A francia válogatott az idei Európa-bajnokságon a Portugália elleni csoportmeccs második félidejében tűnt a legreménytelenebbnek.
Kezdőjük a megszokott 4-2-3-1-es felállásban futott ki, ám a jobboldali támadófeladatokkal a jellemzően középpályásként szereplő Corentin Tolissót bízták meg. A magyarok ellen gyötrelmesen szereplő Benjamin Pavard helyére az a Jules Koundé került, aki addig életében összesen háromszor játszott jobbhátvéd poszton, Antoine Griezmannt pedig Moussa Sissoko helyettesítette. Hogy teljes legyen a sor, a védelemben lesérült Lucas Hernandez, majd a csereként beálló Lucas Digne is kidőlt. Adrien Rabiot hirtelen balhátvédben magát.
A Svájc elleni negyeddöntőben a franciák – addig alig tesztelt – háromvédős felállásra álltak át. Merész döntésnek tűnt, és láttunk már arra példát, hogy egy taktikai húzás új vágányra terel csapatokat. Amikor Antonio Conte a Chelsea élén 2016-ban a kezdeti tapogatózás után áttért egy háromvédős rendszerre, az átállással a későbbi bajnokcsapat új alapjait fektette le. Didier Deschamps-nak is bejött már hasonló húzása: 2016-ban az Írország elleni meccs félidejében 4-3-3-ról beljebb húzta a szélsőként játszó Griezmannt, az így kialakult 4-2-3-1 pedig a világbajnoki címig bevett felállás maradt.
