Foci sport24

Deschamps tanult a hibáiból, de ez elég-e az új világbajnoki címhez?

FRANCK FIFE / AFP
FRANCK FIFE / AFP
A francia labdarúgó-válogatott néhány hónapja még kilátástalan játékkal zúgott ki Svájc ellen az Európa-bajnokságon. Azóta frissült a keretük, megújult a játékrendszerük, megnyerték a Nemzetek Ligáját, és a csapatot a győzelemre legesélyesebbek között tartják számon a katari világbajnokság előtt. Hogyan tudtak ilyen rövid idő alatt visszakapaszkodni a tetőre?

A francia válogatott az idei Európa-bajnokságon a Portugália elleni csoportmeccs második félidejében tűnt a legreménytelenebbnek.

Kezdőjük a megszokott 4-2-3-1-es felállásban futott ki, ám a jobboldali támadófeladatokkal a jellemzően középpályásként szereplő Corentin Tolissót bízták meg. A magyarok ellen gyötrelmesen szereplő Benjamin Pavard helyére az a Jules Koundé került, aki addig életében összesen háromszor játszott jobbhátvéd poszton, Antoine Griezmannt pedig Moussa Sissoko helyettesítette. Hogy teljes legyen a sor, a védelemben lesérült Lucas Hernandez, majd a csereként beálló Lucas Digne is kidőlt. Adrien Rabiot hirtelen balhátvédben magát.

Ami ez után jött, az már egy félrediagnosztizált helyzetre adott reménytelen válasz.

A Svájc elleni negyeddöntőben a franciák – addig alig tesztelt – háromvédős felállásra álltak át. Merész döntésnek tűnt, és láttunk már arra példát, hogy egy taktikai húzás új vágányra terel csapatokat. Amikor Antonio Conte a Chelsea élén 2016-ban a kezdeti tapogatózás után áttért egy háromvédős rendszerre, az átállással a későbbi bajnokcsapat új alapjait fektette le. Didier Deschamps-nak is bejött már hasonló húzása: 2016-ban az Írország elleni meccs félidejében 4-3-3-ról beljebb húzta a szélsőként játszó Griezmannt, az így kialakult 4-2-3-1 pedig a világbajnoki címig bevett felállás maradt.

A legjobb magyar focis tartalmak továbbra is a Sport24-en
Ezt a cikket 24.hu-s regisztrációval érheted el, amivel mostantól más témákban is exkluzív írásokat, hírleveleket olvashatsz.
Olvasói sztorik