Ennyi volt a „kísérletezésre megadatott” idő: a magyar labdarúgó-válogatott Szerbia (0-1 Budapesten) és Észak-Írország (1-0 Belfastban) ellen letudta két felkészülési mérkőzését az év elején. Legközelebb – júniusban – már Nemzetek Ligája-mérkőzéseken találkozunk Marco Rossi csapatával, amely az NL legfelső osztályában Angliával, Németországgal és a világbajnokságról nagy meglepetésre lemaradt Olaszországgal csap össze. Elméletileg a sokkal nehezebb mérkőzései jönnek az évnek, gyakorlatilag Rossi együttese a nagyok ellen gyakran nyújt kimagasló teljesítményt (reaktív játékának pont megfelel egy domináns ellenfél), s a gyengébb játékerejűek ellen szenved. Az év első két mérkőzése alapján arra számíthatunk, amire eddig is: a szövetségi kapitány válogatási lehetőségei korlátozottak, a játék óvatos és konzervatív, a stabilitás oltárán pedig gyakran a támadójáték lesz az áldozat. De kezdjünk egy újonccal!
Lehet egy honosítással több?
A magyar válogatott történetének 1018. újonca lett a Szerbia elleni találkozón a Barnsley játékosa, Callum Styles, aki felmenői révén (az egyik nagyszülő magyar) került a beválogatható labdarúgók közé, s el is fogadta az MLSZ invitálását. A Szerbia ellen bal oldali szárnyvédőként, Észak-Írország ellen a középpályán bevetett, több poszton is használható Styles jó benyomást keltett – remek rúgótechnikája különösen értékes lehet a pontrúgásaira erősen támaszkodó magyar válogatottnak –, és arról beszélt debütálása után, mekkora büszkeség számára a válogatott mez viselése.
A labdarúgás világszervezete először 1962-ben hozott honosítással kapcsolatos rendelkezéseket, ennek hatására vissza is esett az „országváltó” labdarúgók száma. Addig számos világklasszis játékos szerepelt több válogatottban (elég csak Puskás Ferencet vagy a három válogatottban is megfordult Kubala Lászlót említeni), a legextrémebb példa talán Luis Monti, aki az 1930-as világbajnoki döntőn argentin, az 1934-esben már olasz színekben szerepelt. Az eredeti FIFA-szabályozás három kritériumhoz kötötte az országváltást. A játékosnak meg kellett szereznie honosítással új hazája állampolgárságát; soha, semmilyen más válogatottban nem szerepelhetett korábban; illetve az egyetlen kivétel az első két pont alól az, ha politikai változások alapján megváltozott egy ország függetlenségének státusa (független lesz, beolvad más országba stb.).
A világszervezet a kétezres években elkezdte precízebben szabályozni a beválogathatóságra vonatkozó passzusokat, kialakítva egy meglehetősen bonyolult, más sportágakhoz viszonyítva elég szigorú, de a korábbinál azért lazább rendszert. Rossi 2018 júliusa óta van posztján, és kapitánysága alatt eddig 25 újoncnak adott lehetőséget. A 25 újoncból 5 – Willi Orbán, Holender Filip, Loic Nego, Könyves Norbert, Callum Styles – számít „honosított” játékosnak. Orbán, Holender, Nego és a már jóval régebben debütált Nikolics Nemanja volt a 2021-es Eb-keret azon négy tagja, aki más nemzeti csapatba is beválogatható lett volna. A „honosított” szót nem véletlenül írtuk idézőjelbe, hiszen ez az ernyőfogalom több mindent takarhat.
- HONOSÍTÁS. Egy külföldi játékos magyar állampolgárságot kap, hosszú magyarországi tartózkodás/játék után. Pl.: Vasile Miriuta (román), Leandro de Almeida (brazil), Paulo Vinícius (brazil), Loic Nego (francia). A FIFA a „klasszikus” honosítást szigorú feltételhez (a játékos 18. életéve betöltése után legalább 5 évig élt folyamatosan a honosítást kérő országban) köti, megelőzendő azt, hogy (mondjuk) Katar hirtelen honosítson a vb előtt egy csapatnyi brazilt.
- KÜLFÖLDI SZÜLŐK MAGYARORSZÁGON FELNŐTT, MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁGOT KAPOTT GYERMEKE. Magyarországon ez nem gyakori, de példa erre az esetre az ukrán származású, ám hazánkban felnőtt Koman Vladimir. Multikulturális országokban (elsősorban, de nem kizárólag a volt gyarmattartó országok esetén) sokkal gyakoribb jelenség, hogy egy válogatott játékos szülei bevándorlók, és egy másik ország állampolgárai voltak.
- HATÁRON TÚLI MAGYAROK. Pl.: Kerekes Zsombor, Csizmadia Csaba, Sándor György, Priskin Tamás, Könyves Norbert.
- VEGYES HÁZASSÁGBÓL SZÁRMAZÓK (AZ EGYIK SZÜLŐ MAGYAR ÁLLAMPOLGÁR/ANYAORSZÁGBELI VAGY HATÁRON TÚLI MAGYAR, A MÁSIK NEM). Pl.: Sowunmi Thomas, Nikolics Nemanja, Otigba Kenneth, Willi Orbán.
- FELMENŐIK RÉVÉN BEVÁLOGATHATÓK. A FIFA enyhülő szabályozásai nekik nyitották (sokkal) tágabbra a kapukat világszerte. Callum Styles azért lehetett magyar válogatott, mert már elhunyt nagymamája magyar, így megfelel a világszervezet által megszabott beválogathatósági kritériumoknak. Holender Filip apai nagyapja magyar, de mindkét szülője szerb, s Jugoszláviában született. A támadó – Stylesszal ellentétben – viszont valódi futballmagyar, hiszen tiniként került a Honvédhoz, a kispestiek akadémiájának növendéke, 2019 nyaráig Magyarországon futballozott, tehát kétféleképpen is teljesíthette a beválogathatósági kritériumokat.
Rossi honosítottjai között három olyat is találunk (Orbán, Nego, Styles), aki a világelitbe tartozó futballhatalom növendéke (Németország, Franciaország, Anglia), és felmenői vagy honosítás révén lett tagja a keretnek. A szövetségi kapitány gyakran hangoztatja,
s erre egyrészt megoldást jelenthet a határon túli magyar játékosok megfigyelése és meghívása (ezekben az esetekben erős konkurencia van a másik érintett ország labdarúgó-szövetsége képében), vagy azok tudatos keresése, akik felmenőik révén meghívhatók és gyerekkoruktól a legmagasabb szintű képzést kapták. Az, hogy a válogatott kijutott egymás után két Európa-bajnokságra, növeli a csapat vonzerejét a honosítás előtt állóknak.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1331" width="2000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Nemzetközi trend nyomában
A magyar válogatottnál megfigyelt jelenségek megfelelnek a nemzetközi gyakorlatnak és a trendeknek is. A 2018-as világbajnokság 32 csapata közül 22-ben szerepelt legalább egy olyan kerettag, aki nem az adott országban látta meg a napvilágot (Marokkó keretének háromnegyedét alkották a felmenőik révén beválogatható, de más országban született és képzett futballisták). A 2021-es Eb-re nevezett játékosok minimum 28 százaléka volt „országváltó” vagy többszörös állampolgárságú futballista. A valós adat ennél is magasabb lehet, hiszen sokszor nem tudjuk a játékosok családi hátterét, főleg a nagyszülők esetében. A 24 csapatból 23-ban szerepeltek kettős (vagy még többszörös) állampolgárságú játékosok, az egyetlen kivétel – talán meglepő módon – Lengyelország, amely korábban maga is rendszeresen honosított.
A rotterdami Erasmus Egyetem kutatója, Gijsberg Oonk a futballmigrációval foglalkozó, 2021-ben megjelent tanulmánya szerint két markáns tendencia lesz a világ labdarúgásában:
- A legnagyobb futballhatalmak (elsősorban a topligás európai országok) megpróbálják a náluk nevelkedő, más országból származó, kiemelkedő tehetségű játékosokat elcsábítani és magukhoz kötni. Jó anyagi helyzetű, regionálisan tényezőnek számító országok (mint pl. Katar, amely az Aspire akadémiai hálózattal hoz az országba máshonnan fiatal játékosokat) megtehetik ugyanezt.
- A fenti körből kimaradó országok szövetségei, szakvezetői egyre intenzívebben és egyre tudatosabban igyekeznek felkutatni a származásuk alapján beválogatható, illetve a honosítható futballistákat, bővítve ezzel az opcióikat. Elsősorban az elit futballkultúrákban felnőtt játékosokat keresik, hiszen ők a legmagasabb szintű képzésben részesültek.
Oonk úgy véli, hogy bár egy-egy válogatottat (Marokkót hozza példának) jelentősen megerősíthetnek a más országban elsőrangú képzést kapott, a diaszpórából származó játékosok, igazán mindig a tápláléklánc tetején járó futball-nagyhatalmak járnak jól.
Ha a diaszpórába tartozó játékosok, illetve az egykori gyarmatokról származó futballisták választásra kényszerülnek két válogatott között, akkor az erősebbet fogják a kettő közül választani – egészen addig, míg esélyt látnak arra, hogy beválogatják őket
– írja.
Ez is történt Orbán, Nego, most pedig Styles esetében. Orbán akkor fogadta el a magyar szövetség hívását, amikor nagyon valószínűvé vált, hogy a német válogatottba nem hívják meg, hiába fejlődött meghatározó Bundesliga-játékossá (még a lengyel csapatot is választhatta volna). Nego U19-es Európa-bajnok és U20-as vb-elődöntős volt a francia válogatottal, ám nem volt esélye bekerülni szülőhazája A-csapatába, így végül (már az NB I egyik legjobbjaként) igent mondott az MLSZ-nek. Styles is nyilván tudta, valószínűtlen, hogy ha 22 évesen még egy Championship-csapat tagja, akkor a későbbiekben eljusson az angol nemzeti tizenegyig. Megragadta hát a származása és a magyar válogatott kínálta lehetőséget.
Nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben látunk olyan magyar válogatottat, amelynek akár négy-öt tagja nem magyar anyanyelvű, és más nyelven nyilatkozik a meccsek után.
Ha Styles kiváló produkcióval rukkol elő, és kirobbanthatatlanná válik, akkor aligha lesz téma, hogy két éve még nem is tudott részben magyar származásáról, amely alapján beválogathatóvá vált. A honosítható játékosok keresése akkor is érthető stratégia lenne, ha a rendkívüli módon támogatott hazai utánpótlás ontaná az A-csapatba könnyen beilleszthető játékosokat. De amíg ez nem történik meg, pláne érdemes nyitott szemmel járnia a stábnak és az MLSZ képviselőinek.
Új meccsek, régi problémák
A magyar válogatott legutóbb 2020. november 12-én, az Izland elleni Eb-pótselejtezőn (2-1) tudott fordítani, és három nappal később, Szerbia ellen tudott döntetlent kiharcolni, amikor ellenfele szerezte meg az első gólt egy találkozón. Azóta (az írek elleni 0-0-t figyelmen kívül hagyva) kétféle kimenetel van:
- Ha a magyar válogatott megszerzi az első gólt, akkor nem kap ki (8–4–0)
- Ha az ellenfél szerzi meg az első gólt, akkor kikap a magyar válogatott (0–0–5)
Sőt ha az ellenfél talált be először, akkor a nemzeti csapat képtelen volt a szépítésre, az említett 5 mérkőzést 0-10-es gólkülönbséggel zárta. Rossi csapatának helyzetkialakítási problémáit nem itt és most kell bemutatnunk – már többször foglalkoztunk a jelenséggel –, a fenti mutatók csak alátámasztják azt, hogy ha a stabil védőjátékot nyújtó válogatott előnybe kerül, akkor kiválóan tudja ezt kamatoztatni erősebb csapatokkal szemben is, viszont ha hátrányba, akkor könnyen kikaphat nála papíron gyengébb együttesektől.
Sokatmondó, hogy a legutóbbi 18 mérkőzésből kizárólag San Marino és Andorra ellen tudott a válogatott 1,2-esnél nagyobb xG-értéket összehozni, tehát
ha az ellenfél nem miniállam válogatottja. Ez általában egy ziccert jelent: az vagy bemegy (ld. Észak-Írország ellen Sallai Roland szemfülességét egy ellenféltől kapott passznál), vagy nem (ld. Szerbia ellen a meccset záró Schäfer-Szoboszlai helyzetet), és persze jöhetnek még az extra, valamint szerencsés megoldások is. Aggasztó, hogy megint a gyengébb képességű ellenfél (Észak-Írország) ellen játszott gyengébben a magyar válogatott – az önkritikával élő Rossi „elfogadhatónak” minősítette a teljesítményt, hozzátéve, hogy a támadójátékban többre számított –, és a vb-selejtezőkön pont egy hasonló „akna” (Albánia) mért végzetes csapást a továbbjutási esélyekre.
Az kevésbé valószínű, hogy éppen az angolok, az olaszok vagy a németek ellen lesz ugrásszerű javulás az előrejátékban (támadó passzopciók és ötletek, kulcspasszok, helyzetek kidolgozása), a védekezést viszont tovább lehet csiszolni. Ne feledjük, a magyar válogatottól – éppúgy, mint tavaly az Eb-n – nem lehet elvárni a bravúrsorozatot; ellenfelei közül Anglia és Németország már a vb-keretét fogja tesztelni, Olaszország meg momentán újjáépítésbe kezd. Motivációja alighanem mindhárom futballhatalom válogatottjának lesz. A magyar válogatottnak minden mérkőzésen bravúr lenne a pontszerzés – ezt az összeszokott alapcsapatnak kellene kivívnia, hiszen (Styles és a másik újonc, Ádám Martin pályára küldése ellenére) Marco Rossi most sem változtatott sokat, vagy próbált ki radikálisan új megoldásokat. Azt láttuk, amit 2020 óta szinte mindig:
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="90" width="408" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
