MTK és ellenfele teljes egyetértésben: ötven éve még nyáron is tombolt a bundaszezon

A bevezetőnél plasztikusabb, ha bemutatjuk, miként szerepelt a meccs jegyzőkönyve a sportlapban:

MTK: Hajdú (-) – Török (-), Dunai (-), Csorna (-), Csetényi (-) – Strasszer (-), Kovács (-), Oborzil (-) – Becsei (-), Kiss (-), Kunszt (-). Csere: Kiss helyett Berecz (-) a 40. percben.

Egyetértés: Varga (-) – Galambos (-), Józsa (-), Komáromi (-), Sóvári (-) – Nell (-), Siklósi (-), Halápi (-) – Szuromi (-), Weimper (-), Szepessy (-).

Az MTK-nak ez már a második súlyos balhéja volt abban az évadban.

A csapat az 1970/71-es bajnokságot az ötödik helyen zárta, majd az őszi idény kezdete előtt Hajdú József kapus, továbbá Török József, Dunai Lajos, Strasszer László, Sárközi István, Oborzil Sándor, Koritár Lajos, Kiss Tibor és Becsei József bejelentette, hogy a továbbiakban nem hajlandó Palicskó Tibor edző irányításával futballozni.

A kilencek lázadása komoly következményekkel járt: a kék-fehér klub egy évre eltiltotta az amilyen önhatalmú, olyan elfogadhatatlan döntést hozó játékosokat. Majd a Hungária körúti vezérkar meggondolta magát, és felfüggesztette a büntetéseket, ám a Magyar Testnevelési Szövetség Budapesti Tanácsa hatályon kívül helyezte a felmentő határozatot, és minden rebellist elmeszelt: Dunait 1972. december 31-ig, Sárközit 1972. szeptember 30-ig, Kisst 1972. június 30-ig, a többieket 1971. december 31-ig fosztotta meg játékjogától. Aztán a téli szünetben Hajdú, Török, Strasszer, Oborzil, Koritár, Sárközi, Kiss és Becsei csatlakozhatott a kerethez, Dunai pedig a tavaszi harmadik fordulóban játszhatott először.

Addigra az MTK már-már reménytelen helyzetbe került, mert az ősszel egyetlen győzelmet aratott (2-0 az utóbb kieső Eger ellen), négyszer döntetlent ért el, és tízszer alulmaradt. Az őszi nyitányon éppen az Egyetértéssel találkozott, és úgy kapott ki 2-0-ra, hogy a szurkolók többsége nem tudta, a kék-fehér csapatban ki, kicsoda. Az összeállítás ez volt: Brünyi – Pécsi‚ Oláh, Csorna, Rab – Kovács Béla (Borik), Csetényi, Bányász (Borsó) – Mezei, Kermanidisz, Kunszt. Borsó tizennyolc, Bányász, Kovács Béla és Kunszt tizenkilenc, Borik és Csorna húsz, Kermanidisz huszonegy, Kiss, Koritár és Mezei huszonkét, Brünyi huszonhárom éves volt, a kékfülű együttest akár az utánpótlás-bajnokságban is indíthatták volna.

A Rutin FC-vel, az Egyetértéssel ez nem történhetett meg, de a botrány Soroksárt sem kerülte el. Az FTC-vel 1971. október 30-án vívott találkozó a hetvenötödik percben, 1-1-nél félbeszakadt. A korabeli leírás szerint azért, mert

Mucha szöktette a lesen álló Albertet, Józsa a 16-oson belül felvágta a középcsatárt. A játékvezető a 11-es pontra mutatott, majd az Egyetértés játékosainak kérésére kiment Borzási partjelzőhöz, azután visszavonta a tizenegyest. Igaza volt, mert a partjelző a szabálytalanság előtt jelezte, hogy Albert lesen állt. Az eset után Bana partjelzőt kővel hátba dobták, Müncz pedig lefújta a mérkőzést.

A találkozó 1-1-es eredményét megsemmisítették, egyik csapat sem kapott bajnoki pontot. Az FTC fellebbezett, hiába. Majd az Egyetértés a tavasszal csaknem olyan rossz sorozatot produkált, amilyet az MTK az ősszel: mindössze két mérkőzést nyert meg (Komló 3-0, Diósgyőr 1-0), hétszer ikszelt, hatszor vesztett. Pedig kerete régi, kipróbált labdarúgókból állt, akik az akkori idők engedélyezett doppingszere, a gebin reményében szerződtek a külső kerületi klubhoz.

Játékosai közül Varga László kétszer bajnok volt a Vasassal (1966-ban veretlenül), Galambos Antal az FTC-ben és a Honvédban, Józsa Sándor a Honvédban játszott; Sóvári Kálmán bajnoki címet nyert az Újpesttel és a törzsgárdához tartozott a válogatottban; Nell Lajos a Vasasban és a Győrben futballozott, az ETO-val kétszer nyert MNK-t; Halápi István az Újpesttel NB I-es aranyérmet szerzett, az MTK-val KEK-döntőt játszott; Szuromi Antal a Dorogban, a Tatabányában és az MTK-ban egyaránt kitűnt, egyszeres válogatott volt; Karába János Dorogon és az FTC-ben játszott, 1967-ben bajnokságot nyert a Ferencvárossal; Katona Sándor kupagyőztes volt a Honvéddal, majd kétszer bajnok, egyszer VVK-döntős az FTC-vel.

Az Egyetértés haloványnál is sápadtabb tavasza, valamint a Hungária körúti bundagyanú roppant izgalmassá tette a bajnokság véghajráját.

Különös idők jártak, az MLSZ akkoriban állást foglalt a mellett, hogy nincs szükség kézzel fogható bizonyítékra; ha a túl békés játékból megegyezésre lehet következtetni, a gyanú is elég a büntetéshez.

Márpedig az Esti Hírlap azt írta az MTK–Teljes Egyetértésről: „Mindkét csapat tagjai gondosan vigyáztak egymásra, s arra, hogy a nyári vakáció előtt nehogy elfáradjanak vagy megsérüljenek. Sokat méltatlankodtak, bundát kiabáltak a nézők. Lehet, hogy nem volt az, de a háromezer ember mindenesetre becsapva érezte magát.” A Népszabadság sem kímélte az alibizőket: „Sajnos, ez a mérkőzés sem vetett jó fényt a nemzeti bajnokságra, mert ismét manipulálásról beszélnek. Más kérdés, hogy – jóllehet, a megegyezésre nincs bizonyíték – bele kell-e nyugodni az ilyen futballba?!”

Ha nem is a cikkek alapján, a szövetség fegyelmi bizottsága negyvennyolc órán belül kihirdette, hogy „az 1972. július 5-én lejátszott MTK–Egyetértés eredményét (0-0) megsemmisíti – így bajnoki pontot egyik csapat sem kap –, továbbá mindkét együttes évi összeredményéből két-két büntetőpontot levon.” Ezzel az alig 13 pontos, már biztos kieső Szombathely előtt ekképpen festett a sorrend: 13. MTK 20 (34-40-es gólkülönbség), 14. Egyetértés 20 (26-35), 15. Eger 20 (32-61). Ebből kitetszik, hogy az ősszel mindössze hat pontot szerző MTK a visszafogadott zendülőkkel már-már kilábalt a slamasztikából, de a kímélő futball és a szövetségi verdikt újra a szakadék szélére állította.

Aztán a befejező fordulóban a Honvéd kivégezte az Egert (4-0), az Egyetértés pontot szerzett (gól nélküli döntetlen a Péccsel), míg az MTK nyerni tudott a Csepel ellen (3-1). Az utóbbi meccsről a Népsport megemlítette:

A közönség egy része minősíthetetlenül viselkedett, szidalmazta a sajtópáholyban ülő és dolgozni kívánó újságírókat.

Nyilván, mert merészelték megírni, hogy az MTK–Egyetértés pszeudo mérkőzésen „a játékosok sokat álltak a pályán, keresztbe rugdalták a labdát, küzdelemnek, játéknak a nyomát is alig lehetett felfedezni”. A Hungária körúti közönség akkor is tüntetett, bár nem az újságírók ellen. Ám a bennmaradás öröme a jelek szerint hamar feledtette, hogy az volt az az évad, amelynek során még a nyári kánikulában is tombolt a bundaszezon.