Se nem Pogba, se nem Kanté, mégis mindkettőre hajaz. Ki az?

Az egy külön tanulmányt megér, hogy a komoly múltú francia klub, a Girondins de Bordeaux a csőd felé tart. Az egyesület számtalan baklövése miatt épp a francia másodosztály felé zuhan, és ha a rangsort kellene állítani a legrosszabb döntéseikről, biztosan köztük lenne, amikor 2021 januárjában 20 millió euróért elengedték Aurélien Tchouaménit (ejtsd: csuáméni) az AS Monacohoz.

Az azóta eltelt két évben Tchouaméni kivirágzott, és úgy tűnik, hónapról-hónapra emeli a tétet: először a Monaco alapembere lett, később behívót kapott a francia válogatottba, amellyel aztán megnyerte a 2021-es Nemzetek Ligáját, és kétségtelenül ott lesz a 2022-es katari világbajnokságon is.

Thcouaméni ránézésre egy robusztus, atletikus, mégis pontos és kimért játékosnak tűnik. A Bordeaux-ban a fiatalok között még irányítót és csatárt játszott, az évek alatt aztán egyre hátrébb sorolták, végül a középpályán vetette meg a lábát. Megjárta a korosztályos válogatottak összes fokát, az U16-tól az U20-ig. A Bordeaux-ban Gustavo Poyet próbálta ki a felnőttek között, amikor is azt nyilatkozta róla:

A labdát elképesztő könnyedséggel gyűjti be. Volt, hogy csak kinyújtotta a lábát, és én egyszerűen nem értettem, hogy tudta ilyen egyszerűen megszerezni

Tchouaméni viszont sokkal több, mint egy egyszerű labdaszerző középpályás.

187 centijéhez 80 kiló társul, a fizikai adottságait tekintve rémálom ellene játszani. Ha nincs nála a labda, akkor odaér, párharcot vív, becsúszik vagy lefülel, elképesztő területet fed le, miközben a labdával is mintha mindig a helyes döntést hozná meg. Paul Pogbához hasonlóan agilis, szeret hosszú passzokat osztogatni, a szélek felé tereli játékot, és bár szeret ő is meglódulni a labdával, mégis biztonságibb játékos, szűk helyeken nem vállal kockázatot.

N’Golo Kantéval annyi a közös benne, hogy mozgékonysága mellett imád labdákat gereblyézni az ellenféltől, a kontralehetőségeknél viszont kevesebbet ragadja magához a labdát, inkább a passzjátékával tűnik ki. A játéka érett, nyugodt, keveset hibázik, mégsem alibizik a pályán.

Csakhogy Tchouaméni mindössze 22 éves. A 2000-es Európa-bajnokság előtt született néhány hónappal.

Amikor a Monacohóz került, kezdetben nem is tűnt ki a mezőnyből. Édespja szerint fia készpénznek vette a sikert, és túlságosan megelégedett az akkori helyzetével. „Decemberben aztán leültünk és egy kicsit megráztam” – magyarázta Tchouaméni apja, Fernand.

„Úgy láttam, hogy szeptember-októberben alulteljesített és kevesebbel is beérte. A karácsonyi ünnepek alatt áthívtam magunkhoz, és kettesben elbeszélgettünk több mint két órát.

Azt mondtam, hogy nem ismerek rá, hogy egy középszerű játékos lett. Úgy láttam, hogy nem tesz erőfeszítéseket a siker érdekében. Amikor vége lett a beszélgetésnek, azt mondta: »majd meglátod«

Talán ez a beszélgetés indította be igazán a karrierjét. A Monaco abban az idényben meseszerű félévet zárt, Niko Kovac irányítása alatt egészen előkelő helyre küzdötték fel magukat, 23 meccsből csak kettőt vesztettek el. Abban a szezonban mindenkinél több labdaszerzést hajtott végre (257), és közben az Év fiatal tehetségének is megválasztották.

Jutalomként a francia válogatottban is bemutatkozhatott. Didier Deschamps szövetségi kapitány először egy Bosznia-Hercegovina elleni meccsre hívta be, és valószínűleg úgy mérlegelt, hogy két posztriválisa, Corentin Tolisso és Tanguy Ndombele túlságosan is formán kívül játszanak.

„Azért választottam Tchouaménit, mert látom benne a potenciált”– mondta Deschamps. „Most bebizonyította, hogy itt a helye, és már az első meccsén is remekül játszott. Mostanában van pár új játékos. Aurélien példa lehet nekik, hogy mit várunk el tőlük”.

Tchouaméni érettsége nemcsak a pályán, de a viselkedésében is feltűnő. Édesapja egy oltási anyagokat gyártó üzemet vezet, édesanyja oktatási tanácsadó, mindketten arra ösztönözték, hogy tegye le a Franciaországban alapnak számító érettségit (Bac S),

mindezt egy olyan évben, amikor mellette az U17-es világbajnokságon is szerepelt, és a Bordeaux-val is aláírta élete első profi szerződését.

A kimértséghez alázat is társul. Amikor Tchouaménit behívták a válogatottba, egyből monacói csapattársához, Cesc Fabregashoz fordult, hogy elkérje a válogatott és az Arsenal korábbi középpályás legendájának, Patrick Vieirának a telefonszámát. Tanácsokat kért tőle, hogy mire számítson majd a válogatottban.

„Vieirára abszolút referenciaként tekintek, kíváncsi voltam a véleményére” – mondta Tchouaméni. „Ezúton is köszönöm neki, hogy tanácsokkal látott el, igyekszem majd megfogadni őket. Sokat beszélgettünk taktikáról, elmondta, milyen benyomásokkal van rólam, mit kell tennem, hogy a karrierem megfelelő mederben folyjon tovább”.

Az első siker pedig nem is váratott nagyon magára. A 2021-es Nemzetek Ligája négyes döntőjén ő is tagja volt annak a francia csapatnak, amely új alaptaktikával (a 4-2-3-1-et felváltotta a 3-4-1-2), és remek formában játszó tagjaival (Theo Hernández, Jules Koundé és maga Tchouaméni) elhódította végül a trófeát.

Tchouaméninek két alulértékelt tulajdonsága van.

Az egyik a sokoldalúsága, aminek köszönhetően egyaránt jól érzi magát két- vagy háromfős középpályán – emiatt aztán nehéz is őt egy pontos szerepkör szerint beskatulyázni. Ha kell, a válogatottban Paul Pogba mellett alkot egy kiegyensúlyozott duplaszűrőt, máskor egy háromfős, mélyebb középpályás szerepkörben is kényelmesen elirányít, és labdákat csákányoz az ellenfelek lábáról.

Ami mégis rendkívülivé teszi, az a játéklátása. A feje szinte folyton jár, egy-egy passz előtt már többször is felmérte maga körül a teret, ezért pontosan tudja, ki és hol helyezkedik hozzá képest. Tchouaméni nagyon ritkán hibázik, nem csoda, hogy rövid passzait 90 százalékos, a hosszúakat 77 százalékos pontossággal hozza le.

Hiányosságai ettől függetlenül neki is vannak: kevés gól- és gólpassz fűződik a nevéhez, de ez nem a teljesítményét, hanem a szerepkörét írja le. Tchouaméninek az előkészítésben, a labdajáratásaban és a biztosításban kell kitűnnie – és abban egyre inkább a legjobbak közé tartozik.

Az említett Cesc Fabregas azt mondta csapattársáról, hogy „megvan benne a potenciál, hogy az egyik legteljesebb középpályás legyen a világon”.

A kérdés csak az, hol fog azzá válni. Spanyolországban és Angliában egyre több helyen teszik fel a kérdést.