A jugoszláv válogatott az eredményeit tekintve a hatvanas években élte virágkorát. Ekkoriban a csapat két Eb-ezüstöt (1960, 1968) és egy vb-negyedik helyet ért el, valamint megszerezte legkomolyabb trófeáját az 1960-as olimpiai aranyéremmel. A döntőben a jugoszlávok Dániát verték el 3-1-re, a tornát Milan Galic hét, Bora Kosztics hat góllal zárta. Később is legendás csatárok fémjelezték a plávikat, a hetvenes években Dragan Dzsajics, később pedig Zlatko Vujovic.
A jobbnál jobb „jugoszláv” futballistákat – válogatottmeccsek híján – évekig csak idegenlégiósként csodálhattuk az európai topligákban. Felsorolni is nehéz lenne a neveket, személyes kedvencem Dragan Sztojkovics, Dejan Szavicsevics és az 1990-es vb legjobb fiatal játékosának választott Robert Prosinecki volt. Talán kevesen emlékeznek rá, de a jugoszlávok akkori vb-keretében „nullkilométeres” játékosként olyanok ültek a kispadon, mint Alen Boksic, Davor Suker és Robert Jarni. Utóbbiak a balkáni futball rendszerváltás utáni első nagy sikerében vállaltak kulcsszerepet – 1998-ban Horvátország bronzérmes lett a franciaországi világbajnokságon (a tények kedvéért rögzítsük: Boksic sérülés miatt lemaradt a tornáról). Az utolsó nagy balkáni focisikert is a horvátok szállították 2018-ban, az oroszországi vb-n elért ezüstéremmel.
A katari futball-világbajnokságra a két legerősebb balkáni válogatott csoportelsőként kvalifikálta magát: a horvátok az oroszok ellen nyertek az utolsó fordulóban, Szerbia pedig hatalmas meglepetésre Portugáliát előzte meg a csoportjában egy lisszaboni győzelemmel. Az átalakuló horvát csapatot hiba lenne leírni a vb előtt, a szerbektől pedig hosszú idő után először végre nemcsak sztárvillanásokat és villongásokat láttunk, hanem csapategységet is – Dragan Sztojkovics csapata akár a vb titkos favoritja is lehet. Az újabb balkáni sikerek kapcsán eljátszottunk a gondolattal: hogyan állna fel egy „összjugoszláv” válogatott Katarban?
Lássuk, kik kerültek be a csapatba!
JAN OBLAK (szlovén, Atlético Madrid). Oblakban van valami emberfeletti, gépies. Mint egy falról, úgy jönnek vissza róla a labdák, ráadásul a reflexei is kifogástalanok. Hét éve véd az Atlético Madridban, ez alatt ötször választották meg a spanyol liga legjobb kapusának. A 2015/16-os évadban mindössze 18 gólt kapott, ami kapusrekord a La Ligában. Feltörhetetlen, kirobbanthatatlan.
STEFAN SAVIC (montenegrói, Atlético Madrid). Második játékosunk 2015 óta futballozik az Atlético Madridban, elképzelt kezdőnk védelmében ő képviseli a rutint. Tipikusan az a fajta bekk, akiről elhiszi az ember, hogy gombostűvel szurkálja ellenfelét, amikor senki sem néz oda. Fejjel és fejben jó: a levegő ura, kimagasló játékintelligenciával.
NIKOLA MILENKOVICS (szerb, Fiorentina) viszonylag fiatal kora (24) ellenére a Fiorentina egyik kulcsfigurájává nőtte ki magát a 195 centis bekk. A fejjátéka még Savicénál is jobb, 12 gólt jegyez az olasz ligában. A felesleges piros lapok száma is sok, szóval a „forró fejes” poént sajnos el kell sütnöm. (Jut eszembe. Ismerik a Forró szél című jugoszláv sorozatot? Elnézést.)
JOSKO GVARDIOL (horvát, Red Bull Lepzig) még csak 19 éves, de már sztenderd játékos Lipcsében. Ballábas középhátvédként igazi kincs, fizikailag, taktikailag is érett. Élményszámba mennek a bátor, lendületes labdakihozatalai. Az „új Alaba”, írják róla Németorszában, ami a „jugoszláv” válogatottsághoz bőven elég.
ELJIF ELMAS (észak-macedón, Napoli). A kilencvenes évek egyik legpunkabb csatára Darko Pancsev volt, a macedón nemzeti legendáriumban őt Goran Pandev követte, az újhullám legjobbja pedig a Napoli középpályása, Eljif Elmas. Technikás, gólerős, intelligens futballista, mindig megörülök, ha felvillan a neve a kezdőben.
LUKA MODRIC (horvát, Real Madrid). Andrij Sevcsenko 2004-es győzelme óta Modric az első keleti blokkból származó focista, aki aranylabdát kapott. De számolhatunk máshogy is: 2008 óta csak Messi vagy Ronaldo kapott aranylabdát, kivéve 2018-at, amikor Modric. Korszakos focista, aki nem lesz már fiatalabb (36), de mintha nem is öregedne. A fontos meccseken hozza magát, legutóbb az oroszok elleni sorsdöntő vízifoci-mérkőzésen mutatott be parádés balettet.
MARCELO BROZOVIC (horvát, Internazionale) a milánói kék-feketék szurkolóinak első számú kedvence, az intereseket jelenleg az érdekli legjobban, hogy a középpályás meghosszabbítja-e szezon végén lejáró szerződését. Jogos az aggodalom, Brozovic meccsenként uszkve 15 kilométert fut, passzol, cselez, szerel, lő. Mindegy, hogy ki az edző, Spalletti, Conte, Inzaghi vagy én: rajongunk érte.
MARIO PASALIC (horvát, Atalanta). Az Ajax modelljéhez ezer szállal kötődő Hajduk-futballakadémián nevelkedett focista éppen olyan, amilyennek egy modern középpályást elképzelünk. Sokoldalú játékos, aki az Atalanta totális rendszerében találta meg számításait. Ilicic és Gomez eltűnése Gasperini alapcsapatából azért nem járt olyan látványos következményekkel, mert mások mellett Pasalic lépett a helyükbe.
DUSAN TADICS (szerb, Ajax) nevét 2019 tavaszán ismerte meg igazán a világ, amikor extraklasszis teljesítményének köszönhetően az Ajax 4-1-re győzött a Real Madrid ellen a BL nyolcaddöntőjének visszavágóján. Pedig a szélső akkor már 30 éves volt, csakhogy korábban olyan kiscsapatokban játszott, mint a Groningen, a Twente és a Southampton. Jelenleg a szerb válogatott csapatkapitánya, ördöngös cselgép, Európa gólpasszkirálya.
DUSAN VLAHOVICS (szerb, Fiorentina). A 2021-es naptári évben egyetlen játékos szerzett csak több gólt a szerb csatárnál: Robert Lewandowski. Ez nem csoda, Vlahovics felépítésben és technikai képzettségben is a lengyelhez hasonlítható. Ráadásul még csak 22 éves. Alighanem a jövő nagy csatárzsenijét látjuk hétről hétre Firenzében.
ALEKSZANDAR MITROVICS (szerb, Fulham). Elsőre darabos, lassú, old school centernek tűnik, aki parádés idényt fut be. Idén ősszel 21 mérkőzésen 22 gólt (!) szerzett az angol másodosztályban. A válogatottbeli mérlege is imponáló: 69/44. A portugálok elleni záró vb-selejtezőt Szerbia az ő utolsó perces góljával nyerte meg – a sors igazságot szolgáltatott neki, miután tavaly a skótok elleni Eb-pótselejtezőn a szerbek az ő rontása miatt bukták el az Eb-részvételt.
Cserék: Samir Handanovic (szlovén, Inter), Amir Rrahmani (koszovói, Napoli), Domagoj Vida (horvát, Besiktas), Szergej Milinkovics-Szavics (szerb, Lazio), Ivan Perisic (horvát, Inter), Josip Ilicic (szlovén, Atalanta), Miralem Pjanic (bosnyák, Besiktas), Mateo Kovacic (horvát, Chelsea), Luka Jovics (szerb, Eintracht Frankfurt), Mislav Orsic (horvát, Dinamo Zagreb), Edin Dzeko (bosnyák, Inter), Andrej Kramaric (horvát, Hoffenheim).
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="90" width="408" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
