Suttyóként indult, hogy aztán ő legyen a magyar futball első Császára

A Turay család gyermekei labdarúgócsapatot alakíthattak volna, mert éppen tizenegyen voltak. A kis Józsi alig egy évet töltött e földön, amikor a família Egerből a pesti Röppentyű utcába költözött, és a híres futballistává váló kölyök Angyalföldről kapta első becenevét.

Azt mondta: „Mifelénk a rendőrt suttyónak hívják.” Mire Suttyónak kezdték szólítani.

A Sporthírlap utóbb megálmodta, Turay milyen diskurzust folytat majd unokáival. „Nagyapa, mesélj arról az időről, amikor még Suttyó voltál!” – kérlelik a kicsik. Mire így válaszol: „Tudjátok, srácok, az akkor volt még, amikor minden meccs után a vállamon vittem ki a közönséget.” Nem sokkal az után, hogy 1926 decemberében – heti 40 pengős fizetéssel – szerződtette őt az FTC, így beszélt: „Ha gólt rúgok, én vagyok a császár.” S attól fogva Császárnak hívták.

A tizenegy gyermekhez és ahhoz képest, hogy még a Váci úti elemibe járt, de már segédkeznie kellett – heti tizenöt pengőért – Wiederkehr Ignác pékségében, a kifutófiú egész szépen felfutott.

Éljen május elseje! – vidámkodott 1927-ben, mert ezen a napon játszott először az első osztályban, és gólt is rúgott a Vasast 3-0-ra legyőző, Huba – Hungler II, Papp – Furmann, Bukovi, Obitz – Rázsó, Turay, Dán, Pataki, Kohut összetételű FTC-ben. A piros-kékek centerhalfja Purczeld Ferenc, Puskás Ferenc édesapja, jobbösszekötője pedig a következő évadban már a Ferencvárosban futballozó Takács II József volt.

A „kis Taki” 1928. augusztus 19-én négy gólt vágott be Közép-európai Kupa-meccsen a házigazda Beogradskinak, míg a további hármat Turay termelte. Ketten nyertek 7-0-ra. A 6-1-es visszavágón Turay újból mesterhármast ért el, Takács II csak duplázott, így párviadaluk 6-6-tal zárult. A következő évben zajlott az FTC nevezetes dél-amerikai túrája, amelyen a zöld-fehérek hatszor győztek, kétszer döntetlent értek el, és hatszor kikaptak. Az eredmények listája: Sao Paulo 2-1 és 1-2, America 1-1, Rio de Janeiro válogatottja 3-3, Brazília 0-2, Palestra Italia 2-5, Uruguay 3-2, Montevideo válogatottja 4-1, Uruguay 0-3, River Plate 4-3, Penarol 0-2, Racing Club 2-1 és 2-1, Argentína 0-2. A túrán a zöld-fehér labdarúgók annyi pénzt kerestek, hogy Turay fodrászüzletet nyitott a Ferencvárosban, és telket vásárolt a Reitter Ferenc utcában, igaz, házat még nem tudott építeni rá.

Úgy nézett ki, császári palota is emelkedhet Angyalföldön, mert az FTC az 1931-1932-es bajnokságot százszázalékos teljesítménnyel, 105-18-as gólaránnyal nyerte. A Háda – Takács I, Korányi – Lyka, Sárosi dr., Lázár – Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut összetételű együttes minden idők legnagyszerűbb magyar csapatainak egyike volt, és noha Takács II 42 gólt termelt, Az év labdarúgójának Turayt választották.

Az esztendő legjobbja 1932 októberében szériában öt gólt vágott be a Szegednek (7-1), de mi ez az ötös ahhoz képest, hogy 1933. május 25-én, a Magyar Kupa döntőjében az FTC huszonegy perc elteltével 5-0-ra vezetett az Újpest ellen! A végén 11-1-es diadalt ünnepelt a zöld-fehér tábor, Langfelder Ferenc, az Újpest társelnöke pedig arra szólította fel a lila-fehérek labdarúgóit: „Kiáltsatok, újpesti fiúk, a Ferencváros csapatára háromszoros éljent!”

Langfelder elöljárót később, a Horthy-rezsim zsidótörvényei nyomán kirekesztették, majd 1944-ben „a végső megoldás” jegyében szó szerint kiiktatták.

Turayt viszont olyannyira felkapták, hogy 1933-ban szerepet kínáltak neki a Kísértetek vonata című bűnügyi filmben, amelynek másik három sztárja Gombaszögi Ella, Rökk Marika és Törzs Jenő volt.

A futballista sofőrt alakított, és a korabeli újságok megjegyezték: most aztán „tényleg kiderül, tud-e irányítani”.

Az életét tudta. A sikerek fényében kétezer pengőt kért az FTC vezérkarától a házépítésre, de elutasították. Mire felkereste Brüll Alfrédot, az MTK legendás elnökét, aki, ha nem is kétezret, ezerötszázat hajlandó volt fizetni. Ennek következtében 1933. július 22-én az volt a lapszenzáció: „Turay a Hungáriáé!”

Az eset hasonlóképpen megrengette Pestet, mint 1915-ben Schlosser Imre ügye. A karika-, vagyis görbe lábú Slózi már felvette a neki járó jegyeket a magyar–osztrák mérkőzésre, de kért még kettőt az FTC vezetőitől. Az elöljárók elzárkóztak, mire Schlosser megsértődött, és átment az MTK-ba. Turay végül több bajnoki meccset (155-öt) vívott a kék-fehér csapatban, mint a Ferencvárosban (116), és amikor először játszott az MTK-ban az FTC ellen, a vendégek 1-0-ra nyertek az Üllői úton.

A gólt az ötödik percben lőtte Titkos Pál. Rögtön utána az MTK táborából valaki bekiabált: „Idő!” A kék-fehér belső hármas Cseh II, Kalmár, Turay összetételben futballozott, és a bohém Cseh „Matyi”, akit eredetileg Lászlónak hívtak, 80 pengőt nyert, mert fogadott csapata sikerére. Turay elégtételt vett az FTC-n, de nem lehetett boldog, mivel a Nemzeti Sportban az jelent meg róla: „Éppen olyan gyengén játszott a Fradi ellen, mint a Fradiban.”

Harmincnégyben viszont megint körülötte forgott a világ, mert az FTC, Hungária vegyes–Palermo találkozón (3-1) taccsra rúgta a tizenegyest, miután a büntető megadásán felháborodó Provera tüntetően kiállt a kapuból. A játékvezetőt (naná!) Bíró Sándornak hívták. A Sporthírlap úgy vélte: „Meccsvezetői delegálása érthetetlen. A bírák testülete helyesebben tette volna, ha egy fiatalt juttat szóhoz, s megkíméli a leégéstől az öreg és ingadozó Bírót, aki a játék iramát sem tudja követni, a legegyszerűbb helyzetekben is határbírói kisegítésre szorul.” A sporttárs kiállította Zirolit és az uruguayi Faottót, illetve Toldit, és még Csapkay Károly, a Palermo edzője is megbánta, hogy létrejött ez a csak nevében barátságos találkozó.

Két ragyogó Hungária-évad következett. A kék-fehérek előbb veretlenül hódították el a bajnoki címet 1935-1936-ban, majd három vereséggel 1936-1937-ben, ám a gólarány mindkét szezonban egyformán szépen beszélt (87-21, majd 95-34). A gárda edzője akkoriban Schaffer Alfréd volt, aki aztán az 1938-as világbajnokságon a rendőr- és szövetségi kapitány Dietz Károly másodedzőjeként működött.

Turay 2000 pengőjéről jut eszembe, hogy játékos korában Schaffer levelet küldött az Austria Wien elnökének: „Ezer örömmel szerződnék az Önök klubjához kétezer schillingért.” A válasz így szólt: „Jöjjön kétezer örömmel ezerért!”

A magyar vb-keret három klubra épült: Háda, Korányi, Polgár, Lázár, Sárosi Béla, Sárosi György, Toldi az FTC-ből, Szabó, Bíró, Turay, Dudás, Sas, Titkos az MTK-ból, Balogh István, Szalay, Vincze, Zsengellér az Újpestből került ki, és hozzájuk csatlakozott az immár marseille-i Kohut. A válogatott remekelt, az elődöntőben 5-1-es diadalt aratott a svédek fölött, ám a döntőre Dietz kihagyta Korányit, Turayt és Toldit a skandinávokat kiütő csapatból

Turay a svéd meccs előtt kérte ugyan a szakvezetőt, hogy pihentesse őt, ám ezt a kapitány megtagadta. A döntőben viszont játszott volna, de nem tudott. A fáma szerint az olaszok Mussolinire és az itáliai–magyar barátságra hivatkozva arra kérték Dietzet: ne játszassa Toldi Gézát. A másik kettő kihagyása még inkább rejtélyes, az azonban tény: a döntő előtti (!) estén rendeztek bankettet az olasz és a magyar vezetők számára. A vége 4-2 lett a története második vb-aranyát nyerő olasz válogatott javára, Dietz Károlyt pedig ki kellett menekíteni a Keleti pályaudvarról a hazaérkezés után.

Turay egy másik 2-4-es mérkőzésen, az 1939. augusztus 27-én, négy nappal a nácik lengyelországi inváziójának kezdete előtt Varsóban tartott lengyel–magyaron játszott utoljára (48-adszor) a válogatottban. A találkozón mesterhármast ért el az az Ernst Wilimowski, aki hazája 1939-es megszállása után német klubokban és a náci Németország válogatottjában is futballozott. Turay ’39-ben utolsó első osztályú gólját szerezte, méghozzá az FTC–MTK örökrangadón (0-3). Produkcióját így értékelték:

Különösen az első félidőben harmadik hátvédet játszva »ölte meg« Sárosi dr.-t. Pompásan szerelt, nem lehetett előle labdát elfejelni, tisztán, fairen játszott. Ez a kitűnően konzervált régi harcos még sokáig jól betöltheti ezt a szerepkört. A második félidőben, különösen a vége felé, már kissé ruganyosabban fogta fel feladatát, ekkor azonban már megutáltatta Sárosival a középcsatárjátékot.

Negyven nyarától hiába próbált volna az MTK-ban futballozni, a Horthy-hatalom feloszlatta a kék-fehér klubot, miután 1939 májusában beiktatták „A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” szóló törvényt, június 19-én pedig Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter – a zsidótörvényeket megalkotó és hatályba léptető Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére – felfüggesztette az MLSZ önkormányzatát, egyúttal a Hómanhoz hasonlóan antiszemita Gidófalvy Pál kormánybiztost állította a szövetség élére, hogy tisztítsa meg a nem eléggé keresztény-nemzeti szervezetet.

Turay még játszott egy szezont Újvidéken, aztán visszavonult. Abban az évben – 1963-ban – halt meg, amikor Albert Flórián, a második magyar futballcsászár először lett bajnok. Az első Császárról ma alig hallani. Pedig mindjárt a válogatottbeli premierje alkalmával azt írták róla: „Turay, az újonc, már az első negyedórában bebizonyította, hogy nagy játékos-egyéniség.” A válogatott az Üllői úton, 38 000 néző előtt 2-0-ra nyert a csehszlovákok ellen, a második gól előtt Turay tálalt Kohutnak.

Csak azt mondhatom, amit Langfelder annak idején: kiáltsunk, fiúk, háromszoros éljent!