko óra. Egy napig úgy tűnt, Nyilasi Tibor kaphatja a leggyorsabb gól szerzőjének járó Seiko aranyórát, de aztán jött Bryan Robson, aki 27 másodperccel a kezdő sípszó után köszönt be a franciáknak. A vb előtt a Manchester Unitedhez szerződő Robsont ez a gól tette világszerte ismertté, és hiába volt jelen még három másik nagy tornán, az állandó sérülései megakadályozták benne, hogy igazán kifussa magát, így neki is ez a vb volt a csúcs.
19. Admiral. A vébé egyik ikonikus meze volt az angolok háromszínű Admiralja, mely azonban elképesztő amatőrséget rejtett: a cégnél valamiért senkinek nem jutott eszébe, hogy a spanyolországi hőségben nem a legjobb ötlet vastag akrilból készült anyagba bújtatni a fiúkat. Az első meccsen facsarni lehetett az izzadságot a mezből, Paul Mariner egymaga öt kilót fogyott 90 perc alatt. Az Admiral pánikszerűen próbálta menteni a menthetőt, és legyártott pár új garnitúrát könnyebb, nyári szövetből, de rohammunkában varrták rá a mezekre az emblémákat: egyrészt rossz helyre, másrészt a következő meccsen már az első félidőben lepotyogtak. Ettől még a mez ikonikus.
20. Jupp. Az NSZK-Algéria meccs előtt Jupp Derwall, a német szövetségi kapitány azzal viccelődött a sajtótájékoztatón, hogy ha kikapnak a teljesen esélytelen észak-afrikai csapattól, a meccs után fel is száll az első gépre és megy haza. Az elképzelhetetlen azonban megtörtént, Algéria nyert, Derwall viszont maradt, és végül sikerült a pokol tornácáról visszarángatnia a csapatát.
21. Whiteside rekordja. Norman Whiteside, az északírek középpályása 17 éves és 41 napos korában játszott Jugoszlávia ellen, ezzel Pelét megelőzve ő lett a legfiatalabb játékos, aki valaha világbajnokságon pályára lépett. Sőt, ezt a rekordot a mai napig ő tartja. Más kérdés, hogy a Manchester United szupertehetsége sorozatos sérülései miatt nem tudta hozni az elvárásokat, és mindössze 26 évesen visszavonult. 1982-ben azonban ennek még semmi nyoma nem volt, és ő is részese volt az északírek sikereinek.
22. Kuvaiti közjáték. Kuvait eddigi egyetlen vébéjén nehéz ellenfelekkel szemben is helytállt, pontot rabolt Csehszlovákiától, ám leginkább egy szürreális balhé miatt emlékszünk rájuk. A második meccsükön, a franciák ellen, 1-3-as állásnál a nézőtéren valaki belefújt a sípjába, amikor a kuvaiti védők leálltak, Giresse viszont a hálóba lőtt.
23. Narey gólja. Bár a brazilok szebbnél szebb gólokkal verték a skótokat, a meccs (és az egész torna egyik) legnagyobb gólját a skót Dundee United védője, David Narey lőtte, méghozzá „csőrrel.”
24. Új-Zéland. Bár nem tudott más vb-újoncokhoz hasonlóan meglepetést okozni, pont a legnehezebb csoportba sorsolták, és ugyan nem vallottak szégyent, a kiwik három sima vereséggel távoztak a skótok, a szovjetek és a brazilok ellen. A tornán mégis megtudhattuk, Új-Zélandon is tudnak ám focizni, miután Kína legyőzésével kvalifikálták magukat a tornára, és itt ismerte meg a világ a következő évtizedet Európában végigjátszó Wynton Rufert. Egyébként is, egy világbajnokság attól világbajnokság, ha még Új-Zéland is kijuthat, nem?
