Újpest 1-0, FTC 1-0, nézőátlag: 15 533 – őrület volt ötven éve az először NB I-es ZTE körül

Az NB I/B-s egerszegi nézőátlag hetvenegy őszén 7735, hetvenkettő tavaszán már 8660 volt. A Szegedi EOL mögött ezüstérmesként feljutó együttes a nyolcadik fordulótól – a huszonnegyediket kivéve – egyfolytában az első vagy a második, azaz NB I-es helyen állt. A bajnokság utolsó harmadában minden Zete-meccs tudósítása a Zalai Hírlap címoldalán kezdődött.

Amikor aztán véglegessé vált az első osztályú tagság,

a sportkör azzal fordult a szurkolókhoz, hogy a drukkerek társadalmi munkában segítsék a helyi sporttelep átépítését.

A kérés nem váltott ki akkora visszhangot, amekkorára a nézőszám alapján számítani lehetett, de a lelátó bővítésekor így is hárommillió forint értékű segítséget nyújtottak az önzetlen hívek.

Ez akkoriban 1225 ember egy havi fizetése volt összesen.

A stadion főpróbáját szeptember 10-én, a Göcseji randevú elnevezésű esztrád műsorral tartották, és tízezren tapsoltak Bodrogi Gyulának, Kabos Lászlónak, Rátonyi Róbertnek, Voith Áginak, valamint a Generál együttesnek, amely azon a nyáron a Mit tehet az ember egy eltört szerelemmel? című felejthetetlen opusszal hódított a Táncdalfesztiválon.

A müncheni olimpia miatt szeptember 17-re halasztott NB I-es nyitányon már húszezren tolongtak. Pedig nem az FTC vagy az Újpest, hanem a Tatabánya látogatott Zalaegerszegre, igaz, a vendégek irányító középpályása a Megyeri útról menesztett Göröcs János volt. A mérkőzés egyetlen gólját Szabó lőtte, de nem Rezső, aki az NB I/B-ben második volt a mesterlövészek listáján, hanem György, aki nem kevesebb, mint 510 első osztályú meccset játszott, mindig a Tatabánya csapatában. Már a harminchetediket taposta, amikor dr. Lakat Károly szakvezető beállította a válogatottba, de első és utolsó címeres mezes fellépését ő meg az egész magyar futball egyaránt megemlegette, mert az Egyesült Államok amatőrjei 1979 őszén 2-0-ra nyertek a nagyrészt üresen ásítozó Népstadionban.

A ZTE veresége nem vette el az egerszegi szurkolók kedvét, a Szeged elleni találkozón is 20 ezren töltötték meg a tribünöket.

Megérte kitartaniuk, mert a Zete első NB I-es győzelme 4-0-ra rúgott. Az Újpest vendégjátéka alkalmával már 22 ezren gyűltek egybe, és a Zalai Hírlap másnap azt jelenthette: „Két vállon a bajnok!” Az újonc 1-0-ra nyert, a gólt Tóth József szerezte, a védő Molnár László 9-es osztályzatot kapott a sportlaptól, mert „Dunai II hosszú szakaszokra láthatatlanná vált”, le is cserélték mellőle.

Az Újpest másodszor szerepelt az NB I-ben Zalaegerszegen. Ez meg hogy lehet? Úgy, hogy 1959 tavaszán, a Szombathely–Honvéd találkozón Emsberger Gyula játékvezetőt almával fejbe dobták, mire a bíró a 18. percben véget vetett a mérkőzésnek Az incidens miatt két meccsre bezárták a Haladás pályáját, ezért a Honvédot másodszorra Sztálinvárosban, míg az Újpestet Egerszegen fogadta a vasi csapat. A lilák akkor sem remekeltek, 1-1-gyel kellett beérniük.

Az FTC pedig ugyanúgy járt Zalában, akár az Újpest: ugyancsak 22 ezer néző előtt szintén 1-0-ra kikapott.

Szimacsek Tibor mindjárt az első percben beköszönt, majd megsérült, és már a 12. percben le kellett cserélni. Így is hős lett, miként Déri László, a kapus, aki hárította Juhász István tizenegyesét.

A Népsport Albert Flóriánt tette meg első számú felelőssé, a „Császárnak” adta a leggyengébb érdemjegyet (3-ast). Majd azt írta: „A Ferencvárosnak – és a csapaton belül Albertnek –, Zalaegerszegen is óriási varázsa van (volt?). S ahogy teltek a percek, úgy tünedezett el az áhítat, a varázs. Őszintén sajnáljuk az Aranycsapat óta eltelt idők legnagyobb magyar labdarúgó-egyéniségét, hogy még saját múltja sem ösztönzi jobb, hasznosabb, ha nem is jó, de legalább elfogadható teljesítményre. Gyenge játékát még az sem mentheti, hogy a Ferencváros egésze sem volt képes felnőni az újonc Zalaegerszeghez.”

Nem tudott felnőni a Honvéd (4-1) és az MTK (4-0) sem, a fővárosi nagyok közül egyedül az angyalföldiek nyertek a ZTE vendégeként. Csupa V volt aznap Egerszeg: Vidáts és Várady szerezte a Vasas-gólokat (2-1). Közben az évad zalai nézőátlaga 15 533-ra csökkent, mert a kispestiek legyőzése előtt hatalmas vihar támadt a vidéki városban, és a nézők fele hazamenekült az orkánszerű szél és a jégeső elől. „Nyolcezren áztak a lelátókon, amikor Bíróczky játékvezető döntése után a két csapat kivonult a pályára” – állt a korabeli tudósításban.

A ZTE végül a hatodik helyet szerezte meg,

miután hazai mérlege – 10 győzelem, 3 döntetlen, 2 vereség – kimagasló volt. A kitűnő pozíció abból is fakadt, hogy Szőcs János edző csapata a bajnokság utolsó harmadában csak egyszer vesztett, és hatszor nyert. Az évad tizenegyében Déri, Filó László és Szabó is helyet kapott, a posztonkénti rangsorban második volt Mihalecz István, harmadik Molnár, negyedik Bita József és Papp Antal. Déri még 1973 őszén is listaelső maradt, nem utolsósorban azért, mert a Fáy utcában, ahogyan mondani szokás, kivédte a Vasas-labdarúgók szemét, a Hétfői Hírek Déri nagy napja címmel számolt be az 1-1-es találkozóról. Aztán Bolemányi János 1975-ben került be az évad tizenegyébe, úgyhogy Zalaegerszegen a hetvenes években nem voltak kapusgondok.

Egyebek se nagyon, mert – ahogyan Soós István, a csapat legfiatalabbjainak egyike említette – „mindenki jól érezte magát: mi a pályán, a nézők meg a lelátón”. A szezon utolsó napján, az MTK ellen akkora volt a hangulat, mintha bajnokságot nyert volna ZTE, és Szabó Rezső mesterhármassal örvendeztette meg a hálás publikumot.

A trükkös csatár három nappal korábban Salgótarjánban olyan szólógólt lőtt, hogy még a Stécé masszőrje is feküdt,

s ez nem csupán legenda, mert a helyszíni tudósításban az állt: „Egyedül indult meg az ellenfél térfelének közepéről, s miután az egész hazai védelmet átcselezte, 8 m-ről Magyar mellett a kapuba gurított.”

Dériből utóbb a tapolcai Bauxit Étterem és a Tó Presszó üzletvezetője lett, majd tizennyolc évet Németországban töltött, ma Hévízen él. Bolemányi meghalt, akárcsak Papp Antal, Prokisch Károly, Szimacsek és Szabó. Molnár játék-, majd technikai vezetőként működött, a Zalaszám Informatikai Kft. kereskedelmi ágazatának üzletvezetőjeként is jegyezték. Mihalecz edzősködött, Filó az Alumíniumipari Gépgyár raktárosaként kereste a kenyerét, Gáspár Gyula az egerszegi fedett uszoda gondnoka, Tóth Gyula a Caola zalaegerszegi gyárának technikusa volt. Soós István a Fehér Hattyú éttermet vezette, majd taxira váltott, máig vezet, és még mindig megismerik az utasok. Tóth József autóalkatrész-kereskedőként folytatta a civil életben, Kocsis Tamás a Moziüzemi Vállalatnál dolgozott, Bita József utánpótlásedző, technikai vezető, majd rövid ideig klubdirektor volt, Józsi György máig az MLSZ megyei sportigazgatója.

E labdarúgók nem tudtak gyengén játszani. Soós ugyanis azt mondta:

A gyep körül nem volt salakpálya, a nézők a nyakunkba lihegtek. Abban a katlanban nem lehetett rosszul futballozni. Legföljebb az ellenfélnek, amelyet részben a közönségünk vert meg. Nem kézzel vagy bottal, hanem a feledhetetlen légkörrel.