Milan vagy Inter? Jön a hajrá, olaszok!

Elkényeztet minket az idén az olasz bajnokság, pedig nem ez a legerősebb évad az utóbbi időszakban, az biztos. Viszont izgalmakkal bőven szolgál, és nemcsak a tabella tetején, ahol a legfontosabb kérdés kivételével lassan eldőlnek a fontos kérdések, hanem a közepén, sőt még inkább az alján is.

A BL-helyek ugyan elkeltek, de az európai kuparészvételért még óriási harc dúl, és előfordulhat, hogy még a Fiorentina nyolcadik helye is Konferencia Ligát ér. A negyedik helyezett alatti mezőny amúgy is iszonyú sűrű, az ötödik Lazio előnye három pont az AS Roma, a Fiorentina, valamint az Atalanta előtt. A tabella alján a poraiból feltámadó Salernitana – a lehetetlen bennmaradások mágusával, Davide Nicolával – kezdett óriási menetelésbe, de két fordulóval a zárás előtt még a csontutolsó Veneziának is van halvány reménye a bennmaradásra.

De ezek az izgalmak mind eltörpülnek a bajnoki címért folyó harc mellett.

Az Inter címvédő ugyan, de a tavalyi, még Antonio Contéval behúzott scudetto előtt tizenegy évig nem sikerült nyernie, és a Milan is bő egy évtized után ülhetne fel a trónra. Lássunk öt tényezőt, ami eldöntheti a rendkívül kiélezett csatát.

1. A kupadöntő

Bár a szerdai Coppa Italia-döntőnek csak az Inter a résztvevője (miután pont a Milant ebrudalta ki az elődöntőben nagy szigorral), a város másik felében is nagy érdeklődéssel követik majd a Juventus elleni finálét. Igaz, Stefano Pioliékat valójában az tenné a legboldogabbá, ha hosszabbítás lenne a mérkőzésen.

A kupafinálé és a bajnoki versenyfutás ugyanis elsősorban a meccsterhelés miatt függ össze. Az Inter már eddig is több mérkőzést játszott a Milannál, a kék-feketék továbbjutottak a BL-csoportjukból, így a nyolcaddöntőben kétszer is összecsaptak a Liverpoollal, és a bajnok jogán egy Szuperkupa-döntő is a lábukban van már – utóbbit éppen hosszabbításban nyerték meg a Juventusszal szemben.

A hajrá amúgy is mozgalmasabb az Inter számára, a kék-feketék két hete pótolták a Bologna ellen elmaradt meccset, most pedig a kupadöntő rondít bele a pihenős hétköznapokba. Bár az Inter kerete bővebb a Milanénál, a frissesség fontos szempont a befutónál, már csak azért is, mert a piros-feketék a BL-csoportjukban ragadtak, így tavaszra nem sok dolguk maradt a bajnokságon kívül.

Arról nem is beszélve, hogy lelkileg mit jelent az Inter számára a döntő végeredménye. Egy szezonon belül két kupafinálét is megnyerhetnek a Juventusszal szemben, ami az egekbe lökné a csapat önbizalmát, vereség esetén viszont lankadtan vehetnék tudomásul, hogy valószínűleg üres kézzel zárják a szezont.

2. A hátralévő meccsek

Első blikkre azonnal rávágja az ember, hogy a Milan sorsolása klasszisokkal nehezebb, hiszen az utóbbi években folyamatosan a BL-ben szereplő Atalantával, illetve a megalkuvás nélküli támadójátékkal nyomuló Sassuolóval játszanak Pioliék, miközben az Interre a tabella alján tanyázó Cagliari és Sampdoria vár az utolsó két fordulóban.

A Milan helyzetét tovább nehezíti, hogy a bergamóiak még harcban állnak az európai kupahelyekért is, ám a képet árnyalja, hogy az Atalanta – amely lejjebb már nem csúszhat a tabellán – akár a nyolcadik helyével is KL-résztvevő lehet. Ehhez csak annyi kell, hogy a Roma megnyerje a Konferencia Liga döntőjét. Továbbá az sem elhanyagolható, hogy az idei Atalanta a kanyarban nincs az utóbbi években látott csapathoz képest, amit az is bizonyít, hogy körülbelül húsz pontot ver rá a bajnok, és a rangadóira sem lehet igazán büszke. Az ősszel gyengélkedő Juventust legyőzte, és Nápolyban is nyerni tudott, de ezen a két eredményen kívül a csapat többi rangadója nem sikerült jól.

Eközben

az Interre papíron sokkal könnyebb feladat vár

– illetve várhatott volna, ha nincs a Salernitana káprázatos feltámadása. A biztos kiesőnek vélt déli kiscsapat szárnyalni kezdett Davide Nicola edzővel, és a salernóiak virtuskodásának az Inter két hátralévő ellenfele itta meg a levét. A Cagliari számára konkrétan élet-halál kérdés a milánóiak vendégjátéka, és alakulhat úgy, hogy az utolsó fordulóban a Sampdoriának is nagyon, de nagyon kell a pont a San Siróból.

3. Ki a bajnokabb?

Elég megfoghatatlan, már-már hablatyba hajló nagy igazság, hogy a bajnoki címet fejben kell megszerezni. Ezt az xG-korszakban elég nehéz lenyomni az emberek torkán, de az tény, hogy egy bajnoki versenyfutás – kivált, ha ilyen szoros – sokszor azon dől el, hogy a csapatok fejben mennyire állnak készen a végső sikerre.

Ha a bajnoki rutin dönt, akkor az Internek akár oda is lehet adni a scudettót, hiszen a Milan keretében alig akad játékos, akinek van ilyen címe. Fikayo Tomori U20-as világbajnok, Ismael Bennacer nyert Afrika Kupát (és MVP lett), Theo Hernandez pedig a Real Madrid kispadján nézte végig csapata sikereit. Ott van ugyan Zlatan Ibrahimovic és Olivier Giroud, aki több klubbal is ért el komoly sikereket, de az Inter sokkal jobban áll ebből a szempontból.

Hogy mást ne mondjunk, az Inter a címvédő, így a mostani keret jelentős része pontosan tudja, milyen bajnoknak lenni, sőt a nyáron az olasz válogatottal Európa-bajnoki címet szerzett Alessandro Bastoni és Nicoló Barella is, miközben a Milant csak Alessandro Florenzi képviselte az Eb-n (és csak percek jutottak neki). Van még egy kontinensbajnoka a csapatnak: Alexis Sánchez Chilével kétszer is győzött a Copa Américán.

A két csapatot a rutin szempontjából nem is érdemes összehasonlítani, akkora fölényben van az Inter.

Edin Dzeko és Arturo Vidal három-három topligában szerzett bajnoki címet, Sánchez a spanyol bajnoki győzelme mellé két FA Kupát is fel tud mutatni, Ivan Perisic pedig kétszeres német bajnoknak mondhatja magát.

4. A döntő pillanatok megragadása

Egy bajnoki szezon közben sosem tudhatja az ember előre, mik lesznek a bajnokság döntő pillanatai, de azt azért lehetett sejteni, hogy a két milánói derbi végeredménye nem lesz lényegtelen a végelszámolásnál. Az idén négy Madonninát is rendeztek, és bár látszólag elég kiegyenlített a mérleg, valójában nem az.

A kupában – egy 0-0 után – az Inter alaposan elnadrágolta a Milant, és bejutott a fináléba, de a Serie A-ban lejátszott mindkét Madonnina után Simone Inzaghi foghatta a fejét. Az őszi meccset sokáig uralta az Inter, Lautaro Martinez egy tizenegyest (és két ziccert) is kihagyott, mégis döntetlent lett, tavasszal pedig még rosszabbul jártak a kék-feketék. A hazai derbin Inzaghiék konkrétan megsemmisítették a Milant, a vendégek 60 percig hozzá sem szagoltak a meccshez, de látva, hogy az Inter nyomasztó fölényéből csak egy gólra futotta, a hajrában Olivier Giroud duplájával fordítani tudtak.

A Milan egyébként is a nagy fordítások mestere. Számtalan meccset nyertek meg az utolsó tíz percben, és akadtak köztük olyanok is, amelyeken még csak igazán megérdemelt sem volt a győzelmük.

Csak a legutóbbi fordulókban kétszer is előfordult, hogy az utolsó pillanatokban sikerült kicsikarni a három pontot, a Fiorentina ellen egy kapushibának, a Lazio otthonában pedig egy elképesztő védelmi bakinak köszönhetően. Ha csak az egyik nem jön össze, már az Inter állna a tabella élén.

És még nem beszéltünk minden döntő pillanatok ősanyjáról, az Inter bolognai vereségéről, amit – ha a Milan lesz a bajnok – a csapat bukásának legfőbb okaként fognak emlegetni. Lásd az 5. pontot!

5. A román cserekapusok minősége

Elég jó oddsza lehetett – már ha egyáltalán kínált ilyen fogadást bármelyik buki –, hogy a Serie A 2021/22-es évadát két román cserekapus fogja eldönteni, de ha minden úgy marad a tabellán, ahogyan most áll, akkor ez ténnyé válik.

A Milan és az Inter kapusfronton egyáltalán nem panaszkodhat. A piros-feketéknél Mike Maignan tökéletesen pótolja a közellenséggé váló Gigi Donnarummát, a kék-feketéknél pedig a szlovén Samir Handanovic – noha már egyértelműen kifelé megy – még mindig a liga egyik legjobb kapusa. Mellettük kevés szót érdemel a Milan 35 éves veteránja, Ciprian Tatarusanu, illetve az Inter fiatal cserekapusa, Ionut Radu. Hacsak nem történik valami döbbenetes.

De az idén történt. Tatarusanu – ez túlzás nélkül kijelenthető – gyakorlatilag tökéletes teljesítménnyel hozta le azt a rövid időszakot, amíg Maignan sérüléssel bajlódott, és ebbe beletartozott az Inter elleni, őszi derbi is, amelyen nagy bravúrral védte Lautaro Martinez büntetőjét. Az Internek már jóval kevesebb szerencséje volt saját román cserekapusával,

Radu ugyanis az egész szezon legnagyobb bakiját elkövetve ajándékozott győzelmet a Bolognának, pedig azon a meccsen csapata döntő csapást mérhetett volna a Milan bajnoki álmaira.