Erik ten Hag és az Ajax, avagy a stílus maga az edző

Erik ten Hag 1970. február 2-án született Haaksbergenben. Ez a kelet-hollandiai kisváros nem messze fekszik Twente régió székhelyétől, Enschedétől. Játékospályafutását így nem meglepő módon a Twente ificsapatában kezdte, belső védőként. Első felnőttévada az 1989/90-es volt, ekkor 13 mérkőzésen lépett pályára. A bajnokság végén, 1990-ben az akkor másodosztályú De Graafschap együtteséhez került. Noha első szezonjában csupán egy meccsen játszott, ekkor szerezte pályafutása első trófeáját: csapata megnyerte a másodosztályt. Az Eredivisie-be feljutás után már sikerült bejátszania magát a csapatba, így 1992-ben nevelőegyesülete ismét leigazolta. 1994 és 1996 között a Waalwijk és az Utrecht gárdájáné is eltöltött egy-egy idényt, majd 1996-ban újra visszakerült a Twentéhez, melynek színeiben 2002-es visszavonulásáig majdnem kétszáz mérkőzésen lépett pályára. Egy trófeát nyert csapatával: a 2001-es Holland Kupát. A válogatott narancs mezét ugyanakkor egyszer sem ölthette magára.

Visszavonulása után rögtön edzőnek állt.

Először a Twente U17-es, majd U19-es csapatát irányította. Később, 2006 és 2009 között a felnőttek segédedzője volt három különböző szakember, Fred Rutten, Steve McClaren és a beugróként két meccsen irányító, későbbi Fradi-tréner Ricardo Moniz mellett. 2009 nyarán Rutten átvette a Dzsudzsák Balázst, Ibrahim Affelayt, valamint Ola Toivonent is a soraiban tudó PSV Eindhoven irányítását, Erik ten Hagot pedig maga mellé hívta, aki 2012 márciusáig csaknem 150 mérkőzésen segítette a vezetőedző munkáját. A kettős legjobb eredménye egy Európa Liga-negyeddöntő volt 2011 tavaszán, ám a holland bajnoki címet egyszer sem sikerült elhódítani.

Első vezetőedzői megbízatását a 2012/13-as évadban kapta: a holland másodosztályban a hatodik helyre vezette a Go Ahead Eagles együttesét, sőt a rájátszásban a csapat mindhárom párharcot sikerrel megvívva feljutott az élvonalba. Ám ekkortájt a Bayern München háza táján komoly változások történtek: Pep Guardiola érkezésével az éppen triplázó bajorok még nagyobb babérokra törtek. A nagyívű, egész klubot átölelő vízió szellemében az U23-as csapathoz is olyan edző kellett, aki a fiatal játékosokkal képes elsajátíttatni az első csapatnál bevezetett domináns, labdabirtoklásra épülő futballt. Így került képbe a feltörekvő Ten Hag. Az első és a második csapatot vezető két edző szoros munkakapcsolatot ápolt egymással, Guardiola időről időre igyekezett lehetőséget adni a klub legígéretesebb fiataljainak. Ekkor tűnt fel a színen Pierre-Emile Höjbjerg, vagy éppen Julian Green is.

Rengeteget tanultam Guardiolától – emlékezett vissza 2019 áprilisában Ten Hag ezekre az időkre ­–, szenzációs, amit a Barcelonánál, a Bayernnél és a Citynél csinált, a támadó és attraktív stílusra törekvése rengeteg győzelmet hozott neki. Én is ezt próbálom megvalósítani az Ajaxnál.

Ten Hag végül előbb hagyta el Münchent, mint Guardiola, mert először hívták élvonalbeli csapathoz edzősködni: 2015 nyarán az Utrecht mestere lett. Itt dolgozott először együtt az Ajaxban az idén remekül termelő Sébastien Hallerrel. A játékkal kapcsolatos elvei ekkor is a mostanihoz hasonlatosak voltak: bár felváltva alkalmazott 4-4-2-es rombuszalakzatot és később 4-3-3-at is, a magasan felfutó két szélsőhátvéd és az esetlegesen visszalépő védekező középpályás már repertoárjának részét képezte. Ten Hag számára a legfontosabb már ekkor is a pálya közepének uralása volt; az, ami megteremti az alapot a domináns futballhoz és az elvesztett labda azonnali visszaszerzéséhez. Az  első, vagyis a 2015/16-os évadban az Utrecht az ötödik helyen végzett a bajnokságban, és a Holland Kupa döntőjébe is bejutott, de ott a 2-1-re alulmaradt Feyenoorddal szemben. A 2016/17-es bajnoki év negyedik helyezése már Európa Liga-indulást is eredményezett Ten Hag csapatának, amely a Zenit elleni párharcban elbukott, így nem jutott a csoportkörbe.

A 2010-es évek közepére az Ajax kilábalni látszott az előző időszak válságából. Az évtized elején komoly reformokat hajtottak végre az amszterdamiak: az azóta elhunyt klublegenda, Johan Cruyff útmutatásainak megfelelően a játékosmegfigyeléstől az igazoláspolitikáig minden területet igyekeztek megreformálni, és ismét több figyelmet fordítottak az amúgy nagy becsben tartott akadémiára. A változások azonban sokáig csak a határokon belül éreztették hatásukat: bár a fiatal csapat – a 2010-ben kinevezett Frank de Boer vezetésével – sorozatban négy bajnoki címet nyert, európai szinten nem tudott eredményes lenni, majd 2015-ben és 2016-ban már odahaza, a Philip Cocu vezette PSV-vel szembeni bajnoki versenyfutást is elveszítette. A következő, 2016/17-es évadban aztán hosszú idő után a nemzetközi porondon is életjeleket mutatott az Ajax, de a holland stílus egyik legnagyobb megszállottjának, Peter Bosznak a vezetésével végül nem sikerült megnyerni az Európa Ligát. A döntőben José Mourinho Manchester Unitedje állta útját a fiatal gárdának, amelyben ekkor ismerte meg a közönség – mások mellett – a kapus André Onana, a mindössze 17 éves belső védő, Matthijs de Ligt, a marokkói Hakim Ziyech vagy a 19 éves dán, Kasper Dolberg nevét. A Dortmundba távozó Bosz utóda először Marcel Keizer lett, ám ő a kudarcos európai kupaszereplés miatt karácsonyig sem húzta a kispadon.

Ekkor esett a választás Erik ten Hagra, aki addigra már bizonyította: tökéletesen ismeri azt a stílust, amelyet az Ajaxnak játszania kell.

Ugyan a hátralévő tavaszi szezonban még nem sikerült elhappolni a bajnokságot a PSV elől, a 2018/19-es évad megtörtént az áttörés. A nyári átigazolási szezonban sikerült megszerezni a Southamptontól a kitűnően cselező szerb balszélsőt, Dusan Tadicsot, valamint Daley Blind is visszatért a Unitedből nevelőegyesületéhez. A gárda három a selejtezőkört sikerrel abszolválta, és bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Már az őszi szereplés is meglepetést hozott: az amszterdami piros-fehérek mindkétszer döntetlent értek el a Niko Kovac vezette Bayern München ellen. A hazai mérkőzés 3-3-ra végződött, és ezen a találkozón Ten Hag csapata az egész világot meglepte bátor, domináns játékával. Tavasszal a bajnokságot nagy csatában – de nem kevesebb mint 119 lőtt gól szerezve, öt év után – nyerte el az Ajax. Onana előtt általában a fiatal De Ligt és a rutinos Blind szerepelt a védelem közepén, a két szélsőhátvéd, a marokkói Noussair Mazraoui és az argentin Nicolás Tagliafico rendkívül támadó szellemben, egyszerre futott fel az oldalvonal mellett. Őket Lasse Schöne és az ekkoriban berobbanó, fiatal és rendkívül labdaügyes Frenkie de Jong ellensúlyozta a védelem előtt. Elöl pedig Hakim Ziyech, Donny van de Beek, David Neres és Dusan Tadics négyese egymáshoz közel játszva, gyakran teljesen a labda oldalára tolódva működött együtt. Ezzel egyrészt megágyaztak a szemkápráztató, rövid passzos kombinációknak, másrészt a labda oldalát túltöltve mindig készen állt a csapat az elveszített labda visszaszerzésére. A csapat olykor teljesen ignorálta a pálya hosszú oldalát, ami teret nyithatott a felfutó szélsőhátvédnek. Hat játékos támadott és négy játékos biztosított tehát, a vonal mellett csak a két felfutó szélsőhátvéd játszott, ezzel is szem előtt tartva Ten Hag legfontosabb alapelveinek egyikét: elsődlegesen a pálya centrumát kell uralni. A 4-2-3-1-es alapfelállás még arra is lehetőséget nyújtott a csapatnak, hogy a négy támadó – olykor egészen magasan helyezkedve – elszakadjon a hátulsó hatostól, s ellenfele széthúzásával egy-egy hosszú kapuskirúgás után is veszélyt tudjon jelenteni. Vagyis a Ten Hag-féle totális futball valamivel nagyobb pozíciós szabadságot adott a játékosoknak, mint például Guardiola rendszere. Az Ajax játéka ekkoriban nemcsak a labdával, hanem a labda ellen is előtérbe helyezte az egyéni döntéseket, hiszen Ten Hag játékosai a letámadás alkalmával is leginkább közvetlenül, emberfogással vették ki a játékból ellenfeleiket.

A sztori többi része az unalomig ismert: a krízisben lévő Real Madrid kivégzése gyilkos kontrákkal és Dusan Tadics remeklésével, küzdelmes továbbjutás az immár Ronaldót is a soraiban tudó Juventusszal szemben, végül sima odavágó után drámai kiesés az idény másik meglepetéscsapata, a Tottenham ellen.

A Juventus elleni negyeddöntő visszavágóján járunk 2019 tavaszán. A Ziyech, Van de Beek, Neres, Tadics négyes teljesen a labda oldalára tolódik, De Jong és Schöne mélységből osztogat. A Juventus védelme egy oldalra húzva, a kombinációs lehetőségek egész tárháza kínálkozik az amszterdamiak számára. Közben a túloldalon Veltman csak annyira helyezkedik szélesen, amennyire feltétlenül szükséges. A jelenet végén a létszámfölényben lévő Ajax könnyedén visszaszerzi az elveszített labdát, Donny van de Beek lövi az egyenlítő gólt.

Még mindig a Juventus elleni visszavágó. Az Ajax 4-2-3-1-es alapfelállásban támad le. Az elülső négyes szűken lezárja a pálya közepét, Schöne és de Jong pedig szűrőként, emberfogással követi ellenfelét. Itt De Jong veszi át ideiglenesen Van de Beek helyét, aki Pjanicot fogja. Még a középhátvéd, Blind is elhagyja a védelmi láncot, hogy felvegye a visszalépő Dybalát.

A hirtelen jött siker vezéráldozatokkal járt: az Ajax nem tudta megtartani kulcsjátékosait a pénzügyileg más dimenziót képviselő topklubokkal szemben. De Ligt a Juventushoz, De Jong a Barcelonához igazolt. A csapat így is nagy versenyben volt a továbbjutásért a Bajnokok Ligája csoportkörében, de végül csak a harmadik helyre ért oda a Chelsea és a Valencia mögött, az Európa Ligában pedig a Getafe ellen már februárban véget ért a kaland.

Aztán 2020 nyarán Hakim Ziyech-t a Chelsea, Van de Beeket pedig a Manchester United vitte el, így a korábbi sikercsapat mindinkább újjáépítésre szorult. Ebben az időszakban is érkeztek fiatal ígéretek – például a brazil szélső, Antony –, de szükség volt rutinosabb játékosokra is. Ekkor került az Ajaxhoz Steen Berghuis és Sébastien Haller. Az időközben doppingügybe keveredő kapus, André Onana eltiltását pedig két régi motoros, Remko Pasveer és Marten Stekelenburg bevetésével oldotta meg az együttes.

Ten Hag ekkortól már gyakrabban alkalmazta a 4-3-3-as felállást, amelyben csak egy valódi védekező középpályás kapott szerepet,

mostanra pedig a jelek szerint végképp megállapodott magával abban, hogy Davy Klaasen vagy Edson Alvarez egyedül takarítson a védelem előtt, miközben Ryan Gravenberch és a korábbi Feyenoord-játékos Steven Berghuis „nyolcasként” vegyen részt támadásban és védekezésben egyaránt. Az alapelvek azonban mit sem változtak: a legfontosabb a centrum uralása, de a pályát széltében és hosszában is megfelelően szét kell húzni. Haller, Tadics és Antony a labda oldalának túltöltésével pedig továbbra is eredményesen tud kombinálni, alkalomadtán megnyitva a másik oldalt Mazraoui felfutásainak. „Mindenki részt vesz a támadásban – kommentálta csapata góljait Ten Hag egy videóinterjúban még 2020 augusztusában –, a labda oldalára húzzuk az ellenfelet, ami stresszeli a riválist. A túloldalon csak annyi szélességet kell adni, amennyi minimálisan szükséges az ellenfél széthúzásához. Az ellenfél védővonalai között pedig több olyan játékosra van szükségünk, aki „tízesként” helyezkedik, és folyamatos mozgásokkal egymás számára is területet kreál.”

A Besiktas elleni, idegenbeli csoportmeccs az idén novemberben. A felállás inkább 4-3-3, de az alapelvek ugyanazok ,mint két éve. Guardiolával ellentétben Ten Hag nem akar mindenáron létszámfölényt kialakítani a leghátsó sorban, csak Alvarez lép vissza. Annál inkább dominál az Ajax az ellenfél védővonalai között, három-négy ember is a centrumban helyezkedik, miközben a szélességet a két felfutó hátvéd Tagliafico és Mazraoui adja.

A letámadás 4-3-3-ban is hasonlóan mutat: mindenki a közvetlen ellenfelét veszi ki a játékból, a Besiktas ívelésre kényszerül.

Erik ten Hag tehát bebizonyította: kimunkált, jól felépített klubmodellel és a csapat tradícióit, stílusát ismerő edzővel nem csak a topligákból lehet sikeres klubot építeni.

A szakember fiatal csapatával is kitartott a karakteres játékstílus mellett, amely legnagyobb csapatok ellen is eredményesen működik.

„Mindig lesznek ellentétes vélemények, amelyek befolyásolnak, de edzőként a saját utadat kell járnod” – mondta. Ten Hag 2019 után újra európai szinten is ütőképes csapatot épített, amely jelenleg hibátlanul vezeti Bajnokok Ligája-csoportját a Dortmud, a Sporting és a Besiktas előtt. A következő kérdés pedig kínálja magát: tavasszal sikerül-e megismételni a három évvel azelőtti, nagy menetelést?