– Itt mindenki hülye?
– Itt? Mindenki!
Az embernek óhatatlanul az Üvegtigris 3. híres párbeszéde jut eszébe a Manchester Unitednél zajló történésekről. Mert hogyan is lehetne minősíteni a következő eseménysort?
- 2013. május 9.: David Moyes hatéves szerződést ír alá a Manchester Uniteddel, és július elsején a visszavonuló Sir Alex Ferguson örökébe lép.
- 2014. április 22.: A pocsékul teljesítő David Moyest menesztik.
- 2014. május 19.: Louis van Gaal hároméves szerződést ír alá.
- 2016. május 23.: Louis van Gaalt is menesztik, két nappal az FA-kupa megnyerése után.
- 2016. május 27.: José Mourinho 3+1 éves szerződést ír alá.
- 2018. december 18.: Kirúgják José Mourinhót.
- 2018. december 19.: Kinevezik megbízott edzőnek Ole Gunnar Solskjaert. A norvég trénert kezdeti remek eredményei hatására 2019. március 28-án véglegesítik, hároméves szerződést ír alá.
- 2021. július 24.: Solskjaer 3+1 éves szerződéshosszabbítást ír alá.
- 2021. november 21.: Solskjaer is távozik.
- 2021. november 29.: Kinevezik megbízott edzőnek Ralf Rangnickot. A német futballban hatalmas tiszteletnek örvendő tréner és sportigazgató edzői megbízása ideiglenes, 2022 nyarától tanácsadói (stratégiaalkotói) szerepben alkalmazná a Manchester United. A tanácsadói szerep mibenlétét igazából sosem konkretizálják.
- 2022. április 21.: A Manchester United bejelenti, hogy a nyártól az Ajaxtól távozó Erik ten Hag lesz a menedzser, megbízása 2025 nyaráig szól.
- 2022. április 29.: Rangnick elvállalja az osztrák válogatott irányítását, szövetségi kapitány lesz, de megerősíti: 2024-ig tanácsadóként segíti a Manchester United munkáját.
- 2022. május 29.: Rangnick távozik.
A Manchester United eközben elköltött a Transfermarkt becslése szerint nagyjából 1,35 milliárd eurót átigazolási díjakra, és sem a Bajnokok Ligáját, sem az angol bajnoki címet nem tudta megnyerni a poszt-fergusoni korszakban. Sőt, igazából köze sem volt egyikhez sem.
„Rangnick kemény keze áldásnak tűnik, de átok is lehet” – írtuk november végén, a német szakember kinevezése után. Ekkorra a Manchester United szurkolóinak már mindenből és mindenkiből elege volt, nem tűnt hát rossz ötletnek a klubépítőként világhírűvé vált Rangnick szerződtetése, aki moszkvai tanácsadói posztját cserélte le az MU kispadjára. A kérdés már akkor is az volt: tud-e Rangnick edzőként rövidtávú változást előidézni, és megkapja-e tanácsadóként a vezetőktől a reformokhoz szükséges hatalmat és szabadságot?
Az előbbi kérdésre nemleges a válasz: a United szerény 58 ponttal a hatodik helyet szerezte meg a Premier League-ben. A „vörös ördögök” 1989/1990 óta nem szereztek ennyire kevés pontot a bajnokságban. Rangnick pont/meccs mutatója (1,45) rosszabb, mint bármelyik MU-edzőé Dave Sexton (1977–1981, 1,42) óta. Az óriásit bukó „Ferguson-örökös”, Moyes pont/meccs mutatója 1,73 volt…
Azt már Rangnick kinevezésekor lehetett sejteni, hogy ez az idény leírható a veszteséglistán. Ez így is történt. De nem javult a játék, Rangnick nem tudta a maga képére formálni a csapatot (vagy a csapat akadályozta meg ezt?), az idény végének közeledtével pedig egyre élesebb hangú nyilatkozatokban jelezte: változásra lesz szükség. Amikor májusban arról beszélt, hogy 6–8 új topjátékos kell a Unitedbe, azt a keret jelenlegi tagjai bátran értelmezhették egy nagytakarítás ígéretének. Nagytakarítás még lehet, csak már nem Rangnick hajtja azt végre.
A rövidtávú célok nem teljesültek. Elképzelhető, hogy a német edző szókimondása elidegenített játékosokat, és konfliktusokat szült, ugyanakkor a Manchester Unitednél már lassan egy évtizede rothad minden, és Rangnick kimondta azt, amit elődei (leszámítva Mourinhót) sem feltétlenül mertek. Bírálta a játékosokat, arra utalt, hogy a keret jó részét le kellene cserélni; de kritizálta a vezetőség lassú és nehézkes döntéshozatali folyamatát is, amely hátrányos helyzetbe hozta a klubot a téli átigazolási időszakban. No, meg önkritikát is gyakorolt:
„Soha meg sem közelítettük azt az agresszív, proaktív futballt, amit rendes körülmények között játszatni szeretnék. (…) Jobban kellett volna teljesítenem” – jegyezte meg.
A nyíltsággal nem mindenki volt kibékülve: a szakértőként dolgozó Rio Ferdinand nemtetszésének adott hangot, hogy Rangnick „kiteregette a nyilvánosság előtt a klub szennyesét”. Pedig, ha valami, akkor ez a szókimondás segíthet a jövőben az utód Erik ten Hagnak, mivel Rangnick a publikum előtt is tisztázta, sem a vezetőség, sem a játékosok teljesítménye nem (volt) topkategóriás. A szurkolók persze régóta ugyanerről beszéltek, de más, amikor a drukkerhad morgolódik, és más, amikor a modern futball egyik nagy becsben tartott innovátora beszél a gondokról.
Ettől függetlenül Rangnick is vesztesként szállt ki a buliból. A kiemelkedő kvalitásúnak tartott, ám konfliktusos szakember a Hoffenheimnél és az RB Leipzignél – a Bundesliga „újhullámos” klubjainál –szabad kezet kapott. Üres, tiszta lapra írhatott új fejezeteket, tetszése szerint tervezhetett és formálhatta a csapatot. A Manchester Unitednél kapott egy sztárokkal telizsúfolt öltözőt, egy morálisan megzuhant csapatot, és edzőként nem tudott bizonyítani. Egész karrierje során soha, egyetlen csapatánál sem volt 40 alatt a győzelmiszázalék-mutatója, egészen mostanáig. Pont/meccs mutatója csak a VfB Stuttgartnál állt olyan alacsonyan, mint az MU-nál. Pedig a neveket tekintve ez volt a legerősebb együttes, amellyel Rangnick valaha dolgozott. 63 éves korában végre sztárcsapatot irányíthatott, de ez a bő fél év egy dolgot hozott számára: korábban nem látott módon tépázta meg nimbuszát és reputációját.
Laurie Whitwell, a The Athletic szakírója pár napja így kezdte cikkét: „A Rangnick-éra kudarccal végződött”. Írásában több konfliktusforrásra és furcsaságra is rámutatott: Rangnick örökös „jobbkeze”, Lars Kornetka Oroszországból segédkezett és segített az elemzésekben, holott nem állt az MU alkalmazásában. Nem volt egység az öltözőben, s ez megnehezítette Rangnick dolgát, mint ahogy az is, hogy minden játékos tisztában volt vele: az edző és emberei csak ideiglenesen lesznek a kispadon. Ez sem Rangnick, sem stábja elfogadottságán nem segített. Az edzőt – leendő tanácsadót – meglepte, hogy milyen mélyen gyökereznek a klub problémái. A hosszútávú, stratégiai döntéshozatal akadozott és nehézkes volt. A pályán elmaradtak az eredmények. Rangnick gyakran variált, de tulajdonképpen eredmény nélkül, bár folyamatosan sérülések nehezítették a dolgát. A sztori végére vasárnap került pont: tanácsadóként sem marad, teljes állásba kerül az osztrák válogatottnál, és elhagyja a Manchester Unitedet. A klub helyzete szemernyit sem javult az irányítása alatt.
Ahogy az eredmények romlottak, úgy lehetett érezni, hogy Rangnick a sajtótájékoztatóin egyre inkább a saját reputációjának megőrzésével van elfoglalva. Az más kérdés, hogy az általa felhozott problémák mind valósak. David Moyes, Louis van Gaal, Mourinho és Solskjaer (nem a nyilvánosság előtt) ugyanezekre panaszkodott
– írja Whitwell.
Az egészben az a legviccesebb – már ha értékeljük a fekete humort –, hogy Rangnickot pont hosszútávú építő és stratégiaalkotó szerepre szánták, de távozott, mielőtt igazán elkezdhetett volna ebben a munkakörben dolgozni. Azzal mindenki tisztában lehetett, hogy Rangnick jobb stratéga, mint vezetőedző, különösen, hogy keveset irányított a pálya mellől az utóbbi években. Most nem is nyújtott jó teljesítményt edzőként. Igazán a nyártól mutathatta volna meg, hogy mit tud, de a két fél közös megegyezéssel megszüntette a megállapodást. Azt nem tudni, mennyi köze lehetett a távozásnak Ten Hag érkezéséhez és elképzeléseihez – a két szakember a hírek szerint hosszú megbeszélést folytatott a napokban. Azt sem, hogy mennyi „rossz vért” szült Rangnick szókimondása, a szennyes kiteregetése. Az is lehet, hogy a német szakember május végére már a háta közepére nem kívánta az egész cirkuszt, és elporolt Ausztriába, megragadva a kínálkozó lehetőséget.
„A döntéshozókkal jó néhány megbeszélést folytattunk, és az elmúlt napokban arra a következtetésre jutottunk, hogy jobb, ha csak az osztrák válogatottnál adódó feladataimra koncentrálok. Ezért döntöttünk a tanácsadói szerződésem felbontása mellett. Köszönöm a Manchester United segítőkészségét” – magyarázta Rangnick vasárnap délután a tarcsafürdői (Bad Tatzmannsdorf) sajtótájékoztatóján. Az edző-tanácsadó távozott, számtalan orvosolatlan problémát maga mögött hagyva a Unitednél.
Rangnick az idény során a nehézkes döntéshozatalra panaszkodott, ennek fényében érdekes lett volna megnézni, miként működik az, mikor ő, a sportigazgató, John Murtough, az új edző, Ten Hag, valamint a technikai igazgató, Darren Fletcher egyaránt beleszólást kap az ügyekbe, és a tulajdonosokról most még nem is beszéltünk…
Guardiola Manchester Cityje 35, Klopp Liverpoolja 34, Tuchel Chelsea-je 16, Conte Tottenhamje 13, Arteta Arsenalja 11 pontot vert az MU-ra a most zárult idényben. Egy játékos arra bizton számíthat, hogy busásan megfizetik, ha a Manchester Unitedbe igazol. Arra viszont nem, hogy tisztán körvonalazódó, világos célkitűzések alapján irányított projektbe csöppen.
A Rangnick–Manchester United kapcsolat „lose-lose” üzletnek tűnik első pillantásra. A United éppoly gyenge maradt, mint amilyen az őszi idényben volt. Nem tudta kihasználni Rangnick sportigazgatói képességeit, kapcsolatrendszerét és vízióját. Rangnick hitelességét, hírnevét egyaránt rombolta, hogy a játék és az eredmények is lehangolóak voltak. A fél év alatt sok hasznot nem hajtott a Manchester Unitednek. Mindenki rosszul jött ki a különös frigyből, de lehet, hogy a német „futballprofesszor” hatását csak később lehet igazán értékelni. Az ugyanis elképzelhető, hogy katalizátorként elindított olyan folyamatokat, amelynek megtisztulás és reform lesz a vége. Márpedig a Manchester Unitednek mindkettőre szüksége van.