Hogyan nézhet ki Ten Hag irányításával a Manchester United?

A futball világában jelenleg talán egyetlen nehezebb munka sincs egy edző számára, mint a Manchester Unitedet felemelni a csúcsra. A Sir Alex Ferguson visszavonulása óta elképesztő mértékben félremenedzselt klub immár öt éve nem nyert semmilyen trófeát, ráadásul ahhoz is óriási csoda kellene, hogy a csapat a következő szezonban ott legyen a Bajnokok Ligája főtábláján.

Az Ole Gunnar Solskjaer menesztését követően a kispadra leülő Ralf Rangnick nem tudott látványos változást elérni az együttes életében, ráadásul a legutóbbi, Liverpool ellen csúfosan elveszített rangadó újabb mélypontot jelentett a klub életében. A Vörös Ördögök számos kulcsjátékosuk nélkül voltak kénytelenek pályára lépni, ennek ellenére is rendkívül látványos volt a szakadék köztük, és az Európa közvetlen elitjéhez tartozó Liverpool között.

A legfontosabb kérdés így egyértelműen az volt, hogy ki lesz az a vezetőedző, aki a következő szezontól megpróbálja újraépíteni a csapatot, és mostanra eldőlt: az Ajaxnál komoly sikereket elérő Erik ten Hagra vár a nem mindennapi feladat.

Az 52 éves holland szakember most először ülhet le hazáján kívül felnőttegyüttes kispadjára,

de az előző csapatainál megvalósított játék, és főleg az Ajaxszal Európában elért eredménysor megfelelő ajánlólevélnek bizonyult.

Az újjáépítés pedig egyáltalán nem ismeretlen Ten Hag számára, hiszen az Ajaxnál a rendre távozó kulcsjátékosok miatt folyamatosan alakítania kellett a csapat játékán, és állandóan taktikai finomhangolásokat hajtott végre. A leglátványosabb példája ennek, hogy a 2019-ben egy perc híján a Bajnokok Ligája döntőjéig eljutó, többek között Frenkie de Jong és Matthijs de Ligt nevével fémjelzett együttes még 4-2-3-1-es hadrendben játszott, a mostani – a BL-csoportkörének legjobb xG-különbségét szállító – csapat már egyetlen mélységi középpályást alkalmaz 4-3-3-as felállásban.

Ami viszont állandó, hogy Ten Hag tartja magát a pozíciós játék alapelveihez, és igyekszik a labda körül létszámfölényes szituációkat kialakítani, valamint folyamatosan feltölteni horizontálisan a pálya mind az öt zónáján a két szélt, a centrumot, és a két félterületet, ezzel maximális szélességet, valamint kombinációs lehetőségeket biztosítva a csapata számára.

Mindemellé pedig rendkívül agresszív letámadás is társul, így például a Bajnokok Ligája 2021/22-es évadában az Ajax engedte a legkevesebb átadást az ellenfeleknek, mielőtt valamilyen védekező akciót hajtott volna végre.

Mindezek után nem meglepő, hogy a holland kirakatcsapatra leginkább hasonlító együttes az öt európai topligából a statisztikák alapján a Manchester City, amelyet az a Pep Guardiola irányít, akivel Ten Hag közeli munkakapcsolatot ápolt, amikor a katalán szakember a Bayern München felnőttcsapatát, míg Ten Hag a tartalékokat irányította.

Ezeket az alapelveket Ten Hag szinte biztosan megtartja a Manchester Unitednél is, és ennek megfelelően igyekszik majd alakítani a keretet, ha a vezetőség megfelelően támogatja majd ebben.

De hogyan is nézhet majd ki a Manchester United a pályán a következő szezonban? Ralf Rangnick is sokszor próbálkozott ugyan a 4-3-3-as hadrenddel a mostani idényben, de ennek a Ten Hag-féle sikeres megvalósításához túl sok elemet kellene megmozgatni a keretben egyetlen nyár alatt, így a kiindulópont alighanem az a 4-2-3-1-es hadrend lesz, amelyhez a keret korábban már Solskjaer irányítása alatt hozzászokhatott. Ez pedig nagy valószínűséggel labdával 2-3-5-re, vagy 3-2-5-re módosul majd, az alábbiak szerint:

Innentől pedig az a kérdés, hogy kik azok a játékosok, akik a jelenlegi keretből ebbe a rendszerbe viszonylag könnyedén beilleszthetők, és melyek azok a szerepkörök, amelyek esetében mindenképpen új igazolásokra lesz szükség.

A kapuskérdés

Rögtön az elején szembe is jön az egyik legnagyobb probléma, amivel Ten Hagnak meg kell birkóznia. David De Gea jelenlegi, heti 375 ezer fontos fizetésével a Manchester United keretének második legjobban kereső játékosa, és ha csak pusztán a védési hatékonyságát vizsgáljuk, akkor ebben nem is találhatunk semmiféle kivetnivalót. A spanyol játékos a StatsBomb adatai szerint a most futó idényben az ellenfelek lövéseinek minősége (PsxG) alapján már 8,4 góltól mentette meg a csapatát, ami a legjobb mutató a Premier League-ben.

De Gea tehát kiváló bravúrkapus, a gondok ott kezdődnek, ha a játékának a többi elemét vizsgáljuk meg.

A beadásoknak ebben a szezonban mindössze 3,2 százalékát semlegesítette, ami a leggyengébb mutató az angol bajnokság kezdőkapusai között, és fokozottan nyomást helyez a saját védelmére. Ezen felül Ten Hag rendszerében kifejezetten fontos lenne, hogy a kapus a magasra feltolt védelem mögött kellően hatékonyan tudjon söprögetni, De Gea viszont meccsenként átlagban csak 0,24 alkalommal avatkozott így játékba, aminél kevesebbet csupán Lukasz Fabianski és Alex McCarthy mutat fel.

A legnagyobb problémát viszont nem is ezek jelentik, hanem a spanyol lábmunkája. De Gea szinte csak a legegyszerűbb passzokat képes hatékonyan végrehajtani, ami egy olyan edzőnél, aki folyamatosan hátulról próbálja felépíteni a támadásokat, óriási hátrányt, gyakorlatilag mínusz egy embert jelent.

Az Ajaxnál Erik ten Hag André Onanát gyakran szinte extra középhátvédként használja, és szerves része az ellenfél letámadásának kijátszásában akár rövid passzokról, akár pontos, hosszú indításokról van szó.

Nem véletlen, hogy Luis Enrique a spanyol válogatott legutóbbi mérkőzéseire már be sem hívta De Geát a keretbe, és inkább a Brentfordnál, valamint a Brightonnál passzjátékban kiemelkedően szereplő David Rayának és Robert Sancheznek szavazott bizalmat.

Bár Ten Hag a háló előtt még Dean Hendersonnal is számolhat, a kapusposzt mindenképpen olyan, amely legalább hosszú távon fejlesztésre szorul.

A középhátvédek

A Manchester United védelme kapcsán ismételten több szempontot is figyelembe kell venni. Egyrészt azt, hogy a játékosok mennyire hatékonyan tudnak beszállni a támadások felépítésébe, másrészt pedig, hogy a konkrét védőmunkából, magasra feltolt védelem mellett képesek-e sikeresen szerepelni.

A középhátvédeket vizsgálva a legfontosabb egyértelműen Harry Maguire, akinek a teljesítménye ebben a szezonban bőven hagy kívánnivalót maga után,

és bár jó néhány hibája miatt rá is szolgált a kritikákra, ezek jelentős része eltüntethető, ha megfelelően szervezett csapatszintű védekezésbe illesztjük bele. Ten Hag alatt a Manchester United a legtöbb esetben már a labdavesztés után azonnal megpróbálja majd visszaszerezni a labdát, miközben az ellenfél labdakihozatalait is igyekeznek majd magasan megzavarni, amihez meglehetősen magasra feltolt védelemre lesz szükség. Ez Maguire-nek a sebessége miatt gondot okozhatna, de ha a csapat előtte kellően kompakt marad, akkor jóval kevesebbszer kell majd egy az egy elleni szituációkba kényszerülnie, melyek kiváló mémalapot szolgáltatnak a szurkolóknak.

Az angol válogatott védő helye amúgy az idei teljesítménye ellenére szinte garantált a Manchester Unitedben, elsősorban a támadásépítésekben tanúsított erényei miatt. Az előző szezonban Maguire a progresszív labdavezetéseket és a támadóharmadba felcipelt labdákat tekintve is a legfelső tíz százalékba tartozott az öt európai topliga védői között, míg a támadóharmadba felpasszolt labdákat vizsgálva a felső öt százalékba. Vagyis egy jól kimunkált passzjátékba beillesztve bőven lehet hozzáadott értéke a csapathoz.

Maguire partnere már érdekesebb kérdés: Victor Lindelöf szintén magabiztosan tudja felcipelni a labdát, de a passzjátékban már korántsem kiemelkedő, a most futó idény jelentős részét sérülten töltő Raphael Varane pedig szintén hasonló cipőben jár.

Erik ten Hag rendszerében viszont kiemelt fontosságú, hogy mindkét középhátvéd magabiztosan bánjon a labdával, és pontosan tudja azt meg-, illetve feljátszani akár fokozott nyomás alatt is, így egy labdával kiemelkedő, de emellett kellően atletikus középhátvéd leigazolásának szintén a prioritások között kell szerepelnie a Manchester Unitednél.

Az Ajax játékának ráadásul szerves részét képezik a vertikális rotációk, amelyek során a középhátvédek gyakran egészen magasra, a középpályáig lépnek fel, ezzel nyitva új passzopciókat, de ezt Ten Hag regnálásának korai szakaszában szinte biztosan nem kell majd keresnünk a United játékában.

A szélsőhátvédek

Ha van egy poszt, ahová egyelőre biztosan nem kell új elsőszámú opciót igazolnia a csapatnak, akkor az a balhátvédé. Luke Shaw ugyan az előzőnél jóval gyengébb szezon fut, de akkor az év csapatában is kivívta a helyét, és ha azt a formát ismét sikerül megközelítenie, akkor Ten Hag igazán remek játékost tudhat majd magáénak. Amennyiben a 4-2-3-1-es alakzatban Shaw lenne a szélső hátvéd, aki folyamatosan magasan helyezkedik, akkor mögé- és alákerülésekkel segíthet megbontani az ellenfelek védelmét, de az sem elképzelhetetlen, hogy bizonyos játékhelyzetekben harmadik védőként segítheti az építkezést.

Háromvédős játékrendszerben többször is betöltötte már a bal oldali középhátvéd szerepét, és az Ajaxban Daley Blindnek gyakran be kell lépnie ebbe a szerepkörbe, többnyire akkor, ha az ellenfél két csatárral indítja meg a letámadást. Noha Shaw passzjátéka meg sem közelíti Blindét, kezdetben ez a variációs lehetőség is extra opciót jelenthet a Unitednek.

A másik oldalon már sokkal érdekesebb a helyzet. A 2019-ben 50 millió fontért megvásárolt Aaron Wan-Bissaka helye már ebben a szezonban is bizonytalanná vált, mert bár kiváló a szerelőkészsége, a helyezkedése bőven hagy kívánnivalót maga után, a támadóharmadban pedig lényegében minimális a hozzáadott értéke. Az Ajaxban Nousser Mazraoui jobbhátvédként gyakran a pálya közepe felé mozog, hogy a jobbszélső a védőjével szemben egy az egyben kaphassa meg a labdát, és bár ez a szerepkör a labda mögötti biztosítás közben még akár jól is állhatna Wan-Bissakának, az építkezésben nem sok hasznára lenne a csapatának.

A mostani keretből Diogo Dalot életképesebb opció lehet ebben a szerepkörben. Már Ralf Rangnick is többször használta őt a jobb oldali félterületben, és a Wan-Bissakánál sokkal jobb passzjátékának köszönhetően (Wan Bissaka 2,66, míg Dalot 5,17 progresszív átadást átlagol) a labdajáratásban is jobban tudna funkcionálni, esetenként pedig alákerülésekkel is nagyobb eséllyel bonthatná meg az ellenfél védelmét. Ugyanakkor hosszabb távon valószínűleg erre a posztra is igazolnia kell az együttesnek.

A középpálya

Ez az a pozíció, amelyben a Manchester Unitednek már évekkel ezelőtt erősítenie kellett valahol. Ráadásul ezen a nyáron Paul Pogba szinte biztosan távozik a szerződése lejártát követően, míg Nemanja Maticra a kora miatt nem lehet építeni, így az aktuális keretből két opció maradt: Fred és Scott McTominay.

Az elmúlt szezonokban Solskjaer irányítása alatt számos alkalommal előfordult, hogy ez a két játékos szerepelt egymás mellett a középpályán, mert ketten együtt tudtak kitenni egy valóban jó mélységi középpályást. Ugyanis ez a szerepkör alapvetően egyiküknek sem sajátja, sokkal inkább boxtobox középpályások. Mindketten egészen jó, de egyáltalán nem kiemelkedő labdaszerzők, és a labda előrejuttatásában sem tudnak kiemelkedően teljesíteni, ami miatt sokszor Maguire-nek kellett a védelemből magára vállalnia ezt a feladatot.

Rangnick irányítása alatt ráadásul McTominay 4-3-3-as játékrendszerben legtöbbször egyedül játszott a védelem előtt, ahol az ellenfél könnyedén ki tudta zárni a játékból, ezzel gyakran ellehetetlenítve a United építkezését a pálya közepén.

Fred viszont azon kevés játékos közé tartozik, aki Rangnick alatt egyértelmű formajavuláson ment keresztül, és Bruno Fernandes után övé a legtöbb nyomásgyakorlás ebben a szezonban a Vörös Ördögöknél, amire Ten Hag agresszív letámadásra építő labda elleni játékában komoly szükség lehet.

Mellette viszont mindenképpen olyan futballistára lesz szükség, aki nemcsak labdaszerzésekben képes magas szinten teljesíteni, hanem a labdát kellő hatékonysággal el is juttatja a támadóharmadba. Mindenképpen ennek kell a Manchester United legfontosabb feladatának lennie.

Egy sorral feljebb,

a támadó középpályás posztján Bruno Fernandes helye aligha lehet kérdéses, különösen azért, mert nemrég írt alá új szerződést a csapathoz.

A Manchester Unitedet az érkezése óta gyakran egymaga a hátán cipelő portugálnak azonban lehet, hogy jóval kötöttebb szerepet kell majd eljátszania. Jellemző kép egy ideje a manchesteriek mérkőzéseiről, hogy ha nem megy a játék, akkor Bruno Fernandes akár a saját térfelére visszalép, és onnan próbál meg osztogatni, vagy akár egyből helyzeteket kialakítani. Ha Ten Hag a labdás játékot kellőképpen meg tudja szervezni, akkor egyrészt erre nem lesz szükség, másrészt könnyen meg is bonthatja a csapat egyensúlyát, ha Fernandes kalandozni kezd.

Ten Hag érkezése pedig új esélyt adhat Donny van de Beeknek is, aki néhány éve még a holland edző kulcsjátékosa volt az Ajaxban, de a Manchester United úgy igazolta le, hogy a csapaton belül gyakorlatilag nem létezett a szerepköre. A BL-elődöntőig menetelő Ajaxban ugyanis Van de Beek tízesként többnyire a labda nélküli mozgásával tűnt ki, és annak köszönhetően szerzett fontos gólokat, de a Manchester Unitednél Solskjaer egyáltalán nem tudta használni, és Rangnick is könnyű szívvel passzolta le kölcsönbe az Evertonnak. Ten Hag viszont pontosan tudja, miként lehet kihozni belőle a maximumot, és mivel Bruno Fernandesnek is jól állt, ha inkább a társak által megnyitott területet próbálta támadni a tizenhatoson belül, könnyen lehet, hogy a két eltérő stílusú játékos szerepköre a következő idényben közelebb kerül egymáshoz.

A szélsők

Ismét egy olyan poszt, amelyben az egyik oldal egyértelműnek tűnik, a másikon viszont a kérdőjelek sora végtelennek látszik.

Akárcsak Fred,

Jadon Sancho is inkább felfelé, mint lefelé lógott ki Rangnick kinevezését követően,

és ezt a jó formát a bal oldalon sikerült produkálnia Luke Shaw-val a háta mögött. Ez akár Ten Hagnál is működhet, Sancho ugyanis nem az a szélső, aki feltétlenül azt keresi, hogy egy az egyben megverje a vele szemben álló védőt, hanem inkább a kombinációs lehetőségeket kutatja. A Borussia Dortmundban leginkább az szolgálta a kiemelkedő teljesítményét, hogy a jobb oldalon a rendkívül támadó szellemű Achraf Hakimi biztosított számára opciót szélső hátvédként, a bal oldalon pedig Raphael Guerreiro töltötte be ugyanezt a szerepkört.

Sancho és Shaw kombinációja ilyen szempontból hosszabb távon is jól működhet: mindketten képesek akár a vonal mellett, akár egyel beljebb játszani, és labda nélküli mozgással segíteni a másikat. Shaw mögé- és alákerülései részint passzopciót biztosíthatnak Sanchónak, részint területet is nyithatnak a szélsőnek a kapu felé törésre.

A másik oldalon azonban így olyan szélsőnek kellene szerepelnie, aki elsősorban a szélességet tartja a vonal mellett, és képes egy az egyben levenni a pályáról a vele szemben álló védőt. Az Ajaxban ebben az idényben ezt a szerepkört a brazil Antony töltötte be, aki a Bajnokok Ligája-elődöntős csapatban ezt a posztot betöltő Hakim Zijeshez hasonlóan gyakran a bal lába felé cselez, hogy így alakítson ki a társak, vagy a maga számára helyzetet. Jelenleg ebben a pozícióban Marcus Rashford és Anthony Elanga jöhet szóba; ők viszont inkább a labda nélküli beindulásaikkal, mintsem a cseleikkel tudnak kitűnni, ha jó formában vannak. Elanga a munkabírása miatt ideális lehet Ten Hag együttesébe, és Rashfordnak is ezen a poszton lehet a legnagyobb esélye a csapatba kerülésre, de jobblábasként másképp kell betölteniük ezt a szerepkört, mint az Ajax szélsőinek. Itt rövid távon fontos lehet, hogy a jobbhátvéd mennyire képes jól megválasztani a támogató mozgásokat, de hosszabb távon egy specialista leigazolása jelenthet megoldást.

A csatárok

Ezzel pedig el is érkeztünk az óriási elefánthoz a nappali közepén. Bár Cristiano Ronaldo 26 bajnokin 15 gólt szerzett ebben a szezonban, ezt a gólmennyiséget 9 találkozó alatt hozta össze, további 17 meccsen gólképtelen maradt. Jelenleg nagyon nehéz elképzelni, hogy Ten Hag komoly áldozatok nélkül hogyan tudná őt beilleszteni a rendszerébe.

Ha az Ajaxnál látott agresszív letámadást szeretné valamilyen formában megvalósítani, akkor egyszerűen nem fér majd bele, hogy Ronaldo a játék ezen eleméből kivonja magát, miközben továbbra is óriási a labdaéhsége, és emiatt teljesen indokolatlan helyeken is képes felbukkanni a pályán.

Természetesen fennáll annak a lehetősége, hogy Ronaldo csak epizódszereplő lesz, de ezt az egója aligha tudná elviselni, és akár komoly konfliktushoz is vezethet, ami csöppet sem tenne jót egy éppen újraformálódó csapatnak. A legnagyobb kihívást mindenesetre szinte biztosan ez jelenti Ten Hagnak a kezdeti időszakban, ha annak a lehetősége teljesen kizárt, hogy Cristano Ronaldo elhagyja a csapatot.

Márpedig csatárra egyébként is szüksége lesz a Unitednek, ugyanis Edinson Cavani távozik az idény végén, és a mostani keretből már csak Rashfordot lehetne használni ezen a poszton, de neki egyértelműen nem fekszik az, ha egyedüli támadóként kell helytállnia.

Anthony Martial kölcsönből való visszatérése jelenthet még opciót, ugyanis korábban középcsatárként a középpályára visszamozogva tudott jó teljesítményt nyújtani, és képes lehet területet nyitni a kapu elé érkező Bruno Fernandesnek meg Van de Beeknek. Ugyanakkor szinte biztos, hogy itt is fel kell keresnie az átigazolási piacot a csapatnak.

Mindezek után – az Ajaxnál látottakat alapul véve – a kezdeti időszakban így nézhet ki Ten Hag Unitedje:

Az mindenesetre teljesen egyértelmű, hogy Ten Hagnak a jelenlegi alapanyagot figyelembe véve teljesen diszfunkcionális, nehezen összeilleszthető csapattal kellene dolgoznia, így kulcsfontosságú lesz, hogy John Murtough sportigazgató vezetésével a klub mennyire tudja támogatni az új edzőt, és hogy az eltervezett játékhoz megfelelő profilú labdarúgókat sikerül-e leigazolni.

Ten Hag mindenesetre az Ajaxnál, és korábban az Ultrechtnél is megmutatta, hogy képes alkalmazkodni a körülményekhez. Erre alighanem szüksége is lesz, hiszen egy minden eddiginél erősebb Premier League-mezőnyben kell felépítenie olyan csapatot, amelynek a környékén az elmúlt években csak hírből hallottak az ésszerű döntésekről.

Ennél nagyobb próbatétele aligha lehet egy edzőnek.