- 2017: 4-0-s odavágó után a Barcelona 6-1-es győzelmet arat.
- 2019: 2-0-s győzelem után a nyolcaddöntő második találkozóján a Manchester United Párizsban nyer 3-1-re.
- 2022: 1-0-s első meccs, egy újabb Kylian Mbappé-gól és egy helyzetekben bővelkedő első játékrész után a Real Madrid 17 perc leforgása alatt fordít.
Mind a három eset a Paris Saint-Germainnel történt meg az elmúlt évek Bajnokok Ligája-kiírásai során, mind a három esetben a katari hatalomátvételt követően, sztárokkal dúsított kerettel.
Remontada – ismét. Vereség előnyről – ismét. Hogyan?
A Real Madrid – a hátrányára való figyelemmel – kissé meglepő módon nem nagyon változtatott a francia fővárosban rendezett első felvonáshoz képest. Az eltiltott Casemiro helyett Valverde, míg Mendy posztján Nacho kezdett, de a hozzáállást tekintve nagy vonalakban ugyanazt láthattuk Carlo Ancelottitól.
A spanyolok támadásépítés közben rendkívül óvatosan négy-öt embert is mélyen hátul hagytak – ezzel ügyelve a Mbappé fémjelezte PSG –támadósor villámgyors kontráira. Csakhogy miközben az egyik fronton biztosítani próbált az olasz tréner, addig elöl ezzel elzárta az opcióit – kis túlzással úgy lehetne összefoglalni a madridi támadásokat, hogy a három fehérmezes középpályást emberfogással követő Verratti–Paredes–Danilo trió mögé visszalépve Benzema felcipelte a labdát, majd a támadóharmadban megfelelő létszám és mozgás híján odaadták Vinícius Jr.-nak, aki igyekezett kihozni a helyzetből a legtöbbet. Slusszpassz.
Hasonlóan gyámoltalan és Mbappétól rettegő attitűdött vett fel Ancelotti a két héttel ezelőtti első meccsen is – nyilván nem véletlenül, ahogy azt a két lesgólt és egy érvényes találatot jegyző francia sztár jól mutatta. Mindazonáltal 60 percig úgy tűnt, hogy ez így édeskevésnek fog bizonyulni, és az egyetlen valóban különböző lépés – a letámadás aktivizálása – nemhogy hasznot hajt a vendéglátók malmára, de az idő haladtával garantáltan ki fogja őket végezni.
Ancelotti és az ő híres alkalmazkodókészsége
Az első mérkőzés tényleges passzivitásával kontrasztban, a Madrid ezúttal igen agresszívan igyekezett megzavarni a PSG labdakihozatalait. Hogy valójában Donnarumma megzavarásának képében ez hozta el a megváltást, az erre a szakaszra vonatkoztatva nem hordozhat megváltást. Marco Asensio és Toni Kroos hatalmas foltot jelentettek a presszingen, kifejezetten enerváltan és a legkevésbé sem hatékonyan szálltak be a társakhoz, amitől szétesett ez a játékelem.
Mivel a brutálisan nyomástűrő Verratti-Paredes páros mindig megtalálta, hol lehetne kibújni a lyukacsos letámadáson, állandó jelenet volt, ahogy Karim Benzema mutogatott a társaknak, hogy jöjjenek már vele. A többiek mentek – ám, ha ilyen szinten kevesen vagytok, nehéz igazán megzavarni egy PSG-szintű ellenfelet. A bénázó presszingből kibújva aztán Ancelotti rémálma minden próbálkozása ellenére testet öltött: Mbappéék lendületből rohanhattak a Real védelmére.
Hogy ezt előre kiszámítva, pontosan így tervezte-e Ancelotti, afelől erős kétségei lehetnek az embernek, de végtelen dicséret illeti a híres-neves alkalmazkodókészségét.