A marseille-i csapást négy nappal követte az utolsó bajnoki forduló. A nyolc mérkőzésen összesen 12 400 néző jelent meg, ezt akkoriban a „jönnek a csehszlovákoknál” is nehezebben lehetett felfogni. A Ferencváros–Honvéd rangadón 1660 néző volt a Népstadionban, a bevétel 15 355 forintot tett ki. Az évad átlag nézőszáma így 8320-ra esett vissza, jóllehet a hatvanas években mindvégig magas volt a középérték, bár a dekád második felében némi csökkenés mutatkozott (nekünk legyen mondva). Íme!
1960/61: 13 769, 1961/62: 13 175, 1962/63: 13 164, 1963 ősz: 12 824, 1964: 13 259, 1965: 11 379, 1966: 10 766, 1967: 10 637, 1968: 9405.
A felek karácsonyra egyeztek meg január 14-ében és 21-ében. Ugyanabban a körben a Barcelona–Internazionale mérkőzéseket (1-2, 0-1) január 14-én és 28-án rendezték, de arrafelé az év elején kicsit jobb idő van, mint nálunk. Habár… A visszavágót a köd miatt, 1-0-ás Inter vezetésnél a 33. percben lefújták, a meccset február 4-én újrajátszották. A találkozó 1-1-gyel ért véget, az olasz együttes a Katalóniában aratott 2-1-gyel továbbjutott.
A Carl Zeiss Jena nem volt gyenge partner. Az előző négy európai kupameccsén egyetlen gólt sem kapott, és kiejtette azt a Cagliarit, amely 1969-ben ezüstérmes, 1970-ben bajnok volt a Serie A-ban Albertosival, Cerával, Domeghinivel, Rivával, az az évi világbajnokság döntőseivel. A Jena 1957-ben jutott fel a keletnémet élvonalba, aztán 1963-ban, 1968-ban és 1970-ben első, míg 1958-ban, 1965-ben, 1966-ban és 1969-ben második helyezést ért el.
„Újpesti” kerete tele volt válogatottal. Wolfgang Blochwitz kapus 19-szer, Michael Strempel 15-ször, Harald Irmscher 41-szer, Roland Ducke 37-szer, Peter Ducke 63-szor, Helmut Stein 22-szer szerepelt az NDK A csapatában, ám a liláknak előzetesen csak a hideg miatt kellett vacogniuk, mivel tíz mezőnyjátékosuk – az egész pályafutást tekintve – 403 válogatottságot számlált. Csak Borbély kapus nem szerepelt a címeres mezben, de hát ő rendszerint tartalék volt, csakhogy a „főportás” Szentmihályi ’70 elején sérülés miatt hiányzott.
Hazánkban úgy kezdődött az újesztendő, hogy a hó magassága nem egy helyen a hetven centit is elérte. Az ország különböző részein nyolcvanhat alsóbbrendű út vált járhatatlanná, és még a visszavágó napján, január harmadik hetében is azt prognosztizálta a meteorológiai intézet: „Hideg idő, szórványosan kisebb havazással. A várható legmagasabb hőmérséklet mínusz 2–7 fok között.” Néhányan azt tanácsolták, a lilák vigyék el Jénába Vedrest, Palotást, Szelest, Bánkútit, Klinket, az újpesti jégkorongszakosztály legjobbjait. Göröcs János fázott a korai premiertől: „Nem hiszem, hogy az NDK-ban győzünk, de remélem, továbbjutunk.”
Pedig az Újpest a korszak kiemelkedően legjobb magyar csapata volt, 1969 és 1975 között szériában hétszer nyerte el a bajnoki címet. Majd, amikor 1976-ban az FTC futott be elsőként, 8-3-ra kalapálta el a zöld-fehér együttest, Fazekas László ötször csöngetett. Az 1969-es végeredmény így festett: 1. Újpest 48 pont, 2. Honvéd 44, 3. FTC 39 (56:33-as gólarány), 4. Vasas 39 (72:43). A mesterlövész a lilák királya, Bene Ferenc (27) volt, megelőzve Puskás Lajost (Vasas, 25), valamint a szintén angyalföldi Farkas Jánost és a kispesti Kozma Mihályt (21–21).
Az EVK-ban akadtak nehézségek. A belgrádi Partizant szoros küzdelemben sikerült felülmúlni (1-2, 2-0), Bruges-ben viszont 5-2-re kiütötték az újpestieket úgy, hogy Fazekas az utolsó percben szépített. A később kétszeres vb-ezüstérmes holland Rob Rensenbrink, aki két esztendeje, 2020. január 24-én hunyt el, mesterhármast jegyzett, Fazekas góljának viszont hasonló jelentősége volt, mert a visszavágón az Újpest – Fazekas duplájával, valamint Bene alakításával – 3-0-ra nyert, és továbbjutott. A diadalhoz nagy segítséget nyújtott Kurt Tschenscher nyugatnémet játékvezető, aki 1-0-nál kiállította Rensenbrink csatártársát, a 22-szeres svéd válogatott Tom Turessont. A vendégek esküdtek rá, hogy nem is ő lökte meg egy tumultusban a bírót…
Szurkolóik nem törődtek a téllel, 15 ezren egybegyűltek, jóllehet a televízió (nálunk is) egyenesben közvetítette a hétköznap délután két órakor kezdődő találkozót. Borbély László élt a lehetőséggel, és úgy védett, hogy másnap a Deutsches Sportecho azt írta: „a tartalék kapus nagy napja”, noha Werner Krauss a 88. percben a hálóba küldte a labdát (1-0).
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="977" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A kései gól mindjárt más optikába helyezte az esélyeket, ha már a Carl Zeiss Művek látszerész üzem volt. A tizenkilencedik század közepén alapították, s amikor Németország NSZK-ra és NDK-ra oszlott, a cég egyik része Jénában maradt, a másikat Stuttgartba telepítették. A keletnémet részleget annak ellenére megtartották, hogy a gyár – megannyi más kombináthoz hasonlóan – hazai és külföldi kényszermunkások tömegét dolgoztatta a hírhedt náci Zwangsarbeiter program keretében.
A visszavágóra csak a mérkőzés előtti nap délutánján érkezett a vendégcsapat, az Újpest pedig a Volán elleni edzőmeccsel készült mackóban, sísapkában, hóban Rákoscsabán. A lilák kilátásait rontotta, hogy 1969 őszén a Magdeburg kiejtette a KEK-ből az MTK-t. Lehet úgy is mondani, az NDK valaha volt legkiválóbb csatárainak egyike, Jürgen Sparwasser ejtette ki a kék-fehéreket, mert a keletnémet városban győztes gólt szerzett (1-0), míg a Hungária körúton a 113. percben egyenlített (1-1). A finom technikájú Sparwasser az 1974-es világbajnokságon bravúros góllal lepte meg az NSZK csapatát a Hamburgban rendezett „Kelet–Nyugat” csoportmérkőzésen (1-0). Az NDK a ’70-es vb-re nem jutott ki, de akadt mentsége: a selejtezőcsoportban az utóbb a brazilokkal döntőt vívó olasz válogatott előzte meg.
A Megyeri úton akár ragyogóan is kezdődhetett volna a jéglabdázás, mert a harmadik percben Bene kiugrott, ám a kiszolgáltatott helyzetben lévő Blochwitz hárított. Két perccel később Krauss beívelését Borbély kiejtette, Rainer Schuttler pedig az összesítésben 2-0-ra növelte a keletnémet előnyt. A méltán nagy tekintélyű Németh Gyula így írt a Népsportban: „Elemi kapushiba, utána lelki defekt.” Bizony, mert a Jena átgázolt a lilákon: a szünet előtt Stein, majd az 55. percben Peter Ducke szerzett gólt (0-3). Göröcs a meccs után azt mondta:
Megáll az ember esze…
A szurkolók apatikusabban fogadták az újabb kudarcot, Marseille után már nem lehetett nekik csalódást okozni. (Ha tudták volna, mi lesz fél évszázaddal később!) Az MLSZ az átszervezésben látta a megoldást, ezért 1970 tavaszára félidényes bajnokságot írt ki két csoportban: Újpest, Vasas, Győr, Tatabánya, MTK, Komló, Diósgyőr, Videoton (A), Honvéd, FTC, Pécs, Csepel, Szeged, Salgótarján, Szombathely, Dunaújváros (B). Az első fordulóban, február 28-án a nyolc találkozót 36 000 néző látta a helyszínen, igaz, megint ítéletidő volt. Szegedről azt jelentette Németh Péter: „A meccs kezdetéig csöngött a telefon a SZEOL pályájának szertárában. Mindenki érdeklődött, lesz-e mérkőzés?” Lett, és a Pécs 1-3-ról fordított 4-3-ra a házigazda együttes ellen, csakúgy, mint nemrégiben a Juventus Rómában.
A magyar csapatoknak Európában csak a Közép-európai Kupa maradt 1970 tavaszán, azt meg is nyerte a Vasas. Az FTC-t a Leeds ütötte ki a BEK-ből (3-0, 3-0), a Győrt a Barcelona a KEK-ből (3-2, 2-0). Az itthon sorozatban bajnok Újpest 1970 őszén az első fordulóban búcsúzott a Crvena Zvezda, 1972-ben a negyeddöntőben köszönt el a Celtic ellenében. Aztán hetvenhárom tavaszán óriási lehetőséget szalasztott el: a legjobb nyolc között a torinói 0-0 után itthon az első negyedórában 2-0-s vezetést szerzett a Juventusszal szemben, majd 2-2-vel, idegenben elért góljaival az „Öreg Hölgy” ment tovább. Egy évvel később végre sikerült a négy közé kerülni a BEK-ben, az elődöntőben azonban a Bayern München stoptáblát állított a lilák elé.
Hetvennégy és 2022 között negyvennyolc év telt el. Ahogyan a csillagok állnak, lehet abból kétszer negyvennyolc is…
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="90" width="408" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
