Kamikaze foci, nyeretlen kétéves – ilyen volt az olasz csapatok kupaősze

JUVENTUS (Bajnokok Ligája-csoport, 1. hely, 5 győzelem, 1 vereség, 10-6-os gólkülönbség)

A Chelsea elleni hazai mérkőzés (1-0) után úgy tűnt, a Juventus közel áll ahhoz, hogy elérje a hat-nyolc évvel ezelőtti topkategóriás szintjét. Néhány héttel később, a Chelsea elleni másik meccsen (0-4) aztán kiderült, hogy ez jelenleg csak álom. Ami emellett történt – két-két győzelem a Zenit és a Malmö ellen –, a BL-nyolcaddöntő szempontjából nem mérvadó. Öröm, hogy Kean végre szerzett egy gólt, még nagyobb öröm, hogy Bernardeschi is elkezdett gólpasszokat adni, de ez a Juventus egyelőre erős közepes. A nyolcaddöntős továbbjutás nem reménytelen – hacsak nem a PSG-t húzzák ki a csapatnak –, de aztán

nem túl nagy reményekkel ülnék le egy Bayern vagy Manchester City elleni páros meccs elé.

Az előző három szezon tükrében, persze, ne legyünk maximalisták: jelenleg a Juve számára a negyeddöntő is hatalmas előrelépés lenne.

INTERNAZIONALE (Bajnokok Ligája-csoport, 2. hely, 3 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség, 8-5-ös gólkülönbség)

A Sheriff Tiraspol és a Sahtar Donyeck ellen összejött 10 pont, amire akár legyinthetnénk is, ha nem tudnánk, hogy az Internazionale tíz év után először élte túl a csoportkört a Bajnokok Ligájában. A Real Madrid ellen ugyanakkor a gólszerzés sem sikerült, és a madridi meccs BL-rekordot érő statisztikája (17 kapura lövés, 0 gól) elárulja, mi a gond idén az Interrel: hosszan lehetne sorolni azokat a találkozókat (a BL-ből mindjárt a Real elleni milánói és a Sahtar elleni ukrajnai meccset), amelyeken a helyzetek és a játék képe alapján az Internek győznie kellett volna, mégsem győzött. Pánikra így sincs azonban ok: Lukaku és Conte távozása után meglepően sima az átmenet, a horvátok (Brozovic, Perisic) brillíroznak, és egyelőre Dzeko sem nyugdíjas tempóban futballozik.

ATALANTA (Bajnokok Ligája-csoport, 3. hely, 1 győzelem, 3 döntetlen, 2 vereség, 12-13-as gólkülönbség)

Gasperini évek óta mantrázza, hogy az Atalantának tapasztalatra van szüksége ahhoz, hogy a fontos meccseket megnyerje. Hogy a csapat ne kapjon folyton gólokat a hajrában, hogy ne legyen annyi egyéni hiba. Erre mi történik a Villarreal elleni sorsdöntő meccs harmadik percében? A presszing során Demiral és De Roon egymásra vár, az Atalanta térfele üresen marad, Danjuma pedig a kapuig gyalogol. Elég idegesítő. A második félidő elején már 3-0-ra vezetett a Villarreal, és bár a hajrá izgalmassá vált, a bergamóiaknak maradt az Európa Liga. Hat meccsen egy soványka győzelem a Young Boys ellen – ez marad meg az emlékezetben, nem az, hogy a Manchester United ellen milyen jól játszott a csapat. Ettől függetlenül

az Atalanta kamikaze focija kimondottan szórakoztató

(12-13-as gólkülönbség, őrület!). Hogy ebbe bele van kódolva a hiba, a vereség? Lehet. Remélem, komolyan veszik az EL-t.

MILAN (Bajnokok Ligája-csoport, 4. hely, 1 győzelem, 1 döntetlen, 4 vereség, 6-9-es gólkülönbség)

Nyolc év után tért vissza a Bajnokok Ligájába a hétszeres győztes AC Milan, de a csoportkörben inkább nyeretlen kétévesnek tűnt. Az Atlético ellen mindkétszer jól teljesítettek Pioliék, a Liverpool azonban más ligában játszik a Milanhoz képest, a Porto elleni betlire pedig nincs mentség. Ez a csoport negyedik helyére volt elég, azonban a számok nem hazudnak. A csoportkörben a Milan játékosai 48 alkalommal próbálkoztak kapura lövéssel, ezzel csak három csapatot (Dinamo Kijev, Wolfsburg, Malmö) előztek meg a mezőnyben. Ezt még visszaolvasni is rossz. Egy röpke cameónak ez megfelelt a Milantól, a két szerzett góllal kieső Barcelonánál most nincs, ami kínosabb lenne. De egy csapat, amelyben a két legjobb csatár összéletkora kábé 100 év, jövőre is csak álmodozhat a továbbjutásról.

NAPOLI (Európa Liga-csoport, 2. hely, 3 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség, 15-10-es gólkülönbség)

A bajnoki villámrajt után azt hihettük, hogy csak nyűg lesz az Európa Liga a Napoli számára, amely az utolsó körben három legjobbja (Koulibaly, Anguissa, Oshimen) nélkül húzta be a továbbjutást a Leicesterrel szemben. Ehhez képest a csapat a korábbi évekhez képest meglepően motiváltan játszott az EL-ben, talán Spallettit frusztrálja, hogy a Zenittel 2012-ben megszerzett bajnoki cím óta egyetlen trófeát sem nyert a csapataival. Spalletti egyébként is kulcsszereplő, a Napoli az ő irányításával ismét olyan gördülékeny támadófocit mutat, mint Sarri idején. Talán szerepe lehet ebben annak is, hogy az idei szezonban a kiegészítő emberek (Demme, Politano vagy Petagna) is megbízható, jó játékot mutatnak, a Napoli végre nem 11+3 emberből álló csapat.

LAZIO (Európa Liga-csoport, 2. hely, 2 győzelem, 3 döntetlen, 1 vereség, 7-3-as gólkülönbség)

A Lazio egy fordulóval a csoportkör vége előtt kivívta a továbbjutást az Európa Ligában, és végül a Galatasaray mögött a második helyet szerezte meg. Szép. De mit lehet mondani erre a teljesítményre, ha úgy nézzük: a csoportkörben sem a Marseille, sem a Galatasaray ellen nem tudott nyerni a Lazio, amely csak a Lokomotív Moszkva elleni győzelmeinek köszönheti a továbbjutást. Nem túl szép. Ahogy a bajnokságban is: középszerűségbe süllyedni látszik a klub, a BL-ből érkező rivális könnyen az európai sztori végét jelentheti a Laziónak, már a legjobb 32 között.

AS ROMA (Konferencia Liga-csoport, 1. hely, 4 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség, 18-11-es gólkülönbség)

Az AS Romának voltak már korábban is kiütéses vereségei a nemzetközi kupaporondon. A BL-ben 1-7 a Bayern München és a Manchester United ellen, de a Barcelonának is összejött egy 6-1-es siker a Roma ellen. A KEK-ben a Jena ütötte ki 4-0-ra a Farkasokat 1980-ban, de az Európa Liga is tartogatott olyan kínos eredményeket, mint a Manchester United elleni tavaszi 2-6. Ehhez képest is szintlépés (lefelé), hogy a Konferencia Ligában a Roma 6-1-re kikapott a Bodö/Glimt együttesétől.

Oké, jégpályán, műfüvön, szélviharban, fagypont alatt, sarkkör fölött, de az 1-6, az 1-6.

A meccs után José Mourinho – vitatható módon – a csapat gyenge játékoskeretéről beszélt, és csak nehezen ismerte el a felelősségét a kínos kudarcban. Mert egyelőre az, hogy a CSZKA Szófia és az egzotikus nevű Zorja Luhanszk (Luhanszk Szergej Bubka szülővárosa, ahol a XVIII. század végén egy Gascoigne nevű angol alapított fémüzemet!) ellen jöttek a győzelmek, a nemzetközi porondon értelmezhetetlen. Valljuk meg, a Konferencia Ligát pont az olyan csapatok kedvéért hozták létre, mint a Luhanszk vagy a Bodö. Topligás klub itt csak veszíthet: egy idő előtti kiesés ciki, de a végső győzelem megszerzésére is csak halk kuncogás lehet a válasz a BL-nagyágyúk részéről.

ÖSSZESÍTETT MÉRLEG: 42 mérkőzés, 19 győzelem, 10 döntetlen, 13 vereség, 76-57-es gólkülönbség.