Tényleg a paksi Ádám Martin az NB I új csillaga?

A most 27 éves Ádám Martin felnőttpályafutását a Vasasnál kezdte. Alapembere volt a 2015-ben első osztályba feljutó, majd 2017-ben bajnoki bronzérmes és kupadöntős Vasasnak, amelyet ekkoriban Michael Oenning vezetett és amelyben Ádám ballábasként belső támadót játszott a 3-4-3-as felállásban. A Vasas 2018-as kiesése után a Kaposvárhoz került, az NB II-ből felkerülő, majd következő évben simán ki is eső csapatnak szintén oszlopos tagja volt, többnyire egyetlen csatárként.

Ádám 2020 nyarán került a paksiakhoz. A gyenge szezonkezdet és a Ferencvárostól elszenvedett ötgólos vereség okán a tolnai zöld-fehér együttes edzőt váltott: Osztermájer Gábor utóda Bognár György lett a kispadon. Az új szakvezető vállaltan támadó szellemű és az ellenfél magas letámadására épülő játékstílust honosított meg az együttesnél.

Az 5-3-2-es rendszerben a 191 centis Ádám többnyire klasszikus erőcsatárt játszik: erős fizikumával és magas súlypontjával általában lábra kéri a labdát, fizikai erejét pedig gyakran használja védője kitámasztására.

Termeténél és alkatánál fogva a kapusfelíveléseknek is ideális célpontja lehet, lévén, a támadó felfogás ellenére Bognár György csapata nem fetisizálja mindenekfelett a labdabirtoklást. Csatárjátékát a statisztikák is alátámasztják: 15 gólját és 59 lövését 12,54-os xG-mutatóból hozta össze, ami a legmagasabb a mezőnyben. Ez egy lövésre vetítve 0,21 xG-t jelent, ami befejező csatár esetében bőven magasnak mondható; a magyar mezőnyben ebben az évadban a honvédos Nenad Lukic és a ferencvárosi Ryan Mmaee közelíti meg ebben a tekintetben. Ádám Martin tehát a kapuhoz minél közelebbi, magas minőségű helyzeteket keresi. Szinte az összes góllövéshez, befejezéshez kapcsolódó mutatóban kiemelkedik az NB I mezőnyéből.

Balra a lövések xG-értékének megoszlása, jobbra a 90 percre vetített statisztikák. Ádám Martin ez utóbbiakban az NB I élmezőnyében található. Az alacsony oszlopok azt mutatják: kevés játékos büszkélkedhet hasonló mutatóval.

Bár profiljából következően az összjátékból kevésbé veszi ki a részét, és a felállt fal elleni játékban is rendre legelső emberként funkcionál, mégis van egy ritka képessége: bal lábas. Nem meglepő módon a két középcsatárral operáló rendszerben a legtöbbször a jobb oldali középcsatár pozíciójából indul, csatártársa általában Böde Dániel. Ádám Martin erősebb lába így a kapuhoz közelebb kerül, befelé játszva pedig könnyebben alakíthat ki lövőhelyzetet vagy centrális passzsávokat, miközben fizikai erejével sikerrel veheti a belső védőkkel szembeni esetleges párharcokat. Erre láthattunk példát a Honvéd elleni mérkőzésen:

Ádám Martin jobb oldali középcsatárként lép vissza a labdáért. A belső védő kilép rá, ám ő a fizikumával megtartja a labdát, és a kapuhoz közelebb eső lábával balra forgatja a játékot.

Bár viszonylag nagy százalékban abszolválja sikerrel a cselezési próbálkozásait, a mezőny egészéhez viszonyítva keveset kísérletezik ezzel, ami a profiljából adódóan érthető is.

Ádám Martin cselezési mutatói a támadóharmadban. 

A támadóharmadban klasszikus befejező csatárként funkcionál: bár Böde helyezkedésétől függően néha a második hullámban is várja a labdát, az esetek döntő többségében ő a csapat legelső embere. A lehetőségekhez mérten a kapuhoz minél közelebb, az ötösön belül helyezkedik, így nemcsak a kipattanót szedheti össze, hanem magasságának köszönhetően a beadásokhoz is elérhető. A Paks direktebb támadójátéka miatt ezt a klasszikus, magas beívelések esetén – amelyek leginkább a két szárnyvédőtől érkeznek – gyakran ki is használják: a bal oldalon a rutinos Szabó János, a másikon leginkább Osváth Attila vagy Sajbán Máté felel ezekért.

Természetesen egy előretolt középcsatár esetében az is fontos kérdés, hogyan viselkedik kontratámadásoknál, miként segíti csapata támadásba történő gyors átrendeződését. A legelső középcsatárnak kontratámadások során gyakran feladata, hogy gyorsaságával minél előbb a magasan fennragadt védelmi vonal mögött találja magát. Ádám Martin profiljába nem ez illik igazán: a paksi csatár ezekben a szituációkban is a védőjéhez közel helyezkedik, hogy kisebb robbanékonysággal, rövidebb távolságból is hamar a védővonal mögé kerülhessen. Így a Bognár István által vezetett paksi középpályának figyelnie kell, hogy pontosan Ádám elé, ne túl hosszan szöktetve adja a labdát, minek nyomán ő olyan gólt tud szerezni, mint az MTK ellen december közepén.

A kontratámadásokban tehát leginkább utolsó ember, az xG-vel végződő passzláncolatokban az NB I többi játékosához képest közepesen vesz részt. Ennek ellenére a zalaegerszegi Borukov mögött még mindig ő kapja a legtöbb hosszú passzt, meccsenként 2,73-at.

Ádám Martin akciói a kontratámadások során. 

Külön szólnunk kell a Paks védekezéséről is, hiszen bár Bognár csapata a legtöbb gólt szerezte az őszi szezonban, a legtöbbet is kapta, s ez összességében a tabella hetedik helyére elegendő a téli szünetben. A sok kapott gól persze leginkább a védősor és a középpályás védekezés számlájára írható,

Ádám Martin labda ellen is csapata legelső embereként funkcionál.

Elsődleges feladata, hogy helyezkedésével hosszában kettévágja a pályát. Ilyenkor kicsit feljebb is helyezkedik csatártársánál, Bödénél, a felállást inkább 5-3-1-1-re alakítva – ha nagyon ragaszkodunk a számháborúhoz. Az elülső öt játékos ezekben a szituációkban is leginkább emberfogással, a közvetlen ellenfelet felvéve vesz részt a letámadásban. A három belső védő pedig könnyebben lehetővé teszi a labda elfejelését. A legtöbb magyar csapat ugyanis nem a nyomás alatti labdakihozatalról híres, s Bognár György együttese a szoros emberfogásra épülő letámadással gyakorta tudja ívelésre készíteni az ellenfeleket. Ugyanakkor, ha a rivális sikeresen megkezdte a labdakihozatalt, előfordul, hogy a labdás játékoson nincs kellő nyomás, ami a letámadás elcsúszásához vezethet.

Többen is körbeveszik Beridzét, ám a középső védőre nem jut ember, nyomás nélkül kaphatja meg a labdát. Ádám Martin testpozíciójával hosszában „elfelezi” a pályát, a fedezőárnyékával lezárva a forgatás lehetőségét.

Paksi letámadás a szélen, Ádám most emberfogással akadályozza meg a forgatást.

Összességében tehát Ádám Martin klasszikus erőcsatárként áll helyt a direkt stílusban játszó Paks együttesében. A fizikai képességei mellett ebben az évadban a befejezések is különösen jól mennek neki. Ugyanakkor az összjátékban és a kreatívabb megoldást igénylő szituációkban kevésbé vesz részt, magasabban felállt védelemmel szemben pedig érthető, hogy elsősorban nem a sebességre apellál. A modern futballban nemzetközi szinten viszont már az előbbiek is elkerülhetetlen csatárerények ­­– gondoljunk csak Robert Lewandowskira, Kylian Mbappéra vagy Erling Haalandra. Könnyen lehet tehát, hogy nemzetközi szinten más képességekre lenne szükség, mint a magyar bajnokság hetedik helyezett csapatában.

Ami az esetleges válogatottbeli meghívót illeti, természetesen Marco Rossi szövetségi kapitány is fölfigyelt Ádám Martin kitűnően sikerült őszi idényére, ám az esetleges behívásával kapcsolatban azt mondta, vannak még hiányosságai.

Nemzetközi szinten futnod kell. Sokat. Főleg, ha topcsapatok ellen játszol, amikor inkább mi futunk a labda után. A magyar válogatott pedig nem engedheti meg magának, hogy akár csak egy olyan játékosa legyen a pályán, aki ezt a tempót nem tudja felvenni. Ha a válogatottban akar szerepelni, sokkal többet kell futnia, ehhez pedig változtatnia kell bizonyos dolgokon.

A látottak alapján Rossi nyilatkozata érthető is. Bár Ádám Martinra profilját tekintve a válogatott keretből éppen az elsőszámú középcsatár, Szalai Ádám hasonlít leginkább, a csapat kilencesének a labda nélküli mozgásban, a mezőnymunkában, a letámadások megindításában és a középmagas védekezésben is kulcsszerepe van, ami kompenzálja az esetleges technikai hiányosságait. Ráadásul a válogatott előtt álló legújabb kihívás éppen az lenne, hogy felállt fal ellen, a Szalaihoz felívelgetéstől eltekintve is bátor, kreatív futballt valósítson meg.