Foci

Kirúgták, mégis legendaként távozik az edző, aki lesajnált játékosokból csinált közönségkedvenc csapatot

Oli SCARFF / AFP
Oli SCARFF / AFP
Sokaknak talán beleveszett a háborús alapzajba, hogy a múlt hétvégén menesztették a Leeds United edzőjét, Marcelo Bielsát. Az argentin edző csapata valóban nem remekelt az idén, de joggal merül fel a kérdés: tényleg ekkora volt-e a baj, és biztosan jó ötlet volt-e pont most váltani?

Az, hogy egy kiesés ellen küzdő csapat edzőjét egy rossz sorozat után menesztik, nem ritkaság. Megtette ezt több Premier League-klub már ebben a szezonban is, most pedig a Leeds is lépett, és szerződést bontott Marcelo Bielsával, aki 2018 nyara óta irányította a yorkshire-i csapatot. És ha megnézzük a klub februári eredményeit, nem is lehet meglepő: egy döntetlen az Aston Villa otthonában (3-3), ezen kívül négy súlyos vereség, melyek közül különösen az ugyancsak rossz helyzetben lévő Everton elleni 0-3 volt fájdalmas.

És bár a Manchester United, Liverpool, Tottenham hármastól alapesetben nem szégyen kikapni, ezen a három meccsen összesen tizennégy gólt kapott a Leeds, két rúgott gól ellenében. Látszólag egyértelmű a tendencia, és mivel a riválisok erőre kaptak, hirtelen komoly veszély lett a kiesés.

Ilyenkor a szurkolók már tüntetni szoktak az edző ellen, ám Leedsben ennek nyoma sem volt, még ha lehetett is érezni, hogy fogy a bizalom az argentin edző iránt.

Így a vasárnapi hír láthatóan sokkolta a szurkolókat: hiába nem jöttek az eredmények, sok érv szólt amellett, hogy ki kell tartani Bielsa mellett. Az egyik legfontosabb, hogy a Leedsnek pokoli balszerencséje volt az idén a sérülésekkel: a csapat kulcsemberei hónapokra kiestek. A tavalyi évad házi gólkirálya, Patrick Bamford például egész idényben alig játszott, míg a csapat legfontosabb játékosa, az angol válogatottban is alapemberré lett Kalvin Phillips december eleje óta hiányzik, akárcsak a csapatkapitány, a középhátvéd Liam Cooper.

Utóbbiak márciusban visszatérnek, és Bamford esete nehezebb ugyan, mert egy lassan gyógyuló lábfejsérülés hátráltatja, ő is bevethető lesz még a szezonban. Szintén fontos érv, hogy bár az elmúlt hetek eredményei valóban ijesztőek, mostantól könnyebbé válik a sorsolás, nyerhető meccsek jönnek a Leeds számára, amely a szezon korábbi szakaszában is szenvedett súlyos vereségeket – hetet kapott a Manchester Citytől, ötöt a Manchester Unitedtől, négyet az Arsenaltól –, mégis talpra tudott állni utánuk. Bielsa kamikazefutballja korábban is rizikós volt a nagycsapatok ellen, és semmi nem utalt arra, hogy ezúttal ne lehessen újra összekapni a csapatot a Leicester, az Aston Villa és a Norwich elleni meccsekre.

JUSTIN TALLIS / AFP A Bielsa-féle Leeds új színt hozott a Premier League-be

Az már elgondolkodtatóbb volt, hogy egyre többen találgatták, vagy kiismerték Bielsa taktikáját az ellenfelek, és már tudták, hogyan kell játszani ellene, vagy esetleg maguk a játékosok nem hittek már benne, illetve egyéb ok miatt kevésbé hatékonyan tudták megvalósítani az elképzeléseit a pályán. Tény az is, hogy a februári meccseken elgondolkodtató könnyedséggel jutottak el az ellenfelek a Leeds kapujáig, gyakorlatilag minden egyes labdavesztés már gólhelyzetet eredményezett, olyan foghíjasnak és összeszedetlennek tűnt a védelem, a középpálya pedig mintha nem is létezett volna.

Visszatérő probléma volt, hogy Bielsa csapata képtelen védekezni a szögletek ellen, még a szögletből hírhedten impotens Manchester United régóta tartó rossz sorozata is természetesen a Leeds ellen szakadt meg most februárban (Harry Maguire gólja volt az első, amit a Man Utd szögletből szerzett ebben az idényben).

Ez utóbbi tehát nem volt új, az viszont igen, hogy ezúttal (a Villa elleni gólparádét leszámítva) már a támadásokból is eltűnt a gólveszély: mindennél jobban hiányzott Bamford, míg a csapat legtechnikásabb játékosa, a brazil Raphinha hetek óta mélyen a tudása alatt játszott, sokak szerint kifejezetten motiválatlannak tűnt.

És akkor elérkeztünk az érzékeny pontokhoz. Bielsát egyre többen bírálták, amiért nincs B terve: ugyanazt a taktikát követi, ugyanazokat a hibákat követi el, és mégsem tanul belőlük.

Előre meg lehetett mondani a cseréit, melyek ritkán jártak szerkezet-átalakítással, és eleve nagyon ritkán tudott úgy belenyúlni a meccsbe, hogy azzal komolyan befolyásolt volna bármit is. Sokan bírálták azért is, mert ragaszkodott a kis létszámú játékoskerethez, és azért is, amiért senkit nem igazolt a Leeds januárban, noha világos volt, hogy már csak a rengeteg sérülés miatt is szükség lenne új emberekre (igaz, ez utóbbi nem egyértelműen az ő felelőssége).

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Olvasói sztorik