Oli SCARFF / AFP
Foci

Kirúgták, mégis legendaként távozik az edző, aki lesajnált játékosokból csinált közönségkedvenc csapatot

Sokaknak talán beleveszett a háborús alapzajba, hogy a múlt hétvégén menesztették a Leeds United edzőjét, Marcelo Bielsát. Az argentin edző csapata valóban nem remekelt az idén, de joggal merül fel a kérdés: tényleg ekkora volt-e a baj, és biztosan jó ötlet volt-e pont most váltani?

Az, hogy egy kiesés ellen küzdő csapat edzőjét egy rossz sorozat után menesztik, nem ritkaság. Megtette ezt több Premier League-klub már ebben a szezonban is, most pedig a Leeds is lépett, és szerződést bontott Marcelo Bielsával, aki 2018 nyara óta irányította a yorkshire-i csapatot. És ha megnézzük a klub februári eredményeit, nem is lehet meglepő: egy döntetlen az Aston Villa otthonában (3-3), ezen kívül négy súlyos vereség, melyek közül különösen az ugyancsak rossz helyzetben lévő Everton elleni 0-3 volt fájdalmas.

És bár a Manchester United, Liverpool, Tottenham hármastól alapesetben nem szégyen kikapni, ezen a három meccsen összesen tizennégy gólt kapott a Leeds, két rúgott gól ellenében. Látszólag egyértelmű a tendencia, és mivel a riválisok erőre kaptak, hirtelen komoly veszély lett a kiesés.

Ilyenkor a szurkolók már tüntetni szoktak az edző ellen, ám Leedsben ennek nyoma sem volt, még ha lehetett is érezni, hogy fogy a bizalom az argentin edző iránt.

Így a vasárnapi hír láthatóan sokkolta a szurkolókat: hiába nem jöttek az eredmények, sok érv szólt amellett, hogy ki kell tartani Bielsa mellett. Az egyik legfontosabb, hogy a Leedsnek pokoli balszerencséje volt az idén a sérülésekkel: a csapat kulcsemberei hónapokra kiestek. A tavalyi évad házi gólkirálya, Patrick Bamford például egész idényben alig játszott, míg a csapat legfontosabb játékosa, az angol válogatottban is alapemberré lett Kalvin Phillips december eleje óta hiányzik, akárcsak a csapatkapitány, a középhátvéd Liam Cooper.

Utóbbiak márciusban visszatérnek, és Bamford esete nehezebb ugyan, mert egy lassan gyógyuló lábfejsérülés hátráltatja, ő is bevethető lesz még a szezonban. Szintén fontos érv, hogy bár az elmúlt hetek eredményei valóban ijesztőek, mostantól könnyebbé válik a sorsolás, nyerhető meccsek jönnek a Leeds számára, amely a szezon korábbi szakaszában is szenvedett súlyos vereségeket – hetet kapott a Manchester Citytől, ötöt a Manchester Unitedtől, négyet az Arsenaltól –, mégis talpra tudott állni utánuk. Bielsa kamikazefutballja korábban is rizikós volt a nagycsapatok ellen, és semmi nem utalt arra, hogy ezúttal ne lehessen újra összekapni a csapatot a Leicester, az Aston Villa és a Norwich elleni meccsekre.

JUSTIN TALLIS / AFP A Bielsa-féle Leeds új színt hozott a Premier League-be

Az már elgondolkodtatóbb volt, hogy egyre többen találgatták, vagy kiismerték Bielsa taktikáját az ellenfelek, és már tudták, hogyan kell játszani ellene, vagy esetleg maguk a játékosok nem hittek már benne, illetve egyéb ok miatt kevésbé hatékonyan tudták megvalósítani az elképzeléseit a pályán. Tény az is, hogy a februári meccseken elgondolkodtató könnyedséggel jutottak el az ellenfelek a Leeds kapujáig, gyakorlatilag minden egyes labdavesztés már gólhelyzetet eredményezett, olyan foghíjasnak és összeszedetlennek tűnt a védelem, a középpálya pedig mintha nem is létezett volna.

Visszatérő probléma volt, hogy Bielsa csapata képtelen védekezni a szögletek ellen, még a szögletből hírhedten impotens Manchester United régóta tartó rossz sorozata is természetesen a Leeds ellen szakadt meg most februárban (Harry Maguire gólja volt az első, amit a Man Utd szögletből szerzett ebben az idényben).

Ez utóbbi tehát nem volt új, az viszont igen, hogy ezúttal (a Villa elleni gólparádét leszámítva) már a támadásokból is eltűnt a gólveszély: mindennél jobban hiányzott Bamford, míg a csapat legtechnikásabb játékosa, a brazil Raphinha hetek óta mélyen a tudása alatt játszott, sokak szerint kifejezetten motiválatlannak tűnt.

És akkor elérkeztünk az érzékeny pontokhoz. Bielsát egyre többen bírálták, amiért nincs B terve: ugyanazt a taktikát követi, ugyanazokat a hibákat követi el, és mégsem tanul belőlük.

Előre meg lehetett mondani a cseréit, melyek ritkán jártak szerkezet-átalakítással, és eleve nagyon ritkán tudott úgy belenyúlni a meccsbe, hogy azzal komolyan befolyásolt volna bármit is. Sokan bírálták azért is, mert ragaszkodott a kis létszámú játékoskerethez, és azért is, amiért senkit nem igazolt a Leeds januárban, noha világos volt, hogy már csak a rengeteg sérülés miatt is szükség lenne új emberekre (igaz, ez utóbbi nem egyértelműen az ő felelőssége).

Kedves Olvasónk!Az általad keresett cikk olvasása Sport24 előfizetéshez kötött.
Sport24 előfizetés
990 Ft/hónap
Sport24 - Előfizetés logó
  • havi 24 cikk Magyarország legjobb focis szerzőitől
  • előfizetői extrák
    (részvétel a Sport24 szerzői által tartott meccskibeszélőn)
Próbáld ki most kedvezményesen az első hónap csak 490 Ft!
Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be!
Nicolo Zaniolo három évvel ezelőtt az olasz futball legnagyobb reménységének tűnt. A januári átigazolási ablak utolsó napjaiban nyújtotta be távozási szándékát az AS Romának, így a következő fél évben a lelátó lehet az otthona.