BL-álmok nyomában: kezd beérni Arteta Arsenalja

Az Arsenal legutóbb 2016-ban tudta kiharcolni a Premier League-ben az indulás jogát a következő Bajnokok Ligája-sorozatra. Ennek az évadnak az utolsó mérkőzésen, az Aston Villa 4-0-s legyőzése alkalmával lépett pályára utoljára az Ágyúsok mezében Mikel Arteta, aki most a csapat menedzsereként vezetheti vissza a klubot a legrangosabb európai kupasorozatba.

Az észak-londoni együttes a legutóbbi BL-szereplés óta elbúcsúztatta a kispadtól a legendás Arséne Wengert, másfél év után megköszönte Unai Emery munkáját, és minden bizalmát az első vezetőedzői megbízatását vállaló Artetába fektette. Miután az elmúlt két szezonban az Arsenal egyaránt csak a 8. helyen végzett a Premier League-ben, a jelek szerint a bizalom végre megtérülni látszik.

Az Arsenal jelenleg úgy áll kétpontos hátránnyal az 5. helyen, hogy közvetlen riválisai közül a Manchester Unitednél négy, a West Hamnél három, a Tottenhamnél pedig kettővel kevesebb meccset játszott,

a statisztikákkal és előrejelzésekkel foglalkozó fivethirtyeight.com 64 százalékos esélyt ad arra, hogy sikerülni kiharcolnia a BL-indulás jogát.

Pedig a szezon elején sokkal inkább tűnt reális célnak a legjobb hat közé visszakerülés, és azzal legalább az Európa Liga elérése, főleg miután az első három bajnoki mérkőzésen a sérülések és a koronavírus által is hátráltatott Ágyúsok vereséget szenvedtek, ráadásul a Manchester City ellen egy 5-0-s zakóba sikerült beleszaladniuk. Azóta viszont nagyot fordult a világ Észak-Londonban, és hosszú évek óta először lehetnek igazán bizakodóak a csapat drukkerei. Még akkor is, ha az évad végén esetleg mégsem sikerülne visszatérni az európai topszintre.

A rend és a harmónia a lelke mindennek

Miután Mikel Arteta 2016-ban az Arsenal csapatkapitányaként befejezte labdarúgó-pályafutását, azonnal elfoglalta a helyét a Manchester Cityhez akkor megérkező Pep Guardiola mellett a katalán edző stábjában. Ugyan Guardiolával ellentétben Arteta soha nem lépett pályára a Barcelona felnőttcsapatában, a La Masia növendékeként jól ismerte, sőt példaképként tekintett a későbbi sikeredzőre.

A kettejük közötti köteléket jól példázza, hogy amikor 2012-ben a Guardiola által irányított Barcelona egy Chelsea elleni mérkőzésre készült, az akkor még játékosként bőven aktív Arteta volt az, akitől a katalán mester tanácsot kért az általa jól ismert ellenféllel kapcsolatban.

Miután Arteta a sérülései miatt a karrierje vége felé a pályán már nem sokszor tudott segíteni a csapatán, a hangsúlyt leginkább edzői tanulmányaira helyezte, így nem csoda, hogy Guardiola Angliába érkezve egyből lecsapott rá.

Az együtt töltött évek alatt a Manchester City Angliában minden lehetséges trófeát megnyert, és a játékosként önmagával szemben is maximalista

Arteta nemcsak tanult Guardiolától, hanem testközelből láthatta, hogyan működik egy győztes csapat öltözője.

És miként lehet egységet teremteni a kereten belül, akár világsztárok között is.

Az Arsenalnak pedig rendkívül nagy szüksége volt a klubon és az öltözőn belüli kultúraváltásra, ami Arteta egyik legfontosabb feladata lett a 2019 decemberében történt kinevezését követően.

„Elsősorban a tisztelet, majd azt követően az elkötelezettség és a szenvedély. Ez a három dolog nálam nem képezi alku tárgyát. Ha ez mind megvan, akkor biztos vagyok benne, hogy nagy dolgokat vihetünk véghez együtt” – mondta el első interjújában a fiatal szakember, immár az Arsenal edzőjeként.

És Arteta komolyan is gondolta, hogy meghonosítja azokat az értékeket, amelyeket – elmondása szerint – a saját családjából, illetve játékos- és edzői pályafutásának tapasztalataiból merített, és amelyek mellett máig kitart.

Az első ilyen áldozat Mesut Özil volt, akivel kapcsolatban a Londonban töltött évei alatt számos kritika fogalmazódott meg a hozzáállása miatt, de Arteta kinevezését követően minden egyes bajnoki mérkőzésen kezdett egészen a koronavírus járvány kitörésének következtében elrendelt kényszerszünetig. Az újraindulás után viszont már egyszer sem lépett pályára, a következő szezonra pedig már nem is nevezte őt az edzője a bajnoki keretbe, és végül ingyen távozott a Fenerbahce csapatához.

Szintén ebben az időszakban vált kegyvesztetté Matteo Guendouzi, akinek a viselkedésével először a csapat dubaji edzőtáborában akadt gond, majd miután egy Brighton elleni bajnokin a saját fizetésével kérkedve tiszteletlenül viselkedett az ellenféllel, Arteta őt is száműzte a csapatból. Hiába volt akkoriban ő a keret egyik legjobb fiatal játékosa, először kölcsönbe a Herthához, majd az Olympique Marseille-hez került, és a francia együttes végül meg is vásárolta az Ágyúsoktól.

A legnagyobbat azonban mindenképpen a csapatkapitány, Pierre-Emerick Aubameyang ügye szólt. A gaboni sztárcsatárt már az előző szezonban is fegyelmeznie kellett Artetának, miután elkésett a Tottenham elleni észak-londoni derbi előtti csapatmegbeszélésről, de a pohár akkor telt be, amikor decemberben egy külföldi utat követően nem jelentkezett időben edzésre. A klub hivatalos közleményben tudatta, hogy

Aubameyangot többszöri kihágás miatt megfosztották a csapatkapitányi tisztségtől, majd Arteta őt is kirakta a keretből, hogy január végén ingyen a Barcelona csapatához igazoljon.

Ezekből az esetekből világosan látszik, hogy Mikel Artetát egyáltalán nem érdekli, egy-egy játékos státusza, ha rendszeresen vét az általa megfogalmazott alapelvek ellen. Amennyiben azzal árt a csapatnak, akkor nincs helye az Arsenalnál. Ám aki hajlandó beállni a sorba, és megtenni a szükséges erőfeszítéseket a sikerért, az az ő bizalmát is élvezni fogja.

Visszatérés a fiatalsághoz

Miután az Arsenal 2017-ben először maradt le a Bajnokok Ligája-indulást érő helyekről, a cél egyértelműen az volt, hogy a csapat minél előbb visszakerüljön az elit sorozatba. Csakhogy az azonnali eredmények érdekében számos hibát sikerült elkövetni az átigazolási piacon, ráadásul olyan játékosok is előnyös szerződéshez jutottak, akik minőségben nem ütötték meg az elvárt szintet.

Később Josh Kroenke, az Arsenal amerikai tulajdonosának, Stan Kroenke-nak a fia is úgy fogalmazott: a klub úgy szerepel az Európa Ligában, hogy közben a bérkerete egy Bajnokok Ligája-résztvevő klubnak megfeleltethető.

Ennek ellenére az Arsenal a friss FA Kupa-sikeren felbuzdulva még az Arteta kinevezését követő első nyáron is arra koncentrált, hogy minél gyorsabban sikerüljön látványos fejlődést elérnie. Ezért a klub leigazolta Thomas Partey-t 50 millió euróért az Atlético Madridtól, a 31. életévét már betöltő Pierre-Emerick Aubameyang szerződését egészen 2023-ig megújították, és heti 300 ezer fontos fizetéssel a csapat legjobban kereső játékosává tették. Ugyanekkor érkezett a Chelsea-től a szerződése lejártát követően a 32 éves Willian. Az utóbbi két játékossal kötött megállapodás azonban nagy hibának bizonyult. Aubameyang teljesítménye látványosan visszaesett a korábbiakhoz képest, Willian pedig soha nem tudta megközelíteni a Londoni déli felén nyújtott teljesítményét.

Az Arsenal emiatt is rendkívül pocsékul teljesített a 2020/21-es évad első felében, miközben a csapat legjobb játékosa egyértelműen a saját nevelésű, mindössze 19 éves Bukayo Saka volt. Mellé decemberben felzárkózott a korábban sérülésekkel bajlódó, szintén akadémista Emile Smith Rowe és a brazil Gabriel Martinelli, valamint januárban megérkezett kölcsönbe a Real Madridtól a 22 éves Martin Ödegaard. Javarészt nekik köszönhetően az Ágyúsok szezonjának második fele már sokkal jobb és kiegyensúlyozottabb játékot hozott, és attól kezdve egyértelművé vált, hogy milyen irányt kell vennie a klubnak az átigazolási piacon.

Az Ágyúsok 2021 nyarán nettó 121 millió fontos költéssel a legtöbb pénzt fordították új igazolásokra a Premier League csapatai közül,

ugyanakkor fontos változás volt a korábbiakhoz képest, hogy a megszerzett játékosok kivétel nélkül 23 aluliak voltak. Olyanok, akik részint a következő években még tovább értékesíthetők, részint jóval kevesebb fizetéssel is beérik, mint a tapasztaltabb futballisták. Ennek és a sokat kereső játékosok elengedésének köszönhetően január végére az Arsenal az előző szezonhoz képest 157 millió fontról 87 millió fontra csökkentette a játékosok fizetésére éves szinten fordított összeget.

Ráadásul az összes megszerzett fiatal játékos tökéletesen illik az Arteta által elképzelt rendszerbe és játékstílusba. A 35 millió fontért igazolt Ödegaard végleges megszerzésével az Arsenal – a norvég félévnyi remek játéka után – pontosan tudta, hogy mit kap, és mostanra a fiatal skandináv a csapat egyik legfontosabb játékosává nőtte ki magát, miközben remek párost alkot Bukayo Sakával a pálya jobb oldalán.

Természetesen a két legdrágább igazolást érte előzetesen a legkomolyabb kritika. A kapuba érkező Aaron Ramsdale korábban két csapattal, a Bournemouth-szal és a Sheffield Uniteddel is kiesett a Premier League-ből, és egyik klubnál sem nyújtott kiemelkedő teljesítményt, így sokan csóválták a fejüket, amikor az Arsenal 28 millió eurót fizetett a 23 éves játékosért. Ő viszont már a harmadik fordulóban átvette a korábban első számú kapusnak számító Bernd Leno helyét, és rögtön világossá vált, hogy miért nem sajnálták érte a pénzt az Ágyúsok. A tizenhatos uralásán túl Ramsdale a támadásépítések terén is óriási előnyt jelent az Arsenalnak. Nyomás alatt nemcsak röviden képes megjátszani a labdát, hanem akár hajszálpontos, hosszú indításokkal is át tudja játszani akár az ellenfél teljes letámadását, s persze a védésekkel sem maradt adós.

Ugyancsak az átigazolási összeget sokallták Ben White esetében, akit 58 millió euróért szerződtetett a londoni csapat a Brightontól. A szintén csak 23 éves angol válogatott védő azonban minden elvárásnak eleget tesz, amit Arteta megfogalmaz egy középhátvéddel szemben. Agilis, jól olvassa a játékot, kiválóan passzol és képes akár megindulásokkal is segíteni a csapatát. Magára vonja az ellenfél játékosainak figyelmét, hogy a társait szabaddá tegye.

Az átigazolási időszak utolsó napján megszerzett Takehiro Tomiyasu egyelőre szintén óriási fogásnak bizonyul. A Bolognától igazolt védő tökéletesen tölti be jobbhátvédként azt a hibrid szerepkört, ami Arteta rendszerében kulcsfontosságú. Ha kell, harmadik középhátvédként helyezkedik, ha kell, a középpályára húzódik be, miközben kétlábassága miatt nagyon nehéz zavarba hozni a labdával, sőt a légi párbajainak átlagosan több mint a felét is megnyeri.

Az eddig felsorolt játékosok szeptemberben már mind kezdőként léptek pályára a Norwich City elleni bajnokin a sérülésből felépülő Gabriel Magalhaessel egyetemben, míg az augusztusban elveszített, és 9 kapott góllal zárult három meccsen szerepeltek közül egyedül Kieran Tierney maradt meg állandó kezdőként az akkori, összetákolt védelemből.

Mellettük pedig még érdemes megemlíteni a két 21 éves játékost, Albert Sambi Lokongát, aki belga válogatott középpályásként akár Thomas Partey hosszú távú utódja is lehet, valamint Nuno Tavarest, aki meggyőző teljesítményt nyújt Tierney helyetteseként.

Újabb lépés a taktikai evolúcióban

Mivel Arteta évekig dolgozott Guardiolával, nem csoda, hogy mestere taktikai elképzeléseiből is sokat merített. Guardiolához hasonlóan Arteta is pozíciós játékra építi fel a csapatát, vagy a területek megfelelő elosztásával igyekszik létszámbeli, pozíciós, minőségi fölényt kiharcolni az ellenfelekkel szemben.

Ugyan Arteta filozófiája már a kinevezését követő első mérkőzésein testet öltött, az azt követő időszakban számos körülmény nehezítette a dolgát. Először a koronavírus miatti leállást és Mesut Özil száműzését követően kreatív középpályás híján le kellett mondania az addig általa preferált 4-2-3-1-es játékrendszerről (amely labdával többnyire 3-2-5-re, vagy 2-3-5-re módosult), és egy konzervatívabb, hibrid 3-4-3 mellett tette le a voksát. Ezzel elsősorban az ellenfeleket akarta kicsalogatni, hogy utána gyors kombinációs játékkal jusson el együttese a gólszerzési lehetőségekig.

Ez az elképzelés remekül működött a 2020-as FA Kupa-menetelés során. Az elődöntőben az éppen Guardiola által irányított Manchester Cityt, a döntőben pedig a Chelsea-t sikerült felülmúlni, azonban az őszre teljesen kiismerhetővé vált az Arsenal játéka, és kreatív középpályás híján az eredmények addig romlottak, hogy decemberre az is felvetődött: meg kellene válni Mikel Artetától. A Chelsea elleni karácsonyi rangadóra viszont felépült Emile Smith Rowe, akivel az Arsenal vissza tudott állni a korábbi játékára, és megindult felfelé, amit Ödegaard későbbi érkezése is elősegített.

Amíg 2020. december 26-ig az Arsenal mindössze a 15. legtöbb pontot gyűjtötte, a szezon hátralévő részében már csak a Manchester City és a Manchester United teljesített jobban az Ágyúsoknál. Az évad első felének pocsék szereplése viszont azt jelentette, hogy 2021/22-ben az észak-londoniak egyetlen európai kupasorozatban sem indulhattak.

Amíg Arteta csapata a most futó évad első felében szépen kapaszkodott, a mérkőzéseit még nem tudta teljes mértékben dominálni labdával és labda nélkül sem. A december elején az Everton ellen 2-1-re elveszített mérkőzés óta viszont tízből mindössze egyetlen meccset veszítettek el egy döntetlen mellett, és a várható szerzett és kapott góljaik különbsége (xGD) is csak a Liverpoolénál volt rosszabb ebben az időszakban.

Ehhez az kellett, hogy Arteta meglépje, amit már bő egy évvel korábban is akart. „Szeretnénk jobban a 4-3-3 felé elmozdulni, de ehhez nagyon specifikus dolgokra van szükségünk minden pozícióban. Most viszont öt-hat poszton ez nem áll rendelkezésünkre. Számomra a formációknál sokkal fontosabb, hogy miként töltünk fel bizonyos területeket. Ugyanakkor számos hasonló stílusú játékosunk van, akik ezeken a területeken nem érzik magukat kényelmesen, ezért rendszeresen változtatnunk kell.”

Az Arsenal december közepe óta egyértelműen elkezdett 4-3-3-as alakzatban játszani, amelyben a pozíciók sokkal kevésbé kötöttek, mint az ezt megelőző hónapokban voltak, ám a játékosok dinamikusan képesek feltölteni az edző által fontosnak gondolt területeket.

Ez két nagyobb változást jelent: egyrészt az Aubameyangot leváltó Alexandre Lacazette szinte hamis kilencesként mélyen helyezkedve képes létszámfölényt kialakítani a középpályán, másrészt – ami talán a legnagyobb változás – Granit Xhaka magasabb pozíciót vesz fel a bal oldali félterületben. A svájci játékos korábban mélyen, gyakran a balhátvéd helyére lépett vissza, hogy Kieran Tierney magasan tudjon helyezkedni, és egy az egyben megverhesse az emberét, vagy a félterületben helyezkedő szélsővel kombinálva beadásokig tudjon eljutni. Ez a minta azonban gyakran túlságosan is kiszámíthatóvá tette az Arsenal játékát a bal oldalon.

Xhaka feljebb tolásával együtt Tierney gyakran mélyebb pozícióból kezd, ami egyrészt nagyobb biztonságot ad az Arsenalnak a kontrák elleni védekezésben, másrészt ez a két játékos a szélsővel (legyen ez Gabriel Martinelli vagy Emile Smith Rowe) folyamatosan cserélgetheti a pozícióját. Így előfordul, hogy Martinelli helyezkedik a szélen, Xhaka középen, és Tierney egy alákerüléssel tud jó pozícióba kerülni. Vagy akár Xhaka lép vissza, kimozgat egy játékost a helyéről, így a szélső befelé mozogva tudja támadni az üres területet, Tierney pedig egy mögé kerüléssel oszthatja meg a figyelmet.

Ennél a jelenetnél is jól látszik, ahogy Xhaka magasabban helyezkedve szabadon megjátszható egy diagonális átadással, mivel az ellenfél szélsője Tierney miatt magasan helyezkedik, a középpályán Ruben Neves pedig a visszalépő Lacazette elől próbálja elzárni a passzsávot.

Az első labda ugyan pontatlan volt, de a területek jó elosztása miatt az Arsenal azonnal vissza tudta szerezni, és a Xhaka felé néhány lépést megtevő szárnyvédő mögé azonnal indult a szabad területbe Martinelli.

Ugyanaz a dinamikus rotáció pedig még hatékonyabban működik a jobb oldalon, ahol Bukayo Saka és Martin Ödegaard között elképesztő kémia alakult ki az elmúlt hetekben. Folyamatosan reagálnak egymás mozgására, ha az egyikük befelé mozog, akkor a másik kilép a szélre, és ebbe a kombinációba tud beszállni a jobbhátvéd is, ahogyan ezt teszi Tierney a másik oldalon.

Szintén a Wolverhampton elleni mérkőzésen a bal oldali középhátvéd csak néhány lépést tett a vonalak között helyezkedő Ödegaard felé, de Saka ezt rögtön észlelve, a szélről belépve azonnal beindulással támadta a területet, Cedric Soares pedig jobbhátvédként rögtön kiváltott a szélre Saka korábbi pozíciójába. Az Arsenal tehát a pozíciós játék alapelveit fenntartva folyamatosan feltöltötte a szükséges területeket, de mindezt dinamikusan tette, ezzel folyamatosan lépéskényszerbe hozva az ellenfelét.

A Watford ellen megnyert legutóbbi bajnokin pedig egy mesés gólt hozott össze már a meccs elején a Saka, Ödegaard páros. A norvég középpályás ismét kimozgatott egy védőt a helyéről, Saka pedig megint beindult, hogy Ödegaard sarokkal egyből vissza tudja tenni neki a labdát, hogy aztán ő maga érkezzen a csapattársa középre gurítására.

Az Arsenal számára a legtöbb problémát a támadójátékban korábban az okozta, hogy túlságosan kiszámíthatóvá tudott válni a csapat labdajáratása, de az elmúlt hónapok változtatásai ebben óriási fejlődést hoztak. Ráadásul a nagy munkabírású Lacazette csapatba kerülésével, valamint az olyan fiatal játékosokkal, mint Saka, Ödegaard, Martinelli vagy Smith Rowe, az Arsenal képes labda nélkül is fokozottan nyomást helyezni az ellenfélre. Ennek nyomán pedig gyorsabban képesek visszaszerezni a labdát, és jobban kontroll alatt tudják tartani a mérkőzéseket.

Az Arsenal tehát rendkívül nagy utat tett meg Mikel Arteta kinevezése óta, és ebben az évadban már egyértelműen látszódik, hogy az együttes jó úton jár. Mostantól pedig csak az a kérdés, hogy hasonló ütemben sikerül-e fejlődni a továbbiakban is egy újabb, jól sikerült nyári átigazolási időszaknak köszönhetően. Ezen egyértelműen sokat segítene, ha a szezon végén bravúrt végrehajtva sikerülne kiharcolni a Bajnokok Ligája-indulás jogát a Premier League legalacsonyabb átlagéletkorú csapatával.