Hetvenöt éve szakadt le a lelátó az Üllői úton rendezett magyar-osztrák meccsen

Az Üllői úton vidáman kezdődött a program, a magyar–osztrák mérkőzés előtt vagy negyvenezren ünnepelték a sokoldalú, úszóként olimpiai bajnok, labdarúgóként is válogatott, építészként szintén kiemelkedő Hajós Alfrédot, akinek kezdőrúgása arra emlékeztetett, hogy ötven évvel korábban, 1897-ben rendezték az első football-matchet Magyarországon. A pontos ferencvárosi nézőszámot senki nem tudta, pedig az adatnak később hallatlan jelentősége lett volna. Nagy Marcell, az MLSZ pénztárosa azt mondta: „A pálya befogadóképességét 38 600-ban állapították meg, ezzel szemben a szövetség csupán 37 120 jegyet adott ki.”

Viszont

hírek szóltak arról, hogy az állóhelyi belépőket hamisítják, és a főváros különböző pontjain százas tömbökben kínálják felárért.

A főkolompos az alvilágban Buli néven ismert jegyüzér volt – írták, ám a hamis jegyek előállítását utóbb cáfolták. De nem tudható, mi volt az igazság, mert erősen politikai felhangja van az akkori MLSZ-közleménynek: „A labdarúgás ellenségei természetesen felhasználják e szerencsétlen alkalmat sportunk és szövetségünk elleni hazug és rosszindulatú támadásra.”

A szerencsétlen alkalom a lelátó leszakadását jelentette. Csaknem háromszáz ember zuhant a mélybe másfél emeletnyi magasságból, és valóságos csoda, hogy senki sem halt meg. A szörnyű esemény a második félidő hatodik percében következett be. A Nemzeti Sport így számolt be a történtekről:

A lelátóról csak azt lehetett látni, hogy megmozdul a hatalmas embererdő az állóhely teniszpálya felőli sarkában, és lefelé zuhan. Két perccel később már a tett helyszínén voltunk, és így, közelről még borzalmasabb volt a látvány. Mintegy nyolc méter magasságban szakadt be a magas betonoszlopokra helyezett padlózat. A deszka- és oszlopdarabok közül véres ruhában, jajgatva másztak elő azok, akik járni tudtak. A helyszínre siető rendőrök, mentők és tűzoltók a romok alól húzgálták ki a sebesülteket. A kimentetteket a teniszpálya szélén, a gyepre fektették le. Perceken belül nagy szirénázással tíz mentőautó érkezett.

A Kis Újság szerint „a válogatott mérkőzés iránt oly nagy volt az érdeklődés, hogy még egyszer annyian szerettek volna bejutni az FTC Üllői úti sporttelepére, mint amennyi hely volt. A zsúfoltság következtében már a játék első részében baleset történt: az Üllői úti oldalon levő állóhely korlátját az összepréselődött nézők benyomták, és ráestek a korzón ülőkre. Többen kisebb-nagyobb sérülést szenvedtek, egy kereskedőnek eltört a kulcscsontja. A második félidőben az állóhely fedett részén, az úgynevezett C tribünön a hering módjára összepréselt emberek kinyomták a tribün oldalát és az egyik betonoszlopot. A közönség csak azt látta, hogy a tribünnek ezen a részén megindul a tömeg, s eltűnnek az emberek a mélyben. A pályán megállt a játék, a készen álló rendőrök mindjárt a szerencsétlenség színhelyére siettek.”

Összesen 278-an sérültek meg, néhányan életre szólóan. Varga Pál is örökre rokkant maradt. Az FTC utóbb pénztárosként alkalmazta negyedszázadon át, és olyannyira összeforrt az Üllői úttal, hogy a klubházban lakott. Egy másik ifjú, bizonyos Nika László híressé vált szerte a glóbuszon, mert bejárta a világsajtót a fotó, amely azt örökítette meg, hogy a tinédzser lóg egy lehajló deszkán. Nika a Goldberger kölyökcsapatának játékosa volt az akkor még szintén Óbudán futballozó kis Berendy Pállal együtt; a két gyereket a Vasas későbbi 24-szeres válogatottjának édesapja vitte ki az Üllői úti találkozóra.

Mándy Iván 1964-ben, amikor a régi ferencvárosi stadiont már bezárták, azt írta: „A pálya üres és elhagyatott. Üresek a tribünök, és üres az állóhely. Szemben… igen, ott szakadt le a tribün egy régi osztrák–magyaron. Valaki a leszakadt gerendán lógott. Később látni lehetett a képét a lapokban.”

A hivatalosságok igyekeztek szabadulni a felelősségtől,

s noha a Szabad Nép két nappal később, kedden – hétfőn nem jelent meg – részletesen beszámolt a vasárnapi szerencsétlenségről, méghozzá nem is az utolsó, hanem a harmadik oldalán, a későbbiekben elaludt az ügy.

Pedig Rajk László belügyminiszter vizsgálatot rendelt el, hogy „vajon a Magyar Labdarúgó Szövetség követett-e el hibát a megengedettnél több belépőjegy kibocsátásával, vagy pedig az FTC rendezőgárdájának a felületessége volt-e az oka, hogy olyan tömeg is bejuthatott a sporttelepre, amelynek nem is volt jegye”. A vizsgáló bizottságban Hajós Alfréd is benne volt, és a grémium a következőket állapította meg: „A tribün belső gerendája kissé meghajlott a túlterhelés miatt. Ez megingatta a szerkezet biztonságát, és a nagy dinamikus nyomás következtében a betonoszlop kidőlt.” Ries István igazságügy-miniszter, az MLSZ elnöke rácsatlakozott a szakértő véleményre, és kijelentette: „A szövetség kellő gondossággal járt el, műszakilag meg volt vizsgálva a tribün, a fa nem volt korhadt, és a sajnálatos szerencsétlenségnek a betonoszlop kidőlése volt az oka.”

Nagyjából úgy sikerült hárítani, ahogyan a stadion közelében élő honfitársuknak, aki apróhirdetésben tette közzé: „Különváltan élő feleségem tartozásaiért felelősséget nem vállalok. Csurmann Ferenc, Üllői út 121.”

Május 14-én, tíz nappal a tribün leomlása után már az jelent meg a Szabad Népben: „Kedd délelőtt ismét műszaki vizsgálat volt az Üllői úti sporttelepen. A rendőrség a három állóhelyi lelátó kikapcsolásával megengedte a pálya használatát. Ezek szerint csütörtökön kettős mérkőzést bonyolíthatnak le az FTC-pályán. Fél 4-kor a Szentlőrinc a Szolnok ellen játszik, fél 6-kor pedig a Ferencváros–MTK rangadó kerül sorra.”

Ez csupán kettős meccs volt, de akadt hármas is. Március 9-én 11.30-tól az Üllői úti sporttelepen egymás után következett a Szentlőrinci AC–Szeged (6-0), az MTK–Vasas (2-2), valamint az FTC–Újpest mérkőzés (1-0). A tripla programot 32 ezren látták, ekkor még nem kellett félni attól, hogy a lelátó nem bírja el a tömeget, mint a magyar–osztrákon.

A válogatott meccset egyébként lejátszották, hogy ne törjön ki kezelhetetlen pánik.

A tribün 3-2-es magyar vezetésnél szakadt le, majd néhány perc elteltével folytatódott a játék, és a magyar csapat 5-2-re nyert.

Szusza Ferenc két gólt szerzett – egyet az omlás előtt, egyet utána –, mégis azt mondta: „Hosszú ideig szinte önkívületi állapotban lézengtem a pályán.” Az a hosszú idő tizenhárom perc volt, akkor varrta be másodszor Pelikannak. Majd Balogh, Kirádi, Nagymarosi, Patkoló, Puskás, Szilágyi I, valamint Mandik Béla és Sebes Gusztáv edző társaságában meglátogatta a sérültek egy részét a Szent István Kórházban.

Aztán a keret tagjai elutaztak Torinóba, az olasz–magyar meccsre, amelyet a következő vasárnap az utolsó percben szerzett Menti-góllal a squadra azzurra nyert 3-2-re. Akkor még élt a Torino valamennyi labdarúgója, sőt az összes mezőnyjátékost a Grande Torino adta, csak a kapus Lucidio Sentimentit delegálta a városi rivális Juventus. A magyar együttesben kilenc Újpest-futballista szerepelt, csupán Rudas Ferenc (FTC), Puskás Ferenc (Kispest) és a Patkoló Rezső helyett a második félidőre beküldött Szilágyi Gyula (Vasas) képviselt más klubot.

Az év további két hazai válogatott mérkőzését (Bulgária 9-0, Albánia 3-0) szintén az Üllői úton tartották. Szerencsére csak az ellenfelek védelme omlott össze, bár az albán csapaté nem is olyan nagyon.