Csercseszov és a felállt fal esete – merre tart a Ferencváros?

Az FTC csapatánál a múlt év karácsonya előtt váltottak edzőt: a Bundesliga-tapasztalattal is büszkélkedő, osztrák Peter Stöger szakmailag nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és az öltözőt sem tudta kellőképpen egyben tartani. Az utód a 2016 és 2021 között orosz szövetségi kapitányként dolgozó Sztanyiszlav Csercseszov lett. Amint az 58 éves szakembert bemutató edzőportréban megírtuk,

kinevezését leginkább autoriter, katonás fegyelemre alapuló vezetői stílusa indokolhatta, csapatai ugyanis sosem a domináns támadófutballról voltak híresek

– márpedig a Rebrov-korszak sikerei után ez többé-kevésbé elvárható lehetne a zöld-fehér alakulattól, legalábbis az itthoni mérkőzéseken.

Kapcsolódó

Kicsoda Sztanyiszlav Csercseszov, és mit hozhat Magyarországra?

Peter Stöger után az orosz szövetségi kapitányi posztról a nyáron leköszönt Sztanyiszlav Csercseszov lett az FTC vezetőedzője. Mit lehet tudni róla, és milyen játék várható a csapattól?

Rebrov nemzetközi szinten is versenyképes, kimunkált pozíciós játékát Stöger vezetésével nemigen sikerült reprodukálnia az együttesnek, előzetesen nagy kérdőjel volt tehát, hogy az inkább defenzív mentalitású Csercseszov milyen irányba tudja elmozdítani a csapat fejlődési trendjét. Nos, az FTC mérlege eddig felemás – továbbjutás a Magyar Kupában a Vasas és a Honvéd ellen, miközben a bajnokságban hatból eddig csak két győzelem. Olyan kellemetlen eredményekkel fűszerezve, mint a Paks elleni hazai 0-3, amihez hasonló az utóbbi években igen ritkán fordult elő az Üllői úton.

Ami a csapat összetételét és felállását illeti, a télen viszonylag komoly változások történtek a keretben. A legfontosabb távozó a régóta kitűnően teljesítő, albán válogatott Myrto Uzuni volt, aki a spanyol első osztályba igazolt, és akinek a megmozdulásait pótolni komoly kihívás lesz. A nigériai középcsatár, Fortune Bassey a cseh Budejovicétől érkezett a kilencedik kerületbe, és a négyfős támadósorban az új szerzemények közül a brazil Marquinhos meg az argentin Carlos Auzqui is többször lehetőséget kapott a négyfős támadóegységben Csercseszov első mérkőzésein.

E találkozók alapján úgy tűnik, Csercseszov megmarad a Stöger által is alkalmazott 4-2-3-1-es felállásnál. Dibusz előtt a védelem nem sokat változott: a közepén Blazic mellett általában Kovacevic vagy Sammy Mmaee játszik, jobbhátvédben Botka helye atombiztos, a balhátvéd pedig – szintén a korábbi időkhöz hasonlóan – Civic vagy Wingo. A védelem előtt őrjáratozó Laidouni mellett általában Zachariassen és Tokmac foglalja el a pálya közepét – utóbbi a tőle megszokotthoz képest olykor szokatlanul mély pozíciókban. Zachariassen egyébként Csercseszov regnálása alatt nemcsak a pálya közepén, hanem időnként a jobbszélen is feltűnik, a két új szerzeménnyel és Zubkovval együtt növelve a variációs lehetőségek számát. Elöl pedig a mozgékony és labdával is ügyes Ryan Mmaee mellett immár új jövevényként a némileg statikusabb Bassey is rendelkezésre áll.

Védekezésben Csercseszov csapata többnyire azt nyújtja, amit előzetesen elvárhattunk.

A felállás a letámadás magasságától függően változik a 4-2-3-1, a 4-4-1-1 és a 4-4-2 között – ha a szerkezetet mindenképpen számokkal akarjuk leírni. A magasabb letámadás epizódjainál többnyire a középcsatár indítja meg a mozgásokat, hosszában elfelezve a pályát a labdás középhátvéd oldalra szorításával. A társak eközben leginkább területre érkező emberfogással figyelnek közvetlen ellenfelükre. Bár a csapat arcvonala viszonylag széles, a Stöger-korszakkal ellentétben aránylag kevés passzt engednek át a középpályán. Ennek ugyanakkor ára is van: a szélsők inkább visszafelé, passzívabban védekeznek, a támadónégyes megközelítőleg sem próbálkozik a két szűrő előtt annyi letámadó mozgással, mint az osztrák edző idejében. A labda elleni játék tehát egyértelműen a legerősebb fázis a Csercseszov-féle Fradiban. A zöld-fehérek eddig kifejezetten kevés gólt kapnak az orosz mester irányítása alatt. A képet némileg árnyalja, hogy a Fradi eddigi ellenfelei nem sokat mutattak a hátulról történő építkezés tekintetében, a Paks például előnyben koncepciózusan felívelgette a labdákat, így egyelőre kérdéses, hogy egy labdával magabiztosabb csapat ellen is ilyen stabilan védekezik-e majd az FTC. A statisztikák eddig mindenesetre biztatóak, az xG-mutató alapján a magyar mezőnyben messze a Ferencváros engedi a legkevesebb helyzetet ellenfeleinek.

Az NB I csapatainak xGA (expected goals against) mutatói

Így védekezik a Ferencváros: Auzqui és Tokmac oldalra szorítja a labdás játékost, a labda környezetében mindenki az emberét keresi

Ugyanez a Zalaegerszeg ellen: Ryan MMaee a visszapasszt blokkolja a középhátvéd irányába, Tokmac a védekező középpályásra figyel. Minden narancsmezes játékos közvetlen őrizet alatt, Vécsei és Laidouni feladata a védelem előtti területek lezárása

A legégetőbb kérdés persze az volt, hogy a Rebrov-korszak kimunkált pozíciós játéka és a Stöger-éra visszaesése után Csercseszov csapata milyen képet mutat támadásban. Nos, egyelőre nehéz megállapítani azt a karakteres stílust, amivel a Fradi a labda birtokában is magabiztosan dominálni tudná ellenfeleit. A csapat játékából hiányzik a strukturált, a területeket pontosan elfoglaló, kompakt szerkezet. Ez az, ami a mai modern futballban elengedhetetlen, hiszen csak így lehet biztonságosan, együtt felfejlődni a támadáshoz, egyben felkészülten várni az ellenfél labdavesztéseit.

A szerkezeti egyensúlytalanságokat a játékosok gyakran spontán, ötletszerű mozgásokkal próbálják kompenzálni, emiatt fontos területek maradnak kihasználatlanul.

A négy támadó részéről hiánycikk az ellenfél védővonalai közötti helyezkedés, sokkal inkább a védők nyakán lógnak. Ezzel egyrészt sok támadás ér véget kiszámítható beíveléssel, másrészt a hátul megkezdett labdakihozatal gyakran az oldalvonal mellé szorul, ahonnan sokkal nehézkesebb eljutni a támadóharmadba.

A labdakihozatal többnyire Laidouni védelembe történő visszalépésével indul, a szélsőhátvédek egy sorral feljebb lépnek. A nehézkes és lassú labdajáratás miatt azonban a szélen könnyű az FTC-t izolálni – nem meglepő, hogy Botkát mind gyakrabban láthatjuk a tizenhatoson belülre mozogva, kvázi támadóként érkezni a kapu elé, az első két harmadban ugyanis nem igazán sikerült a csapatszerkezetbe integrálni. Ugyanennek a problémának a tünete Tokmac gyakori visszalépése. Merthogy a mostanság leginkább tízesként alkalmazott norvég ilyen szerkezetben csak elvétve tud kellően magasan, a pálya közepén labdát kapni. A szélső támadásoknál egyébként hasznát veheti az együttes a szélekre is kimozgó, labdával ügyes Ryan Mmaee-nek – a centrum elégtelen elfoglalása miatt azonban korántsem biztos, hogy a megfelelő ütemben futnak be a helyére.

Labdakihozatal a Paks ellen. Laidouni visszaép a labdáért, de nem tudja röviden folytatni a játékot. A középső csapattársak az ellenfél fedezőárnyékában, az elülső emberek pedig előre indulnak. Egy opció marad: a hosszú indítás

Hasonló szituáció a ZTE ellen. Hátul csak lassan lehet járatni a labdát, a két zalaegerszegi csatár két csapattársat is lezár a fedezőárnyékával, végül Wingót elszigetelik az oldalvonal mellett, indítania kell

A gyakran szabadon engedett játékosok így leginkább kontratámadások után tudnak veszélyeztetni, erre jó példa a Zalaegerszeg elleni második gól:

Ennek fényben nem meglepő, hogy a legutóbbi mérkőzéseken a Fradi, bár több minőségi helyzetet dolgozott ki, azok egy lövésre vetítve viszonylag alacsony minőségűek, lásd a negyedik és az ötödik oszlopot:

Szót kell ejteni a támadáson és a védekezésen kívül a labdavesztést követő átmenetekről is, e tekintetben ugyanis Csercseszov csapata kettős képet mutat. Egyrészt az elégtelen struktúra labdavesztés után nyilvánvalóan sebezhetővé teszi a csapatot a saját térfelén. Másrészt viszont, ha már sikerült felfejlődni, a tizenhatoson belül, viszonylag centrálisan helyezkedő négy-öt ember képes azonnal reagálni a labdavesztésre. Ebben segíti őket, hogy a csapat meglehetősen gyakran kénytelen felemelni a labdát, így elég az idő a reagáláshoz mind magas beadásnál a támadóharmadban, mind a támadásépítés során felívelt labdák esetében.

Helyezkedés a Gyirmót ellen: a magas beívelés nem túl hatékony támadófegyver, de megkönnyítheti a második labdára történő reagálást

A Zalaegerszeg elleni, villámgyors első gól: a felívelés után a fehérmezesek létszámfölényben a labda körül, a visszatámadás után Zachariassen talál a hálóba

Csercseszov tehát eddig többnyire azt hozza a kilencedik kerületben, amit az általa képviselt orosz iskolától előzetesen várhattunk: stabil, fegyelmezett, kollektív, ám nem túl kombinatív játékstílust. A saját kapu megvédésében eredményesek a ferencvárosiak, de az agresszív letámadás és a domináns támadójáték is elengedhetetlen lesz a hosszú távú sikerességhez. A fő erőpróba természetesen a nyártól, a nemzetközi porondon vár a Ferencvárosra.

Bár Csercseszov defenzívebb stílusa elméletileg eredményesebb lehet Európában, ne feledjük: ott sem lehet majd kizárólag a védekezésre apellálni.

A Rebrov-korszak nemzetközi eredményeit éppen annak köszönhette az FTC, hogy a jól megszervezett védekezés mellett – legalábbis hosszabb-rövidebb periódusokban – képes volt labdát is birtokolni. A következő hónapokban tehát nagy fejlődésre lesz szüksége a csapatnak a játékban, első körben a bajnoki cím bebiztosításához.