Történelmet írt, romokon építkezik: miért vette meg egykori csapatát Ronaldo?

A világ valaha volt egyik legjobb csatára megvásárolta a klubot, amelyben első felnőttmérkőzéseit játszotta. Olyan, mint egy futballmese, pláne, ha hozzátesszük, hogy egy 101 éves óriásklubról van szó, amely a másodosztályban sínylődik, és az említett csatár lett az első befektető-tulajdonos a csapat több mint egy évszázados történetében. Hogy kiteljesedik-e a mese – azaz Ronaldo Luís Nazário de Lima visszavezeti-e a Cruzeirót az élvonalba és a nemzetközi porondra – az az elkövetkező évek kérdése, a happy end nem garantált. Ronaldo ugyan kötődik a Cruzeiróhoz, hiszen itt játszotta 1993/94-ben első felnőttmeccseit, de aligha a mély klubszeretet vezette (a riói születésű csatárlegenda gyerekkora óta fanatikus Flamengo-drukker), hanem inkább a felcsillanó lehetőség, hiszen romjaiból építhetné újjá Brazília egyik patinás, hatalmas szurkolótáború együttesét.

A 45 éves Ronaldónak már van tapasztalata a klubüzemeltetésben

– a spanyol Real Valladolid többségi, bár eddig nem túl sikeres tulajdonosa, és korábban az amerikai Fort Lauderdale Strikersnél is szerepet vállalt. A pályán oly könnyed futballcsillag a hírek szerint kőkemény üzletember, és egykori klubja ezt gyorsan meg is tapasztalhatta: villámgyorsan repült Vanderlei Luxemburgo vezetőedző és teljes stábja, valamint a korábban megkötött szerződéseket is felülvizsgálják, a játékosoknak – így a klublegendának, a Cruzeiro színeiben ezredik meccséhez közelítő Fábio kapusnak – fizetéscsökkentésre kell felkészülniük. Mert léteznek ugyan futballmesék, a brazil labdarúgás jelene egyáltalán nem mesés.

Ronaldo szerepvállalását egy 2021 nyarán elfogadott törvény tette lehetővé. Jair Bolsonaro elnök tavaly augusztus 6-án szignálta a 14 193-as számú törvényt, amely engedélyezte, hogy a sportklubok speciális gazdasági társaságokat (Sociedade Anônima do Futebol, azaz S.A.F.) hozzanak létre profi futballszakosztályuk számára. A rendelkezés legfontosabb következménye, hogy az üzleti életből érkező befektetők többségi tulajdonosai lehetnek a gazdasági társaságoknak. Így lett Ronaldo a Cruzeiro 90 százalékos többségi tulajdonosa, miután cége, a madridi székhelyű Tara Sports és egy befektetési bank segítségével letett az asztalra 400 millió realt (mintegy 22,76 milliárd forintot).

„Eljött az idő, hogy visszatérjek (…) Nem hősként jöttem. Nincsenek szuper erőim, hogy megváltoztassam a valóságot. De felelős, intelligens és fenntartható klubüzemeltetést ígérhetek. Kölyökként a Cruzeirónál tanultam meg, hogy az álmaim valóra válhatnak, és ezért hiszek abban, hogy meg lehet menteni a klubot a krízishelyzetből. Új fejezetet kezdünk. Azért tértem vissza, mert hiszek abban, hogy a Cruzeiro is visszatérhet. Azért tértem vissza, hogy részese legyek a brazil futballban végbemenő változásoknak” – írta a szülőhazája futballvilágával gyakran kritikus Ronaldo a klub szurkolóinak címzett nyílt levelében.

Az említett változások pedig nagyon rá is férnek a brazil labdarúgásra, melynek klubjai évszázados értékekhez ragaszkodnak, de úgy tűnik, sokszor a szervezetüzemeltetési lemaradásuk is évszázados.

Adósságban úszva

A Cruzeiro az állatorvosi lova lehetne a brazil labdarúgással kapcsolatos problémáknak. Az 1921-ben olasz bevándorlók által alapított, címerében Dél keresztjét viselő Belo Horizonte-i klub az egyike a G-12-nek: névsorrendben az Atlético Mineiro, a Botafogo, a Corinthians, a Cruzeiro, a Flamengo, a Fluminense, a Gremio, az Internacional, a Palmeiras, a Santos, a Sao Paulo és a Vasco da Gama tartozik ebbe a körbe. Ezek a brazil futball legnépszerűbb, legsikeresebb klubjai, Rio de Janeiro, Sao Paulo, Minas Gerais és Rio Grande do Sul állam nagyvárosaiból. A Brazília labdarúgását uraló tizenkét topklub a 65 országos bajnoki cím közül 59-et gyűjtött be és az állami bajnokságokban is domináns szerepet játszik.

Bár más lehetőségük is adódna 1993 óta, a G-12 tagjai hagyományosan nonprofit, szurkolói tulajdonú sportszervezetekként működnek, kihasználva az ebből eredő adómentességet, illetve jelentős adózási kedvezményeket.

A szavazati joggal bíró szurkolók havi díjat fizetnek a klubtagságért, és cserébe a beleszólási lehetőség mellett használhatják a létesítményeket is.

Ez a kör azonban igen szűk elitre korlátozódik. Az ország legnépszerűbb csapatának számító Flamengo szurkolótáborát negyvenmilliósra becsülik, ám a legutóbbi elnökválasztáson csak 2011 klubtag szavazhatott. A gigantikus méretű szurkolótábor többi tagja csupán támogató – egy kisebb, éves összegért bérlet- és jegykedvezményeket kap, valamint a klub boltjaiban is olcsóbban vásárolhat, ám szavazati joga nincs. A Cruzeirónak nagyjából tízmillió szurkolója van, de a klub átalakításáról döntő közgyűlésen mindössze 564-en szavazhattak. Vannak egyesületek, amelyek nagyobb beleszólást engednek: a G-12-be nem tartozó, de kétszeres bajnok Bahia a progresszív klubvezetés egyik mintacsapata Brazíliában, és közel 12 000 tagjának biztosít szavazási lehetőséget.

A nagy brazil klubok és a helyi közösség kapcsolata igen erős, a sportegyesület közösség-összetartó erőként működik, nem beszélve arról, hogy sokaknak kitörési pontot biztosít. Az egészben van valami jó és rossz értelemben vett régimódi: egymás után jönnek a szurkolóból lett, amatőr, általában igen jómódú klubelnökök vagy mecénások, akik hangzatos, populista ígéretekkel kampányolnak a voksokért, aztán vagy jól teljesítenek, vagy (gyakran) túlköltekeznek és adósságspirálba taszítják a csapatot. Jön egy elnökjelölt, mindent megígér, túlköltekezik, majd a mandátuma végeztével maga mögött hagyja az adósságokat, és kezdődik minden elölről. Ahogyan a Financial Timesnak nyilatkozó, a professzionális üzemeltetés hiányát felhánytorgató pénzügyi szakember, Amir Somoggi mondta:

A klubokat kiskirályságként irányítják.

Ez önmagában még nem lenne gond, ám az egyesületeket gyakran hajmeresztően rosszul menedzselik, a nagycsapatok pedig következmények nélkül gazdálkodhatnak felelőtlenül. Akkora és olyan fontos klubokról van szó, hogy bármennyi is az adósság, mindig jön egy új kölcsön, egy új megmentő, egy új adósságelengedés, vagy éppen a politikai elit nyújt segítő kezet. Az elnökjelöltek számára a cél a szavazó klubtagok „meghódítása” a választások megnyeréséhez, ehhez kellenek a nagy ígéretek. Ha megválasztják az elnököt, akkor rövid távon sikereket kell aratni, ehhez pedig rengeteg pénz kell. Az út többnyire súlyos eladósodáshoz vezet, és mivel ezek a klubok túl nagyok a bukáshoz, a ciklus újra és újra megismétlődik. Már évtizedek óta.

„Miért fizetnék ki a klubok az adósságaikat, ha azokért senki sem tehető felelőssé? És miért fizetnének, ha a kormányok sem kényszerítik ki a visszafizetést?” – tette fel a költői kérdést a Getúlio Vargas Alapítvány sportjogásza, Pedro Trengrouse a már említett Financial Times-körképben. Trengrouse rámutatott: hiába erősek a futballban a globalizációs folyamatok, Brazília ezekből kimarad, s hiába a hatalmas piac meg a labdarúgás fontossága az országban, a befektetők egyelőre nem kérnek a helyi foci káoszából. A kiaknázatlan növekedési potenciál óriási.

A klubok úsznak az adósságban.

Az Atlético Mineiro 1,2 milliárd, a Cruzeiro 983 millió, a Corinthians 902 millió, a Flamengo 703 millió real tartozást halmozott fel a Globo Esporte kimutatása szerint, a 15 legnagyobb brazil klub összesített adósságállománya 9,8 milliárd real (több mint 555 milliárd forint). Csak 2020-ban húsz százalékkal nőtt az adósságállomány, a koronavírus-járvány pedig visszavetette a bevételeket. Megcsappantak a szurkolóktól érkező összegek, és nagy probléma az átigazolási piaci tevékenység visszaesése.

A FIFA kimutatása alapján Brazília a világ legnagyobb futballistaexportőre – az elmúlt tíz évben 7284 játékos igazolt külföldre, a csapatok összesen 2,83 milliárd amerikai dollár átigazolási díjat kasszíroztak –, ám a pandémia következményei miatt az európai felvevőpiac óvatosabb a szokottnál, a dél-amerikai eladókat gyakran kisegítő kínai bajnokságban pedig vége a bőség éveinek. Mivel a klubok többsége játékoseladásokkal próbálja ellensúlyozni adósságait, a két év alatt mintegy 15 százalékkal visszaeső átigazolási bevétel súlyos csapás. Az előző évben a tizenöt legnagyobb brazil klub közül csak négy könyvelt el nyereséget, a csapatok többsége jóval többet költ, mint amit a bevételei lehetővé tennének. Tíz tradicionális nagycsapat olyan adósságcsapdába került, hogy az már jelentősen befolyásolja a klub működtetését.

„Ha ezek a klubok gazdasági társaságként működnének, akkor már csődöt kellett volna jelenteniük. Jelenlegi szervezeti formájukban erre nem kényszerülnek rá. Így viszont a csapatok – bármilyen is a pénzügyi helyzetük – új játékosokat igazolnak, megpróbálnak erősíteni, és nem is törődnek a fenntarthatósággal” – írta egy tanulmányában a Santa Catarina-i egyetem (UFSC) két kutatója, Monique Cristiane Oliveira és José Alonso Borba.

A Cruzeiro az egyik legsúlyosabban eladósodott klub, ráadásul elhúzódó szakmai szakmai válság is sújtja: 2019-ben története során először kiesett az élvonalból, és azóta nem tud visszajutni.

A pályán sikeres, bár eladósodott klubok (ilyen például a Flamengo) a víz felett tudják tartani magukat, de a Cruzeirót egyszerre rántotta mélybe a pénzügyi és a szakmai összeomlás. Utóbbi pedig tovább vitte a csapatot a negatív spirálba, hiszen a kieséssel odalett az élvonalbeli tagsággal járó jelentős tévés bevétel is. Az eredmény katasztrofális: a második legnagyobb adósságállomány és a legrosszabb pénzügyi mérleg.

Hosszú lesz a visszaút

Ronaldo tehát olyan csapatba fektetett be, amely történelmi mélyponton van. A 2020-as idényre a másodosztályba kényszerült Cruzeiro ráadásul hatpontos levonást is kapott, mert még 2016-ban kölcsönvette a katari al-Vahdától Denílsont, aztán nem fizetett, az arabok pedig a FIFA elé vitték az ügyet. A Cruzeiro a 11. helyen végzett a Série B-ben, közelebb volt a kieséshez, mint a feljutó helyekhez. A 2021-es évben, ha ez egyáltalán lehetséges, még jobban szégyenben maradt: a Série B 14. helyén végzett, egyszer sem szerepelt az első tízben, és csak öt ponttal kerülte el a kiesést.

A Cruzeiro kispadja még brazil mércével is valóságos vesztőhely: a 2019-es évet Mano Menezesszel kezdte a csapat, de őt augusztusban menesztették. Azóta jött és ment Rogerio Ceni, Abel Braga, Adílson Batista, Enderson Moreira, Ney Franco, Luiz Felipe Scolari, Felipe Conceicao, Mozart, majd Vanderlei Luxemburgo, azaz egy edzőnek átlagban kevesebb, mint három hónap jutott. Itt érdemes megemlíteni, hogy a brazil klubok eladósodásához hozzájárul az egyoldalú szerződésbontások után kifizetett végkielégítések összege is… Ronaldónak tíz nap kellett ahhoz, hogy kirúgja Luxemburgót – aki a Real Madridnál edzője is volt – és stábját. Az új edző egy fiatal uruguayi szakember, Paulo Pezzolano lett.

A „Fenomén” hozzákezdett az átalakításhoz,

ám 120 nap után még meggondolhatja magát, bár azt ígéri, erre nem kerül sor. A brazil sajtóban terjengő hírek szerint a klub pénzügyi átvilágítása még a hivatalos adatoknál is rosszabb állapotokat mutatott ki, az adósságteher valójában milliárdos nagyságrendű. A klub ráadásul ki nem fizetett átigazolások miatt ismét a FIFA elé került, így Ronaldónak jelentősebb összeget kell kipengetnie az elődök felelőtlensége miatt, különben a Cruzeirót (megint) kizárják az átigazolásokból. Az erősítésül kiszemelt játékosok a klub kényes helyzete és társaik korábbi rossz tapasztalatai – csúszó vagy elmaradt fizetések – miatt nagyon óvatosan tárgyalnak. A talpra állítás hosszú és nehéz folyamat lesz.

Január másodikán a Cruzeiro több száz szurkolója tartott felvonulást és ment el egy ünnepi misére, megemlékezve a klub alapításának 101. évfordulójáról. Ronaldo pozitív koronavírus-tesztje miatt nem volt ott, de megérkezése után a drukkerek már talán nem csak az imában bízhatnak. Ha Ronaldo talpra tudja állítani Brazília egyik meghatározó klubját, akkor az végképp ikonná teszi a szurkolók szemében. Már ha tinédzserként nem vált azzá, amikor két idény alatt 47 mérkőzésen 44 gólt szerzett a csapat kék-fehér színeiben, közte ezt az elhíresült mesterötöst a Bahia ellen.

Az első fecske

Ronaldo az új típusú gazdasági társaságokhoz érkező első befektető, de Brazíliában már eddig is voltak kisebb csapatok, amelyek gazdasági társaság formájában működtek, szembemenve a helyi tradíciókkal és az elterjedt nonprofit formával. Ilyen a Red Bull által felvásárolt Bragantino, valamint a Dresch család tulajdonában levő Cuiabá.  Ezek a csapatok hagyományos káeftéként működnek és „rendesen” adóznak, nem úgy, mint a brazil topklubok. Mindkét különc jól teljesít, hiszen a Red Bull Bragantino az előző idény hatodik helyezettjeként kvalifikálta magát a Libertadores Kupába, a Cuiabá pedig bennmaradt a Série A-ban, amelyben története során először szerepelt.

Az új típusú futballgazdasági társaságok megalapításának lehetősége már jóval több csapatot fog vonzani, sok klub reménykedik abban, hogy befektetőre lel. Egyesületek sora szavaztatta vagy szavaztatja meg tagjait arról, hogy bekövetkezzen-e az átalakulás és az azzal járó reformok fájdalmas sora. A következő évben várhatóan tucatnyi helyi csapat alakul speciális futballgazdasági társasággá, és a brazil tulajdonosok (mint Ronaldo) után jöhetnek a külföldi befektetők is. Egy másik Belo Horizonte-i együttes, az élvonalban szereplő América-MG egy amerikai üzleti csoporttal egyezett meg. A befektetők hatalmas piacra és óriási, futballfanatikus szurkolótáborokra lelnének.

„A brazil futball Newton első törvényének, a tehetetlenségnek engedelmeskedik. Ezért nem volt változás. De más országokban, így Spanyolországban vagy Franciaországban is csak akkor következett be az átalakulás, amikor azt jogi eszközökkel kikényszerítették. A klubok aztán az évek során profin üzemeltetett gazdasági társaságokká váltak. A befektetők számára egy brazil egyesület nagyszerű lehetőség. A Red Bull 45 millió realért vette meg a Bragantinót, ez nagyjából annyi, mintha három évig főszponzor lett volna a klubban. Ma az egyesület több mint 400 milliót ér. A brazil labdarúgás színvonalát szerte a világon elismerik. A brazil az egyetlen a nagy futballpiacok között, amelynek még nincs külön profiligája, vagy nem jelentek meg benne a nagybefektetők. Hatalmas növekedést indíthat el egy jól szabályozott rendszer, ezt más országok esetében is láttuk” – magyarázta a már említett Pedro Trengouse az O Globónak adott interjúban.

Vannak a reformokkal szemben ellenérzések is, sokan a klubok hagyományos értékeit féltik az üzletemberektől,

illetve más dél-amerikai országok tapasztalatai szintén óvatosságra intik a tradicionalistákat. Mint Romildo Bolzan, a Gremio elnöke megjegyezte: a drukkerek egy klubnak, nem pedig egy kft-nek szurkolnak, a különleges gazdasági társasággá alakulással pedig elvész valami a futball lényegéből.

Erre mondhatnák a Cruzeiro drukkerei: lehet, de ők a „hagyományos módon” süllyedtek a másodosztályba, és kell cipelniük milliárdos nagyságrendű adósságot. Ennél még egy rossz befektető is jobb.

Hát még, ha Ronaldo sikeresnek bizonyul a történelmi klubvásárlás után.