Ádám Martin angliai álmával elbánt a pontrendszer, de kinyílt egy kiskapu

Játékosként Angliába kerülni sokak álma. A labdarúgás szülőhazájában akár a második vonalban szerepelni – nagy eredmény, pláne, ha egy játékos Magyarországról indul. Angliába eljutni az NB I-ből jelenleg közbülső „ugródeszka” nélkül szinte lehetetlen. Ma a Premier League majdnem megugorhatatlan kihívás egy NB I-es játékosnak (2015/16 óta nem lépett pályára magyar az angol élvonalban, akkor Bogdán Ádám védett a Liverpoolban), de még a Championship is túl messze van, ahogyan azt Ádám Martin is megtapasztalhatta. A Paks hatalmas termetű centerének egy angliai lehetőség az álma, ám – amint arról az M4 Sportnak beszélt – a Brexittel bevezetett bürokratikus szabályozás miatt még a másodosztályba sem igazolhat.

Angliába sajnos nem szerződhetek, mert nincsenek meg azok az átigazoláshoz szükséges számaim, amelyek a Brexit után kellenek

– nyilatkozta.

A szabályozással Európa-szerte küzdenek. A „közepes” és „kis” ligákból, a topligás országok második vonalából nagyon nehézzé vált Angliába „átugrani”. Ennek a korábban az angol felvevőpiacra „szállító” bajnokságok mellett a kevésbé gazdag, ám remekül scoutoló angol klubok (pl. Brentford) és a jó európai kapcsolatokat kiépítő Championship-csapatok (pl. Barnsley) egyaránt kárvallottjai lehetnek. Az előző idény átigazolási tevékenységét a koronavírus-világjárvány is erősen befolyásolta, így alighanem 2022 nyarán kapunk tisztább képet arról, mennyiben változtatja meg a brit piacot és a klubok tevékenységét a 2021. január elsejével bevezetett pontrendszer. Mint mindig, most sem a közvetlen elit jár rosszul, hanem akik lejjebb vannak a „táplálékláncban”.

Ádámnak nem, Fiolának talán, Sallainak igen

A Brexittel bevezetett pontszámítás új kiadását júniusban jelentette meg az angol szövetség, azaz az FA. A 27 oldalas dokumentum nem tartozik a könnyen emészthető iratok közé, olyannyira nem, hogy több cég ajánl fizetős pontszámító szolgáltatást a kluboknak, hogy az átigazolásért felelős stáb gombnyomásra megkapja a megfelelő eredményt, és ne kelljen számolgatni.

Az újonnan kiadott szabályzat magyar szempontból a legfontosabb helyen nem változott: az NB I továbbra is a legalsó, hatodik szintre kapott besorolást, márpedig ebből a kategóriából nagyon nehéz Angliába igazolni.

A szerződtetéshez szükséges engedély (GBE) megszerzéséhez 15 pont szükséges. Ahhoz, hogy külön engedélyt lehessen kérni (ennek megadásáról egy bizottság dönt) szintén el kell érni legalább 10 pontot, vagy ifi játékos esetében bizonyítani kell a szerződtetni kívánó klubnak: kiszemeltje „jelentős potenciállal és megfelelő minőséggel bír ahhoz, hogy az angol futball fejlődéséhez hozzájáruljon”. A pontszámítási táblázatba elsősorban a következők számítanak bele:

• a nemzeti küzdelemsorozatokban lejátszott játékpercek,
• a válogatott találkozók,
• a kontinentális kupamérkőzéseken kapott játékpercek és a csapat nemzetközi szereplése,
• a játékos klubjának ereje, bajnoki helyezése.

A pontokat egy referenciaperiódus – a GBE-kérelem benyújtását megelőző egy év – alapján számolják.

A válogatottak alapembereinek van a legkönnyebb dolguk, már ha nemzeti csapatuk a világranglista első ötven helyezettje között található (Magyarország most a 37.).

Ha egy játékos világranglista top tízes válogatottban a meccsek legalább 30 százalékán pályára lépett a referenciaperiódusban, akkor automatikusan megkapja az engedélyt (ez az úgynevezett Auto-Pass). A 11–20. helyezettek esetében a határ legalább 40 százalékra, a 21–30. helyezetteknél legalább 60 százalékra, a 31–50. helyezetteknél legalább 70 százalékra emelkedik. Ha nincs Auto-Pass, akkor is jól lehet pontokat „kaszálni” a rendszeres válogatott szerepléssel. Amennyiben viszont a nemzeti csapat nincs a világranglista első ötvenben, akkor a játékos semmiképpen sem kaphat automatikus engedélyt, és két pontnál többet nem gyűjthet össze.

Jöhetnek a játékperc alapján számított „klubpontok”. A magyar NB I a hatodik, azaz a legrosszabb kategóriában van, és ez a legtöbb játékos angliai szerződését megtorpedózná: 2 pontnál többet nem lehet a játékpercek alapján összegyűjteni. Ha egy kategóriával feljebb sorolnák az NB I-et, akkor egy magyar élvonalbeli kulcsjátékos már 4 pontot gyűjthetne, ha kettővel, akkor 6 pontot. Tegyük hozzá: egy negyedik kategóriás bajnokságban minden percet végigjátszó futballista annyi pontot kap, mint egy topligában a percek 30 százalékát megkapó társa… Szóval ebben a számításban kulcsfontosságú szerepe van a bajnokság szintjének és az angolok által megállapított besorolásnak.

Régiónkból a szlovák és a román kivételével minden bajnokság besorolása jobb, mint az NB I-é (a csehek, horvátok, ukránok és osztrákok a 4., a szerbek, a lengyelek és a szlovének az 5. kategóriába tartoznak). Értékes plusz pontokat jelent, ha egy klub eléri az európai kupaküzdelmek során a csoportkört. Egy 5. vagy 6. kategóriás bajnokságból kizárólag a hazai szereplés alapján képtelenség összeszedni a kellő 15 pontot (10, illetve 5 a maximum), egy 4. kategóriásból extrém nehéz (15 a maximum). Ezért kell a játéklehetőség a válogatottban és ezért kell, hogy a játékos csapata legalább a csoportkörig eljusson egy európai kupában.

A transferroom.com korlátozottan elérhetővé tette GBE-kalkulátorát, ennek segítségével vizsgáltunk meg néhány magyar válogatott játékost. Más kalkulátorok eltérő eredményre juthatnak (ahogyan egy játékosügynök fogalmazott, ez teljesíti ki az őrületet).

• Ádám Martin (Paks): Nem játszott eleget a válogatottban (0 pont). A magyar bajnokságban hiába kulcsember és gólkirály, ez a játékperc alapú bajnoki pontszámításban alig hagy nyomot (1 pont). A Paks nem játszott nemzetközi kupában (0 pont). Jelenlegi csapata az NB I-ben szerepel (2 pont). Ez 3 pont, Ádám nem kaphat engedélyt az angliai játékra, s még különbizottság elé sem lehet vinni az ügyet.
• Sallai Roland (Freiburg): Folyamatosan játszik a válogatottban, melynek kulcsembere, és a magyar nemzeti csapat bent van az első 50-ben a világranglistán. Ennek hála automatikusan megkapná az engedélyt (Auto-Pass), de ha egyáltalán nem játszana a nemzeti csapatban, Bundesliga-játékosként akkor is simán átvinné a lécet (22 pont a válogatottság nélkül, úgy, hogy a Freiburg nem játszott az európai kupaporondon).
• Nego Loic (Fehérvár): Nagyon kevés NB I-es játékos érné el az engedélyhez szükséges ponthatárt, Nego ezek közé tartozik. Mivel fontos embere a válogatottnak, Sallaihoz hasonlóan automatikusan megkapná a GBE-t (Auto-Pass). Pedig magyarországi klubja és játékpercei alapján csupán 3 pontja lenne.
• Dibusz Dénes (FTC): Negóhoz hasonlóan megkapná az engedélyt, ehhez nagyban hozzájárul a Ferencváros jó szereplése az európai kupaporondon (pontjaiból 7 a válogatott, 4 a nemzetközi kupameccsek, 2 az európai kupaszereplés után jön).
• Fiola Attila (Fehérvár): 12 pontjának többségét a válogatott szereplés hozza. Külön engedélyt kellene kérni a számára egy bizottságtól.
• Lang Ádám (Omonia Nicosia): A ciprusi bajnokság az NB I-hez hasonló besorolású, így Langnak is 12 pontja van, döntően a válogatott szereplés miatt. Külön engedélyért kellene folyamodnia.
• Németh András (Genk): Az U21-es válogatott csatár klubja, a Genk a belga élvonalban szerepel (10 pont), és Németh pályára is lépett (felnőttek közötti bemutatkozás 2. kategóriás ligában, 5 pont). Más kategóriából is lenne még 2 pontja, így 17 ponttal megkapná az engedélyt. Pedig a belga élvonalban 3 meccsen csupán 17 percet játszott.

Szóval egy erős bajnokságban fiatalon bemutatkozni többet ér az Angliába igazolás szempontjából, mint NB I-es kulcsembernek és a válogatott kiegészítő játékosának lenni, már ha a futballista magyar klubja nem jut el egy európai kupa csoportköréig.

Ez az Angliába vágyó magyar fiatalok karrierívét, klubváltásait is befolyásolhatja, hiszen itthonról nagyon nehéz megfelelni a GBE-hez kellő kritériumoknak.

Amikor az AI Abacus szolgáltató cég a pontszámítási rendszer első közzététele után körképet készített, csak 7 olyan NB I-es játékost talált, aki megkapta volna az angliai engedélyt. Összehasonlításul: a szlovén és román élvonalban 8-8, a lengyelben 11, a szerbben 14, a horvátban 34, a csehben 37, az osztrákban 46, az ukránban 54 ilyen játékost leltek. Ez persze sehol sincs a török Szuperliga (301), a belga (243) vagy a holland (235) élvonal számaitól.

Záródnak az ajtók, nyílnak a kiskapuk

A szigorú szabályozás kevésbé érinti a Premier League klubjait: ide általában olyanok igazolnak, akik válogatott kulcsjátékosként vagy topligás spílerként hoznák a követelményeket. Nagyobb a hatás a külföldi játékosoktól az adatok alapján hirtelen „visszahőkölő” Championshipben: az Analytics FC kutatása alapján 70-ről 92 százalékra ugrott az angol másodosztályú átigazolásoknál a „domestic player bias”, azaz, hogy a csapatok mennyi hazai játékost szerződtetnek. A Brexit életbe lépése előtti utolsó nyáron (2020) húsz játékos igazolt a 4., 5. és 6. kategóriába sorolt bajnokságokból a Championshipbe. Tavaly nyáron már csak három.

Rossz hír volt a Brexit-szabályozás a skótoknak is, hiszen a topligás játékosok (engedélyt könnyedén megkapó) krémje számukra elérhetetlen. Annál népszerűbbek a kisebb bajnokságokból szerződtetett légiósok. A skótok – aligha véletlenül – kihagytak egy paragrafust az angol FA szövegéből, és így náluk akkor is külön bizottság elé lehet vinni egy játékos ügyét, ha az nem gyűjtött össze 10 pontot. A saját szabályok alapján működő bizottság megőrzése kulcsfontosságú volt a skótoknak, hiszen egy angliai szigorúságú szabályozás lehetetlen helyzetbe hozta volna klubjaikat. Hosszas tárgyalások után tavaly decemberben zöld jelzést kaptak a skótok, s megtarthatták az eltérő szabályozást.

„Nem túlzok, ha azt állítom, ez volt az egyik legfontosabb dolog a klubjaink számára. Az alternatívára gondolni sem merek – rendkívüli módon korlátozta volna a magas szintű játékosok beáramlását, és ez katasztrofális pénzügyi következményekkel járt volna, hiszen sok skót klub üzleti modellje a külföldi játékosok importján, továbbfejlesztésén és eladásán alapul” – mondta a döntés után a skót professzionális liga (SPFL) ügyvezetője, Neil Doncaster.

A skótok kibulizták maguknak a kiskaput, és erre szükségük is van.

Egy aktuális példa: az Aberdeen az elmúlt hetekben szerződtette az MTK két válogatott futballistáját, az albán Ylber Ramadanit és az északmacedón Bojan Miovszkit. Mindkét játékos erősítést jelenthet az Aberdeennek és mindkettőben van továbbértékesítési potenciál, ám a pontszámítás alapján Angliában nem hogy nem kaphatnának engedélyt, hanem még csak bizottság elé sem lehetne vinni kérelmüket. Ugyan Skóciában sem kapnák meg automatikusan az engedélyt, ám a külön bizottság előtt már „meg lehetett érvelni” a két játékos szerződtetését.

A külön bizottság az alapján dönt, hogy a játékosok erősítést jelentenek-e a skót futballnak. Az Aberdeen meghallgatást kért Ramadani ügyében, és a bizottság úgy döntött, az albán középpályás megkapja az engedélyt. A határ északi oldalára jóval könnyebb út vezet, és ez a később Angliába vágyók segítségére lehet, mivel a skót bajnokság már 3. kategóriásként „fizet”.

Ramadani példájával élve: ha a középpályás egy idényen keresztül kulcsemberként játszik az Aberdeenben (3. kategóriás klub – 8 pont, a játékpercek legalább 80 százalékát a pályán töltötte – 7 pont), már szerez elég pontot ahhoz, hogy tovább tudjon lépni az angol Championshipbe, és még válogatott vagy európai kupaszereplésre, vagy jó bajnoki eredményre sincsen szüksége. Az MTK-ban ugyanilyen mutatókkal 3 pontot szedett volna össze.

Brexit-pillangóhatás

A Brexit „pillangóhatása” persze ennél több területen érződik. A pontrendszer miatt megváltozhatnak a csapatok transzferpreferenciái. Az angol kluboknak a jövőben lehet, hogy jobban megéri amerikai bajnokságokat megfigyelni a közép- vagy kelet-európai ligák helyett. Az AI Abacus már említett számítása szerint például az argentin, brazil, mexikói, kolumbiai, uruguayi, chilei és amerikai első osztályban 703 „azonnal igazolható” játékos volt, a mi régiónkban csupán 219, a topligás országok második vonalában pedig csak 80. Jelentős különbség!

Elképzelhető, hogy potenciális bombaüzleteket nem lehet nyélbe ütni. Ha a pontrendszer 2014-ben is működik, a Leicester City nem szerződtethette volna Rijad Mahrezt, aki átigazolása előtt a francia másodosztályú Le Havre-ban futballozott, és épphogy bemutatkozott az algériai válogatottban. Tehát egy valódi játékos-megfigyelési bravúrtól – amelynek kulcsszerepe volt később a Leicester szenzációs bajnoki címében – esett volna el a klub és a liga. Felfordulás van az utánpótlás-korosztályú labdarúgók piacán is. Nem lehet 18 éven aluli külföldi fiatalokat Angliába szerződtetni (Pogba, Fabregas…), de az ifjú angol tehetségek (Sancho, Bellingham…) sem mehetnek már könnyen más ligákba. A 18 éven aluli ír tehetségek nem igazolhatnak Angliába, és más európai klubokkal kezdtek szemezni, ugyanakkor a felnőtt ír játékosok (Európában egyedüliként) mentesülnek a pontrendszer alól, tehát ők jól jártak.

A brit ígéretekért az eddiginél is nagyobb a harc, akár már 13-14 éves korban megpróbálnak rájuk lecsapni a topklubok, jelentős kiadásokat sem sajnálva.

A brit klubok erősítik országon belüli scoutinghálózatukat.  Nagyobb szerepet kaphatnak a szatellitklubok és fiókcsapatok, mint például a (Manchester) City Group „istállójába” tartozó belga második ligás Lommel, amely Vancsa Zalán munkaadója. Ha a Lommel feljut (ez a cél), akkor könnyen gyűjthetik a pontokat a belga klubhoz irányított, angliai engedélyt még nem kapó fiatalok. Minden változik, és itt is az nyer, aki jobban alkalmazkodik.

„Az adatok szerint néhány klub már nem tudja a korábbiakhoz hasonlóan kihasználni, hogy mások által nem annyira figyelt európai bajnokságokból hoz el játékosokat. Pedig néhány csapat nagyon hatékonyan használta ezt a stratégiát, amely jelentős pénzügyi és sportszakmai előrelépést hozott. Természetesen erre a Brentford a legjobb példa” – állapítja meg az Analytics FC tanulmánya, amely felhívja a figyelmet arra, hogy a nagy klubok ugyan „ütésállók”, a kisebbek közül jókora előnybe kerülhetnek azok, amelyek hamar és jól reagálnak az új szabályozásra.

Közép-Európában meg feltehetőleg füstbe megy jó pár angliai álom, vagy kerülő úton kell eljutni – ugródeszkául szolgáló bajnokságokon keresztül – az álmok földjére.