Emery így álmodta meg
Az előzetes erőviszonyokat tekintve mindenképpen a Villarreal Bayern München elleni továbbjutása okozta a legkomolyabb sokkot. Hiába a néha túlzottan kiegyensúlyozatlan teljesítményük, a bajorokat ősztől kezdve az egyik valódi végső esélyesként emlegettük,
Összességében várható gólok tekintetében a München 2,6-2-re „nyert”, ám ez elhanyagolható különbség és legfőképpen abból adódik, hogy az ultradomináns felfogású Julian Nagelsmann mindenki ellen kezdeményezni akar – a lövések mennyiségében jócskán az ellenfelük fölé nőttek. Csakhogy, ami igazán fontos, az nem a mennyiség, hanem a minőség és ebben a két együttest saját kontextusukban vizsgálva messze a Villarreal győzedelmeskedett.
Lehetne arról is beszélni, hogy mennyire jól korlátozták Robert Lewandowskiékat, mert az megsüvegelendő, hogy a mostanra fizikailag láthatóan megfáradt lengyel támadót milyen szépen elzárták. Ahogy az is, hogy az első mérkőzésen tapasztaltakhoz képest Nagelsmann változtatott és egy eszement támadó felfogású kezdővel állt ki, Leroy Sanéval és Kingsley Comannal szárnyvédőként – Unai Emery fiai mégis állták a sarat. A kulcs viszont nem ez volt, ha szimplán végigbekkelték volna a 180 percet, a Bayern valószínűsíthetően megtöri őket. Emery felfogásában és a párharcban is az a legfontosabb, hogy legyenek meg azok a labdakihozatalok, támadásépítések, amelyek leveszik a terhet a hátvédekről. Hiába a keddi második félidőben felkapcsolt presszing, hiába a veszettül rohanó müncheniek, ez ezúttal is sikerült.
